meg mindig Betlen Annatol 2, a szoveg cime: ha nem lenne kinalat

[HIR-NOK]

"Ha nem lenne kinalat,
hiaba lenne kereslet."
(LÁ)

Kedves ismeros és ismeretlen barátaim!

Hosszúnak ígérkezo levelemet csak nektek néhányatoknak küldöm el, mert
megijedtem a M.Dániel levelében olvasott figyelmeztetéstol: liberális
körökben nem biztos, hogy szívesen veszik, ha megtelik postaládájuk az
emberi nyomorúságot tárgyaló "junk mail-lel".
Tisztában vagyok azzal, amit tettem: számomra K. L. szerencsétlen esete az
"n"-es úttal meg az ott tanyázó lányokkal csupán ürügyként szolgált. Én nem
azt tartom fontosnak ebben az ügyben, hogy miként simította el a rendorség a
vétkezo polgármester cselekményét, sem pedig azt, hogyan hajolt meg a
független média az aktuális politikai hatalom elott. Engem sokkal jobban
érdekel, mily természetesen simul a prostitúció jelenségéhez a politikai
véleményformáló elit.

Mottóul pedig L.Ádám remekbeszabott mondatát választottam, bár elmondhatom,
sokáig viaskodtam a boség zavarában, nem volt könnyu a választás.
Most is nehéz helyzetben vagyok. A prostitúció jelensége meglátásom szerint
a társadalom legfontosabb alapkérdésén nyugszik, abból táplálkozik, s azt
jeleníti meg a maga elképesztoen durva nyelvén. S mivel ennyire alapveto, az
életet minden nagyobb és apróbb területen, témakörben, bonyolult
kapcsolatok, összefüggések egész rendszerén keresztül át-meg átszövo
dologgal állunk szemben - mint fától az erdot, úgy nem látjátok ti, ha
kifejezetten nem akarjátok, és úgy nem látja a társadalom sem, ha nem akarja
látni.
Persze: deviancia is, meg kereslet-kínálat is, üzlet is, meg buncselekmény
is, szórakozás is, meg politika is, izgi-bizgi szexi-dolog is, meg még
felemelkedési lehetoség is, maffia és pénzmosás, nemzetközi kapcsolatok, meg
drogkereskedelem, minden, amit akartok. Lényegét tekintve azonban igen
egyszeru. Aki ezt a kérdéskört, a prostitúció kérdését a maga valójában
akarja tárgyalni - vagyis elvet, de legalábbis tüzetesen megvizsgál minden
feltüremkedo, önként jelentkezo közhelyet -, az szembekerül a ténnyel:
társadalmunk alapveto hatalmi berendezkedésérol van szó.
Megkérlek benneteket, hogy lazítsatok, helyezkedjetek el kényelmesen, és
határozzátok el, hogy ami eloször, másodszor eszetekbe jut, a tolakvó kész
válaszokat, egyelore félreteszitek. Ilyenekre gondolok:
- legosibb mesterség
- mindig volt - mindig lesz
- már a föníciaiak is.
- nem lehet mit tenni, ha ez a "szolgáltatás" nem volna elérheto, attól
kellene félnünk, hogy feldühödött férfiak kislányokat és tisztességes noket
eroszakolgatnának meg
- az embernek (kinek is pontosan?) szüksége van alkalmi kapcsolatokra,
ugyanis eredetileg poligám hajlamú
- könnyu munkával sok pénzt keresni
- ha valaki ezt a munkát választja önként, nem lehet ebben megakadályozni
- tkp. mi is kurvák vagyunk, amikor eladjuk a szaktudásunkat, a lelkünket
stb. (aleset: mi a különbség a pszichológus, aki a lelkét, és a prostituált
között, aki a testét adja bérbe?)
