Tisztaszoftver: problémás területek összegyűjtése

[Csökmei István Péter]

2012.01.18. 9:20 keltezéssel, Előd Bán-Széll írta:
> Hali!
>
> Ez a tejes példa nagyon tetszik!!!
>
Remélem az alábbi mese is tetszeni fog.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis város. Élt ebben a 
városban három cukrászmester:
Mohó Sanyi bácsi (továbbiakban MS),
Ugró Lajos Xavér fiatal cukrász (továbbiakban ULX)
és Egyszerű Dezső Urigán (továbbiakban EDU).
Rajtuk kívül vannak még a kertvárosi nagymamák, akik a kertecskékből 
szedett gyümölcsökből, tejszínből és némi jégkásából kiváló a fagylaltot 
tudnak kavarintani egy turmixgéppel.

Lakott ebben a városban egy kislány. Úgy hívták Szegény Tóth Zsófika 
(továbbiakban SzTZs).
Történt egyszer, hogy miközben SzTZs a kertben játszadozott begördült a 
ház elé egy nagy fehér autóban a bácsikája, és így szólt:
- Gyere kicsi SzTZs elmegyünk fagyizni!
Majd beültek az autóba és elmentek nyalni MS-hez. De MS-nél a fagyi 
nagyon drága:
egy gombóc 1000 peták, hozzá a tölcsér másik 500, ha tejszínhabot is 
kérsz rá akkor az még 500, ha csoki öntetet is akkor még 400, és a 
roletti is 1000 petákba kerül.
SzTZs-t a bácsikája minden hétvégén elviszi MS-hez nyalni, ami elég 
sokba kerül.
Egy verőfényes kora őszi délutánon azután az autó megáll az ULX fagyizó 
előtt. A kislány először kérdőre nyílt szemekkel néz a nagybátyjára, 
majd irgalmatlan hisztibe kezd, hogy ő MS-nél szeretne nyalni. Nagy 
sokára megnyugtatja bácsikája, majd megkéri, hogy "csak egy gombócot 
kóstolj meg". ULX-nél a tölcsér ingyen van, a tejszínhab jár a fagyihoz, 
csokiöntet és roletti sajnos nincs, viszont egy gombóc csak 100 peták. 
SzTZs belenyal a frissen kapott fagyiba, és - bár még szerinte is finom 
- undorodva kiköpi, majd így szól:
- Ez nincs olyan jó mint az MS.
A nagybácsi, mivel nagyon szereti a kishúgát elviszi SzTZS-t MS-hez hogy 
akkor mégis ott nyaljanak.
A következő héten az autó az EDU fagyizó előtt áll meg. Megint 
irgalmatlan hiszti következik, majd egy kóstolás erejéig megint 
kiszállnak. EDU-nál szintén 100 peták a fagyi, a tölcsér is ingyen van, 
viszont itt tejszínhab nincs, csak roletti meg csokiöntet. Szinte szóról 
szóra az egy héttel korábbi eset ismétlődik, ezért megint MS-nél kötnek ki.
Telik múlik az idő, SzTZS és a bácsikája az MS-hez rendszeresen járnak 
nyalni.

Egyszer csak begyűrűzik a kisvárosba a gazdasági világválság, a 
nagybácsi egy csomó petákot veszít a tőzsdén és így szól:
- Szegény kicsi SzTZS! Sajnos nem tudunk többet semelyik fagyizóba 
menni, mert bácsikádnak elfogyott a pénze.
SzTZS keserves zokogásban tör ki, mire nagymamája megsajnálja, lecsíp a 
kertben pár szem szamócát, kivesz a hűtőből egy jégkockát és egy fél 
pohár tejszínt, összekeveri némi porcukorral majd az egészet egy 
turmixgépben összekavarintja, és a finom házi készítésű jégkrémet SzTZS 
elé teszi.
- Drága kis unokám, ne sírj! Nézd, csináltam én neked fagyit!
SzTZS belekóstol, majd undorodva ezt is kiköpi:
- Ez nem is igazi fagyi!
...

Fenti történetben a szerplők kivétel nélkül kitalált személyek, 
bármilyen hasonlatosság valódi személyekkel, helyszínekkel csak a 
véletlen műve.

Vajon fenti esetben mi a lényeg?
Egy konkrét fagyizó?
A nyalás?
SzTZS?
A válság?
A nagybácsi?
A nagymama?
A fagyi?