<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div>"A legfontosabb különbség nem a folytonos vagy diszkrét, az csak következmény. Az analóg a mennyiséget valamely vele egyszerre változó (pl. arányos) fizikai mennyiséggel írja le. A digitálisnál a leírás szimbólumokkal (többnyire számjegyekkel) történik egy megállapodástól függő kódolás alapján."<br></div><div><br></div><div>Tetszik ez a megközelítés is, de...</div><div> </div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div>A fénykép jellegét tekintve analóg, akkor is, ha atomokból áll. Digitális akkor lesz, ha bitekké kódoljuk.<br></div></div></div></blockquote><div><br></div><div>Mik a bitek?</div><div>1. Egy atom kétféle állapota? <br></div><div>2. bit = binary digit. De nem minden digit binary. </div><div><br></div><div>Addig oké, hogy a digitális az "jelelt", vagy mondhatjuk, hogy kódolt. Nekem ehhez hozzátartozik a tárolás, rögzítés, lehegyzés. Ez azt is jelenti, hogy minden leírt mérési adat digitális?</div>Ezzel szemben az analóg mennyiség az "egyszerre változik" a jellemzett fizikai mennyiséggel, azaz mutatja, de nem tárolja, nem rögzíti. Azt mondanám, hogy a változás ebben kulcs. Ez megfelel annak, hogy ami változásban van, arról nem tudjuk, hogy mennyi, amiről lejegyezzük, hogy mennyi, annak nem tudjuk a változását (lásd még mintavételezési gyakoriság). Én itt szoktam megemlíteni a Planck-állandót és Heisenberget is.  </div><div class="gmail_quote"><br>Szerintem:</div><div class="gmail_quote"><div>A digitális tárolás (kódolás) megvalósítható analóg mennyiséggel - csak egyértelmű legyen a jelkészlete. Az analógnak látszó mennyiségek mintavételezéssel - leolvasással digitalizálhatók és ha lejegyzem az értéket, az soha sem lesz végtelen pontos, például azért, mert végtelen pontosság rögzítéséhez nem elég a mintavételezés ideje. De a rögzített érték állandósága biztosítható, a pontatlanság mértéke ismert.</div><div><br></div></div><div class="gmail_quote">Az óra:</div><div class="gmail_quote">Az elemmel működő mutatós órám másodpercmutatója, amikor fogyóban van az elem, akkor néhány ugrást kihagy, majd gyors egymásutánban behozza (nagyából) a lemaradást. Ritmuszavara van, de mindig látható, ezért tekintem analógnak a jelet. A mutató alakú ledek felvillanásával jelző órám, amikor fogyóban van az elem, akkor elhalványul, majd elsötétedik, azaz nem jelez. A ritmusa nem változik, csak a láthatósága. Számomra ez az óra digitális.<br></div><div class="gmail_quote">A hőmérő:</div><div class="gmail_quote">Helyette inkább a fürdőszobai mérleget szoktam hozni. Amelyiknél a leolvasás során lehet "csalni" azzal, hogy honnan nézem, az analóg (mert a jel és a forgó tárcsa között van rés, hogy ne súrlódjanak). Amelyik kegyetlenül kiírja a tömeget egy tizedesjeggyel, az digitális.</div><div class="gmail_quote"><br></div><div class="gmail_quote"><br></div><div class="gmail_quote"><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div></div><div>Persze lehet, hogy hitvita lesz belőle.</div></div></div></blockquote><div> </div><div>Szerintem ebből nem hitvita lesz, hanem a digitális kultúra helyett informatika.</div><div>Informatika: értelmez, modelleket alkot - és ezzel újat hoz létre, amit ismét értelmez... míg eljut odáig, hogy a világ dolgai alaptermészetüknél fogva nem digitálisok vagy analógok, de a digitális és analóg értelmezés mellett ott van/lesz a kvantumugrás és a nem digitális, de nem is analóg kvantumszámítógép... </div><div><br></div><div><br></div><div>SzTZs</div></div></div>