- most jobb, ha az ember csak egy valakinek (férj) adja el magát pénzért
vagy más anyagi elonyért, mint ha soknak?
- bizony, az élet mero kényszerbol áll, például hullamosónak sem jókedvében
áll az ember
***
A prostitúció a férfiak és a nok között valóban a történelmi ködökbe veszo
múltban eredo hatalmi különbségbol sarjadt. A no használati, tehát
vagyontárgyként létezett, s létezik ma is bizonyos korlátok között.
Meghaladná eromet, s egy baráti levelezgetés kereteit is, ha történelmi
fejtegetésekbe fognék; legyen elég most tehát emlékeztetnem mindnyájatokat
saját történelmi ismereteitekre (feleséget venni, leányt rabolni,
örökösödési jog, választójog, munka- és tanulási jog, szabad költözési jog
stb.).
De hát változnak az idok, ugye. Hogy egyebet ne mondjunk, például a
rabszolgaságot is eltörölték már. Akkor is így van ez, ha bizony ma is élnek
még a rabszolgasághoz nagyon hasonló intézmények (közöttük egyik a
prostitúció, mutatis mutandis). Mindazonáltal gondolom, egyikotök sem
javasolná, hogy önkéntességet igazoló garanciák, a rabszolgának jutó
javadalmak tisztes megadóztatása, hatósági ellenorzés stb. mellett, ezt a
foglalkoztatási- és életformát is nyugodtan legalizálhatjuk, így legalább
elkerülhetjük az illegalitással járó társadalmi veszélyeket. S ami az
önkéntességet illeti: Tamás bátya és egész családja boldogan élt eredeti
gazdájánál mindaddig, amíg a dramaturgiai bonyodalom a regényben el nem
kezdodött. Biztosak lehetünk benne, ha megkérdezzük oket, maguk sem tudtak
volna az adott körülmények között jobb életet kitalálni maguknak.
Következik-e ebbol, hogy a rabszolgatartás jó dolog?
Ugyanígy: a kínzást, s az önbíráskodást is eltörölték már, noha, sajnos,
azért találkozunk vele. Ebbol azonban még L.Ádám vagy M.Dániel számára sem
következnék, hogy ha van ilyen kínálat - vagyis akadnak jóravaló polgárok,
akik tisztes díjazás ellenében bizonyos, éppen eme szolgáltatás iránt
keresletet mutató további tiszteletre méltó polgároknak önként,
természetesen megfelelo díjazás fejében biztosítanák, hogy oket mondjuk meg
lehet korbácsolni (tíz perc - 5 ezer forint), karóba lehet húzni (öt perc -
15 ezer forint), keresztre lehet feszíteni, kerékbe lehet törni, deresre
lehet húzni stb. -, akkor ezt a piac vastörvényeire tekintettel nem szabad
oktalanul tiltani. És M.Péter sem mondaná erre, hogy hát, bizony, vannak
deviáns viselkedések, ezek közé tartozik, szeretjük - nem szeretjük, a
mazochizmus és a szadizmus is. Ugye nem mondanátok rá, hogy jaj, de jó,
végre, hogy a piac, a polgári idill eme nagy jótevoje reávetette jótékony
tekintetét erre a mindig-volt, mindig-lesz jelenségre, most legalább
megfelelo keretek közé szorul majd vissza az a sok durva kínzás, eroszak,
amit eddig sehogy sem sikerült kiirtani a mindennapokból?
Ugyanebbol a megfontolásból mondja ki a New York-i Egyezmény, hogy a
prostitúció összeegyeztethetetlen az ember méltóságával, s ezért üldözendo
(nem a prostituált). Miért?

Mert a prostitúció a not intézményesen használati tárgyként kezeli.

