nagyértékü

[Sinkó Gábor Zoltán]

Miért legyen egyszerű az élet?

Az hogy az utolsó pillanatban tudtam meg a kir dolgait rohanvást kellett késziteni a megrendelést, gyakorlatilag olyan dolgokat/gépeket rendeltünk amire háll istennek nincs égető szükségletünk, igaz használni azt fogjuk az tuti mert fejleszteni azt mindig lehet, de egy olyan termék nem volt amit alapban kellett volna nekünk (pl projektor).

Eddig még megenném várom azállitót nem jön erre én zargattom a szállító cég kontakt  emberét hogy mi van, egy két telefon után jelezte hogy izé náluk még nyomunk sincs -> hajrá IBM telefon. Na itt (félve a listán irottak miatt) legnagyobb meglepetésemre kézséges kapcsolatot kaptam, igaz lehet hogy csak azért mert a druszám. Mondja hogy izé meg van a elektrónikus megrendelés mindjárt utánanéz miért akadtunk el. (emlitette lehet hogy nem volt aláirva a szerződés, vagy más hiba lehet) rohanok az illetékes kollégához kérdéssel ostromolva. Na ő csak a kezét szétteszi ő nem tud semmit, nem csinált semmit (szivinfartus). közben háll istennek (eltelt 10 perc) hiv a druszám hogy Ök voltak a hunyok elnézést megy a szállitóknak a megrendelés. Utána csak rajtuk mulik mikor lesz gép.
Na ezek után vérnyomás, fenél le /a székbe/ és felmerül bennem a kérdés, hogy Állitólag sz.géppekkel nagyban foglalkozó cég hogy a p... tudta ennyire elk... a dolgot, pedig minden csak adatbáziskezelés.

Szomorú

elnézést azoktól akik egy kissé nyersnek gondolják a pontozott részeket, de ezek a szavak jobban leírják az érzelmeimet igaz a cenzurámon nem mentek át

Sinkó Gábor Zoltán
rendszergazda
Révai Miklós Gimnázium