S ez, bár nagyon decens megfogalmazás, igen súlyos összefüggésekre mutat rá.
Vegyük csak sorra.
1. Prostitúció
Definíció: prostitúción olyan intézményrendszert értünk, amelyben szexuális
tevékenységet pénzért (vagy más anyagi ellenszolgáltatás fejében) válogatás
nélkül nyújtanak.
Az összes hasonlat, metafora ("mi mind prostituáltak vagyunk, amikor pénzért
nem pont azt csináljuk, amit szeretnénk" stb.) és az összes közkeletu
illúzió (a jobb helyzetben lévo "lányok" válogathatnak a klienseik között,
élvezetbol és csak ideiglenesen csinálják, amíg megszedik magukat, illetve,
amíg jólesik nekik), csupán arra szolgál - témánk tekintetébol legalábbis -,
hogy összemosva a drámát a hétköznapokkal, eljelentéktelenítse, s egyben
legitimálja azt.
A prostitúció mint intézmény leírása során nem azt a kérdést kell
felvetnünk, hogy miért van ott a no, és mennyire jó az neki, hanem azt, hogy
miért van ott a kliens, mennyire, s még inkább: mire jó az neki. A kliens,
amidon a prostituálthoz megy, olyan not akar, aki - természetesen az elore
megállapodott vagy már eleve ismert feltételek között - immár további
feltételek nélkül áll a rendelkezésére. Arról van szó, hogy a prostitúció a
nonek mint a szexuális aktusban egyenlo partnernek a szexre vonatkozó
kívánságai (feltételei) kiiktatására épül. Eredetileg, normális (ideális)
esetben, ugye, a nemi egyesülés a felek folyamatos (öröm- és élvezetteli)
egyezkedése, kölcsönös kívánságok kinyilvánítása, illetve keresése: bizony,
fáradságos, némelyek számára egyenesen kivihetetlenül nehéz és bonyolult
kommunikáció. S mint ilyen: egyenloség, egyenjogúság nélkül tulajdonképp nem
is értelmezheto.
(Bemegyek egy szobába. Ott van Ön, így szólok: "na, menj, mókuskám,
mosakodjál. Vetkozhetsz. Fogd, fiam, azt a kardot, és csatold fel, nekem úgy
tetszik. Hagyd magadon az inget kisapám, mert nem szeretem, hogy csupasz a
melled. Mi az, te nem szoktál fogat mosni? Van itt egy párna? Letakarnám az
arcodat, apukám, nem tetszik a képed, így nem tudok koncentrálni. Na mi van?
Feláll már?)
***
A témával foglalkozó igen gyér szakirodalom a prostitúciót a "társadalmi
organizmus" egyensúlyszervei egyikeként írja le. Abból a szerintem meg nem
engedheto feltevésbol indul ki, hogy egy adott társadalomnak adott idoszak
alatt adott "mennyiségu" nemi késztetéssel kell elbírnia. A prostitúció
eszerint a vélekedés szerint gazdaságos dolog: viszonylag kevés no (fiú)
viszonylag sok férfi fölösnek bizonyuló nemi energiáját képes "kanalizálni"
anélkül, hogy a többiek által muködtetett békés család intézménye veszélybe
kerülne.
Ez az elgondolás a nok férfiak általi alávetettségét természeti kontextusba
helyezi: arra a felfogásra épít, hogy a társadalom egyik fele biológiai
meghatározottsága miatt képtelen bizonyos társadalmi funkciók teljes értéku
betöltésére. Magyarán: a nok a terhesség, szülés és kisdedgondozás
kockázatai miatt nem tudnak a férfiakkal egyenlo mértékben részt venni a
társadalmi feladatok ellátásában, ezért természetüknél fogva kénytelenek a
férfiaktól függo szerepekben megmaradni, így válnak ok bizonytalan
munkavállalókká, ezért rosszabbak a karrier-kilátásaik, ezért van
alacsonyabb összjövedelmük, ezért függenek a férjhez menés kényszerétol, s
ezért kell feláldozniuk notársaikat a prostitúció oltárán: az a néhány
(tíz-százezer) szerencsétlen pária gondoskodik a monogám házasság intézménye
miatt megbomlott egyensúly helyrebillentésérol.
Véleményem szerint ennek az elméletnek már alapfeltevései, axiómái is csupa
átgondolatlan, jórészt helytelen állításon nyugszanak. Nincs bizonyítva,
hogy a monogám házasság intézménye eleve alkalmatlan volna a tartós és
kölcsönös szerelmi örömre. Nincs bizonyítva, hogy a monogám család -
különösen a ma ismert változó lehetoségek között (független, dolgozó,
pénzkereso nok, szerelmi házasság, válás, újraházasodás, átmeneti
család-formák stb.) - megkövetelné az egyik fél kicsapongását, hogy a másik
fél "jótékony függése" fennmaradhasson. Eleve hamis az a megállapítás, hogy
a férfiakra biológiailag meghatározott többlet-nemi késztetések jellemzok, s
hogy ezek levezetését a prostitúció szolgálná.
Mert mit is keres a kliens, amikor a prostituálthoz megy? Not, aki nem azért
fekszik le vele, mert oreá vágyik, hanem azért, mert az adott helyzetben
muszáj neki. A prostitúción kívüli világban ezt veréssel, kényszerítéssel,
zsarolással, függoségi helyzet kihasználásával: nemi eroszakkal lehet
elérni.

A prostitúció intézményesített nemi eroszak. A verést, kényszerítést,
zsarolást és függoségi helyzetet maga a rendszer tartalmazza. Te, amikor
odamégy, ezt fizeted ki. Neked már csak a feltétel nélkül rendelkezésre
álló, porig alázott, szexuális önrendelkezésétol megfosztott no használata a
dolgod, a pénzedért.

2. A no
Az elobb tettem már egy frivol utalást arra, hogy lehetne férfi is. Lehetne,
de többnyire mégsem az. Persze a másik embert tárgyként használni mi nok is
képesek lehetünk, ez nem genetikailag kódolt tulajdonságokon múlik. A
társadalomba mélyen beágyazódott hatalmi különbségek, e különbségek
megélésének generációkon át alkalmazott és tanult módozatai, magának a
hatalomnak a tényleges megosztottsága azonban - nem véletlenszeruen - úgy
alakították a dolgot, hogy a prostitúció igénybevevoi 99%-ban férfiak, és a
felhasználás tárgyaként rendelkezésre álló prostituáltak mintegy 85%-ban nok
(leányok). Vagyis nem véletlen: nok vannak többnyire abban a helyzetben,
hogy kénytelenek legyenek önként a prostituált "pályát" választani, és
férfiak vannak még nagyobb mértékben abban a helyzetben, hogy élhessenek
hatalmukkal, és pénzért szexet vásároljanak. Igaza van L.Ádámnak abban, hogy
ez - akkor is, ha nem tudnak róla - oket magukat is megalázza.
Az idotlen idok óta fennálló - persze azért változó - elnyomatás az oka
annak, hogy a nok még ma is, a teljes (írott) jogegyenloség korában is,
rendre rosszabb munkaeropiaci, vagyoni, politikai stb. pozícióban vannak,
mint a férfiak. Vegyétek elo a KSH idomérlegeit, nézzétek meg, kik, mennyi
szabadidovel rendelkeznek, kik mennyi fizetett, mennyi fizetetlen munkát
végeznek. Nézzetek utána, azonos képzettség mellett hogyan alakul a nok és
férfiak munkába állása, hogyan alakul aztán az életkeresetük. Vegyetek
magatok elé egy-két statisztikát és nézzétek meg, milyen arányban kerülnek
férfiak és nok vezeto pozíciókba és milyen szinteken. Nem is kell szemügyre
venni a szegénységi adatokat, elég, ha a jobb pozícióban lévok között
megnézzük, hogyan alakul a nemek aránya. Inverzet mindenki tud képezni. Ez
tehát a kiszolgáltatottság gazdasági oldala.
Most nézzük a pszicho-szociális oldalt. Ugorjuk át a közhelyeket a nok
empátiás képességeirol, toleranciájáról, genetikailag kódolt család- és
közösség-összetartó képességeirol, kitartásáról, az alárendeltségben rejlo
hatalmi és/vagy demokratikus elonyeirol; ezeket meghagyhatjuk a politikus
noknek: hadd támogassák meg velük a státus quót ok, ha akarják. Én itt,
Cs.András szép szavaitól megerosítve csupán a nok (és a gyerekek) családon
belüli helyzetérol ejtenék néhány szót.
Az ún. fejlett világ országaiban, s ezek nyomán Magyarországon is elvégzett
felmérések tanúsága szerint a nok családon belüli fizikai és szexuális
bántalmazása a családok 10-20%-ában fordul elo. A szakirodalom szerint a nok
szisztematikus alávetésének harmadik legfontosabb eszköze, a "lelki
terror" - a közvélekedés úgy tartja, hogy ez a nok fegyvere a férfiakkal
szemben -, amely a bénító féltékenykedéstol, a no lebecsülésétol,
becsmérlésétol, mások (gyermekei) elotti megalázásától egészen a be- és
kizárásig, illetve az esetleges szakítást elkerülendo, avagy azt megbosszuló
követésig, nyilvános vagy munkahelyen történo zaklatásig ("stalking"), majd
a fenyegetések változatos formái révén állandó rettegésben tartásig
terjedhet; nos e harmadik fo bántalmazási formáról nagyon kevés
összehasonlítható adat van. A szakemberek egybehangzó állítása szerint
azonban, ahol fizikai, illetve szexuális terror van, ott lelki terror is
egészen bizonyosan van. Bizton állíthatjuk: minden ötödik not érint élete
során a kapcsolati terror valamely, többnyire egyszerre nem is egy formája.
A családban, illetve intim kapcsolatrendszerben eroszakot alkalmazó férfi
modellje nem tartozik a társadalom által súlyosan elítélt viselkedési formák
közé. A durva bánásmódot az elfogadott, férfias magatartás egy elemének
ismeri fel a környezet, s mint ilyent, a netán segítségül hívott
közintézmények is, de nemegyszer maguk a szenvedo családtagok is sokáig,
gyakran életük hossziglan turik (az a híres noi tolerancia, ugye).
A bántalmazó, eroszakot alkalmazó ember természetesen maga is áldozat.
Elsosorban saját bizonytalanságának, elégtelenség-érzetének áldozata, akinek
nem áll más eszköz rendelkezésére önbizalma helyreállítására vagy
fokozására, csak a mások (a gyengébbek) feletti hatalom megtapasztalása. A
bántalmazó légkörben felnott, s ezért bizonytalan egyensúlyú fiúgyermekek
jelentos része (a szakirodalom szerint 60-70%-a) - azonosulás révén -
felnott korában alkalomadtán maga is a bántalmazás eszközéhez nyúl.
A gyermekek családon belüli bántalmazásának legelterjedtebb formája: az anya
bántalmazása. Azok a gyerekek, akik rettego, sem magát, sem oket megvédeni
nem képes, kiszolgáltatott anya mellett nonek fel, egy valamit biztosan
megtanulnak: az ero a férfi oldalán áll, s akié az ero, azé az igazság.
Ha a no mégis védelemért fordul rendorhöz, védonohöz, orvoshoz,
pedagógushoz, az esetek elsöpro többségében hitetlenség, gúny és
megszégyenítés a válasz. A rendorség nem jön, amíg vér nem folyik, az orvos
nem tud látleletet felvenni, mert egyrészt azt csak a traumatológus tud
(hazugság), másrészt az kétezer forintba kerül (hazugság), és, ugye, a
kérelmezonek annyija nincs. Különben sem bizonyítható a sérülés és az
állítás közötti összefüggés. Egyébként: ha annyira zavarja, hogy bántják,
miért nem megy el? Hm? Ha meg elmegy: miért kívánja, hogy a bíróság
megítélje neki és gyerekeinek a közös lakást, ha oly könnyen ott tudta
hagyni?
A gyermekbántalmazás azonban nagyon gyakran nem merül ki ennyiben. A hatalmi
fölény kiterjesztése a gyerekekre (öregekre és egyéb arra járó
családtagokra, egészen a kutyáig-macskáig) megköveteli a többiek rendszeres
ráncbaszedését is. Érdekes, de az intim kapcsolatokon belüli eroszak, jobban
mondva a kapcsolati terror (az eroszak inkább egyes eseményeket jelölhet, a
terror az állapotokra utal) igen gyakran, mondhatni jellegzetesen implikál
testi-szexuális jellegu eroszakcselekményeket is. (Jusson itt eszünkbe a
háborús nemi eroszak jelensége.) Hogy hány gyereket érint a testi és
szexuális eroszak a családban, illetve az ot közvetlenül körülvevo, ún.
felnevelo közegben, azt nem tudom. Gyanítom azonban, hogy sokkal többet,
mint amennyirol tudomásunk, vagy sejtésünk van.

Az a gyerek, aki megtapasztalja, hogy a teste tole idegen, és számára
gyakorlatilag felfoghatatlan indulatok levezetésére (verés), átérezhetetlen
vágyak kiélésére (szexuális abúzusok) szolgál másoknak, egyszersmind
megtanulja azt is, hogy teste és énje nem egyvalami, hogy a teste tárgy,
amelyet mások a saját céljaikra használhatnak, s használnak is.

A legszörnyubb helyzetekben aztán mégis beavatkozik a hatóság, és a
bántalmazott, tönkrement anya bántalmazott, tönkrement gyermeke intézetbe
kerül végre. Ott majd barátnoi és azok fiúi verik cafattá, kezdik futtatni -
ha apja már korábban nem adta pénzért kölcsön amúgyis egy havernak. És
megtudja az intézetis kislány, hogy mennyivel kellemesebb naponta három-öt
fuvola öt-öt percben, mint amit az apuval kellett csinálni évekig. Ez az,
amit ti, drága liberális barátaim, önkéntes döntésnek, piaci kínálatnak,
könnyen szerzett pénznek stb. neveztek.
Sok másféle út is van. A lényeg azonban egy: a prostitúcióba igen fiatalon,
elsöpro többségben gyermekkorban kerülnek bele azok, akiknek szabad
pályaválasztásáról szoktak az újságok értekezni. Azok a fiatalok, gyerekek
tartoznak a prostitúció rizikócsoportjába, akik gyermekkori traumák,
fiatalkori drámák következtében nem rendelkeznek az önérdek felismerésének
képességével, illetve az érdekérvényesítés lehetoségeivel, eszközeivel.
Ezzel tulajdonképpen azt mondtam, olyan fiatalokról van szó, akik esetében
valójában nem értelmezheto a szabad döntés aktusa. A továbbiakban majdnem
mindannyian valamilyen függoségben kénytelenek bonyolítani az ily módon
szabadon választott tevékenységet, akkor is, ha nyilatkozataik nem errol
szólnak. Tartósan sem a nyílt színi placcokon, sem pedig a
hirdetos-közvetítos prostitúcióban nem lehet megmaradni partizánként. A
legtöbben szervezett bandák foglyai, igen nagy részük a szabad lelépés
jogával sem rendelkezik, nemhogy a lehetoségével.
A prostitúcióból kijönni ugyanis kétségkívül heroikus feladat. Ismét rövidre
fogom: nem fejtegetem, milyen társadalmi kapcsolatokban él a prostituált,
kik veszik körül, mihez ért, hogyan kommunikál, mit gondol magáról, mit a
világról, milyen kép él benne - hogy egyebet ne mondjak - férfirol és norol
stb.
Csak egy példával hozakodom elo: képzeljétek el, hogy Zsuzsi felhagy azzal,
amit eddig csinált, csodával határos módon beilleszkedik a legális
társadalomba és megismerkedik egy fiúval, akibe orületesen beleszeret. És
mostantól hallgat: egész ifjúsága homály, nem mesél barátnokrol,
nyaralásokról, nem mesél elozo fiúkról, anyjáról-apjáról, nem mesél arról,
hol dolgozott, mit csinált. Nézz a tükörbe, drága liberális, emberi jogvédo
barátom: képzeld el, hogy te vagy az a fiú. Vagy képzeld el azt, hogy
égre-földre esküdözöl: bármit mesél is, te nem fogod kevésbé szeretni ot. És
akkor o elmeséli. Ha utcai prosti volt, a napi öt-hat szopást, verést,
partibadobást, a szobáztatókat, a stricik uralmát, térden állva
könyörgéseket kenyérért, pénzért, hagy adják vissza csak egy picit a
gyerekét, meg ilyeneket. Ha elit prosti volt, akkor azt, amikor a nagyurak,
a sikeres politikai vagy gazdasági tárgyalást követo vacsora után ot, meg a
többi lányt maguk elé térdepeltetve a nyílt színen egyszerre intéztették el
magukat, amolyan desszert gyanánt, mert az olyan vicces.
3. A használat tárgya
S itt vagyunk, eredeti állításom harmadik részénél. A no, mint a használat
tárgya, a prostitúció keretei között intézményesül.
Én is olvasom ám a Lányok Házak Vendégek (meg még sok más) internetes
oldalon, hogyan is beszélnek a kliensek (egymást maguk között csak
egyszeruen "makktársaknak" nevezik, istenem, micsoda lealacsonyodás!) a
dologról. Nemcsak azt lehet megtudni itt, hogy mennyiért milyen
"szolgáltatáshoz" juthat a kedves olvasó. Ki-ki akkurátusan rögzíti
beszámolójában, hogy az adott prostituáltat, részleteiben, hányasra
osztályozza. Hányas a haja, a melle, a nemi szerve - milyen fazonra van
beretválva -, az intelligenciája, hányas a fürdoszoba felszereltsége, a
törülközok minosége, a lépcsoház, a parkoló, hányast ad a szoba
berendezésére, az ágy minoségére, a szolgáltatás-ár arányra stb. Hányast
érdemel a spinkó a viselkedéséért, és hogyan vágott jó képet ahhoz, amikor
az arcába fröccsentett a tisztelt polgár a pénziért. Mint egy autó, amelynek
külön pontozzuk a kényelmét, a színét, az elérheto sebességét, gyorsulását,
a muszerfalát és a rugózását. Egy no.

A prostitúció olyan intézményrendszer, amelynek keretei között, mint
totálisan alávetett másikat, a not (fiút) a szexualitás eszközeivel is lehet
használni. Erre: a hatalom megélésére szolgál, a szex sajátos eszközeivel.
***
Aggódom, persze, aggódom azokért a tízezrekért, akik ma a prostitúció
poklában élnek, s akik számára igen halványan pislákol csak a fény az alagút
végén. Aggódom azokért is, ha lehet, egy kicsit még jobban, akik ki vannak
szemelve már erre a sorsra, s ha nem teszünk ellene, menthetetlenül
beszippantja oket a hétköznapi eroszak mocska. De leginkább magunkért
aggódom, nokért, úgy általában, a ti szerelmetekért, feleségetekért és
lányaitokért is, kedves barátaim.

Mert olyan társadalomban élünk, amely a prostitúciót kisebb-nagyobb korlátok
között legitim dolognak tartja, legitim dolognak tartja tehát -
kisebb-nagyobb korlátok között -, hogy lányokat, noket (fiúkat is, persze)
tárgyként lehet használni.

Legitim dolog, hogy a kliens szeretné a not tárgyként használni. Szeretné,
de - kisebb-nagyobb korlátok, ugye - nem mindig lehet, ezért hát azokra a
kívánságaira, amelyekhez az asszony nem partner, vásárol magának egy
másikat.
Nem szeretnék olyan színben feltunni, mint aki a nemek egyenjogúságát a
másik ember megalázásához fuzodo, nemre tekintet nélküli, egyenlo jogként
értelmezné. Emancipáción nem asszimilációt értünk: nem az elnyomottak közül
a jobbak, szerencsésebbek, ügyesebbek feljebb-lépegetését az elnyomás
grádicsain, hanem a "mindenki születésénél fogva egyenlo" szép eszméjének a
leheto legteljesebb megvalósulását.
***
A prostitúció tehát az ember alávetettségébol, mégpedig speciálisan a noi
nem mint alacsonyabb rendu embercsoport férfiak általi alávetettségébol
fakadó, azt tartósító és legitimáló intézményrendszer. Fennmaradásának
hátterében a társadalom ezernyi színpadán, különösen pedig a családi
szerepek és felelosségek, a munka- és jövedelem-lehetoségek, valamint a
közéleti szerepvállalás lehetoségeinek megosztása terén tapasztalható
egyenlotlenségek húzódnak meg.
Ebbol a tekintetbol kimondhatjuk (amit egyébként kimondanak a legkülönfélébb
nemzetközi szervezetek - ENSZ, Európai Unió, Európa Tanács - egyezményei,
direktívái, határozatai, ajánlásai is szép számmal), hogy a prostitúció
kérdése alapveto emberi jogi kérdés. Az emberi jogi problémák (gondoljunk
például a halálbüntetés, vagy az idegen eredetu menekültek, romák stb.
kérdéseire) mindig kicsúsznak a többségi szavazásokon alapuló megoldásokban
gondolkodók kezébol. Hiába is fognánk népszeru megoldások kereséséhez, nem
találnánk ilyeneket. A prostitúció problémájára csakúgy, mint más alapveto
társadalmi konfliktusokból adódó problémákra (szegénység, bunözés stb.)
aligha kínálkozna "megoldás".

Mit javaslok mégis?
- A prostitúció áldozatai számára rehabilitációt és reintegrációt szolgáló
költséges, hosszadalmas és bonyolult programokat (propaganda, menedékjog,
menedékházak, átképzés, pszichológiai és szociális támogatás stb.);
- A prostitúció igénybevevoi számára figyelemfelkelto, "érzékenyíto",
valamint büntetojogi lépéseket Svédország és az Amerikai Egyesült Államok
mintájára;
- A prostitúció haszonélvezoi mint bunelkövetok ellen drákói szigort.
Javaslom továbbá, hogy dolgozzunk ki és vezessünk be a nok alávetését
újratermelo társadalmi mechanizmusok ellen szélesköru megelozo programokat:
- Törvényi szabályozást és végrehajtható eljárási szabályokat a családon
belül a nok és a gyermekek ellen irányuló eroszak visszaszorítása érdekében;
- E rendelkezések megalkotását megelozoen és követoen rendszeres nyilvános
beszédet a noket és gyermekeket a társadalom változó színterein éro eroszak
természetérol;
- Az egész országra kiterjedo, jól képzett és jól fizetett
krízis-intervenciós szolgálatok felállítását, hogy a bántalmazott nok,
gyerekek, öregek és fogyatékkal élok lelki, jogi és intézményi védelme
biztosítva legyen;
- Tananyagok kidolgozását és alkalmazását az óvodától kezdve az egyetemekig
a közoktatás minden szintjén az eroszak felismeréséhez és a vele szemben
való hatékony védekezéshez szükséges készségek elsajátíttatása érdekében;
- Nyílt vitát a no és a noi test megjelenítésérol a médiában;
- Nyilvános beszédet a szexuális önrendelkezésrol, ideértve a
gyermekvállalás és a gyermekszülések közötti ido megtervezéséhez fuzodo
elidegeníthetetlen jogot, ideértve ugyanakkor a fogamzásban (és a gyermekek
felnevelésében) viselt legalábbis egyenlo férfiúi felelosséget, ideértve a
felek egyenlo jogát a szexhez mint önkéntes, egyben örömteli tevékenységhez.

Tudom, a felsoroltak valamivel bonyolultabb feladatot jelentenek, mintha
egyszeruen csak odacsapunk, ahol prostituáltat látunk. Ez utóbbi megoldás
azonban évszázadokon át nem vezetett a kívánt eredményhez.
 Döntenünk kell: a prostitúció s vele a nok alávetettségének fenntartásáért,
avagy visszaszorításáért kívánunk-e lépéseket tenni. Ha fenn akarjuk
tartani, számolnunk kell a következokkel:
1. a prostitúció és a szervezett bunözés kapcsolatait nem lehet felszámolni.
2. nem lehet visszaszorítani a gyermekek és fiatalkorúak prostituálását.
3. a titkos prostitúció nem fog megszunni.
Bármit is teszünk a prostitúció legalizálása érdekében, bármit is teszünk a
prostituáltak szabad "munkavállalásáért", az illegális prostitúció nem fog
visszaszorulni. Mivel a prostituáltak tömeges utánpótlását egyértelmuen a
gyermekek ismételt bevonása, valamint a szegényebb, elnyomottabb,
elmaradottabb országokból, területekrol, társadalmi rétegekbol származó
"árunak" a gazdagabb, hatalommal, s más társadalmi és anyagi javakkal
relatíve jobban felruházott országok, területek, rétegek számára felkínáló
emberkereskedelem szállítja: az egész intézményrendszer jéghegyének csupán a
csúcsa legalizálható. Ezzel az összefüggéssel magyarázható, hogy bármilyen
rendszerben is szabályozták mindeddig (teljes vagy részleges tiltás,
bordélyokkal vagy azok nélkül való szabályozott engedélyezés), a
prostitúciót a szervezett bunözésrol sehol nem sikerült leválasztani, és a
titkos prostituáltak száma mindig az engedélyezettek tíz-húszszorosa maradt.
Ha vissza akarjuk szorítani a prostitúciót, akkor pedig fel kell készülnünk
arra, hogy ez a társadalom alapintézményeirol, elsosorban is a családról, a
családon belüli szerepekrol és felelosségekrol alkotott elképzeléseink
újragondolását kívánja.

Betlen Anna