<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><br>
<div bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
<font face="Calibri">Kedves Partnerünk!<br>
<br>
Ajánljuk figyelmébe az Életjel Kiadó újdonságait.<br><br>
<br>
Mészáros Zoltán: Küszködés a síkságon 1. rész<br>
Esszék és tanulmányok a Vajdaság történetéről és jelenéről<br>
Életjel Könyvek<br>
Itt, a Vajdaságban ‒ és máshol is a világon ‒ hirdettek már
mindenfélét: többször bejelentették a történelem végét, a múlt
eltörlését, mondván: a múlt már nem érdekes, túlhaladott,
eseményei nem hatnak ránk többé. Azt is hangoztatták, hogy a múlt
állandóan ismétlődik, és azt is, hogy bizonyos dolgok sohasem
fognak újra megtörténni. A szerzők általában azt hangsúlyozzák,
hogy tárgyilagosan és elfogultság nélkül írnak. Műveiket mégis
felhasználják olyan ideológiai profilok kiépítésére is, amelyek
nehezen értelmezhető kapcsolatban vannak a valósággal, és ez még
annál is rosszabb, mintha egyáltalán nem lenne közük hozzá, hisz
így nem tudjuk, hogy hányadán is állunk. Egy állítást sajnos
nemcsak az igazságtartalma jellemez, hanem a kimondójának ereje
is. A társadalom, melyben élünk, megörökölte és létrehozta a maga
ideológiai konstrukcióját a múltról, és ezt közvetlen környezetünk
sajnos szó nélkül el is fogadta. Az olvasó pedig magára marad a
neki felkínált tartalommal/tartalmakkal, és vagy elhiszi őket,
vagy arra az elhatározásra jut, hogy többé senkinek sem fog hinni.
A történész pedig sokszor megköti azokat a kompromisszumokat,
amelyeket az aktuális társadalomba való (alá)vetettsége miatt meg
kell kötnie. Így a történetírás szinte bármire felhasználható.
Gyakran úgy érzem, hogy a történelem egy hatalmas projektív
pszichológiai teszt: mindenki azt lát bele, amit akar, akár egy
gigantikus Rorschach-tesztbe. A történelem esetében azonban még
sugalmazzuk is egymásnak, hogy mit kellene belelátnunk. A mű tehát
inkább a szerzőről, és nem a tárgyáról szól. De szólhat másról?
(Részlet a szerző előszavából)<br>
Életjel, Szabadka, 2014<br>
kötött, 150×230, 176 oldal<br>
Ár: 2000 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-11-9<br>
<a href="http://xantusz.hu/kuszkoedes-a-siksagon-1.-resz.html" target="_blank">http://xantusz.hu/kuszkoedes-a-siksagon-1.-resz.html</a><br>
<br>
<br>
<br>
Szabó Pálócz Attila: Visszapörgetés<br>
Tárcák<br>
Életjel Könyvek<br>
Szabó Palócz Attila Visszapörgetés című, száznégy tárcát
tartalmazó kéziratának tartalma nem ismeretlen az újságolvasók
előtt, lévén, hogy a kéziratba gyűjtött írások szemelvények a
vajdasági Magyar Szó napilap hétvégi számaiban megjelenő, azonos
címen futó sorozat anyagával. Mivel az évek óta heti
rendszerességgel megjelenő rovatban tetemes mennyiségű anyag gyűlt
össze, kézenfekvő a kiadói és szerzői szándék, hogy ennek egy
szeletkéjét kiemelve, kötetbe foglalva adjanak ízelítőt Szabó
Palócz Attila gondolatvilágából.<br>
A zentai származású szerző azon irodalmárok sorába tartozik, akik
bár évek óta külföldön élnek, több szállal kapcsolódnak
Vajdasághoz, irodalmi és közéleti ténységük folytán kétlakiak
maradtak. Szabó Palócz Attila amellett, hogy a budapesti Magyar
Hírlap újságíró-szerkesztője, figyelemmel kíséri nemcsak a
magyarországi, hanem a szerbiai politikai, közéleti, kulturális
eseményeket is, reflektál rájuk az anyaországi és hazai sajtóban,
webfelületeken, egyfajta közvetítő-összekötőként a két közeg
között. Írásaiban a helyi, de hatásában globális jelenségek felé
fordul, s parttalan asszociációsháló-képző képességének
köszönhetően az adott kontextusból kiragadva aktualizálja őket.
Évek múlva is érvényes gondolatokra bukkan az olvasójuk.<br>
Szabó Palócz Attila eddigi sokrétű irodalmi és publicisztikai
munkássága sokoldalú szerzőt sejtet. A kötet anyaga nemcsak, hogy
alátámasztja, hanem tovább árnyalja, „finomhangolja” is eme
megállapítást, ugyanis a szerző színházi, filmművészeti, irodalmi,
politikai, történelmi, képzőművészeti jártasságáról tesz
tanúbizonyságot. Ha az általa kedvelt tárcaíró módszerrel élnénk,
nevezetesen, ha beütnénk egy keresőprogramba a szerző nevét, a
kézirat anyagára lebontva olyan keresőszavakat tudnánk kiemelni,
mint színház, hírlap, könyvhét, Danilo Kiš, képregény, Doktor
House, Google, folyóirat, Iszka, Shakespeare, irodalom, vallás…,
amelyek gyakorta visszatérő elemei, motívumai az írásoknak,
ugyanakkor a fentebb már említett szerzői asszociációs hálónak
köszönhetően újabb problémakörök kidolgozásához nyújtanak
lehetőségét, miközben a szerzői jellem- és gondolatvilág bugyraiba
is betekintést engednek.(Csík Mónika)<br>
Életjel, Szabadka, 2013<br>
fűzött, 150×230, 264 oldal<br>
Ár: 2000 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-10-2<br>
<a href="http://xantusz.hu/visszapoergetes.html" target="_blank">http://xantusz.hu/visszapoergetes.html</a><br>
<br>
<br>
<br>
Pekár Tibor: Szabadka zenei élete a 19. század második felében<br>
Életjel Könyvek<br>
Mozaikkockákból áll ez a könyv, s az teszi igazán izgalmas
olvasmánnyá, hogy nem lehet tudni, a kapott mozaikkép milyen
mértékben tekinthető teljesnek. A korabeli tudósítók ilyennek
látták, és így jegyezték fel a 19. század második felének zenei
eseményeit Szabadka városában.<br>
A mozaikkockák száma az évek számával szaporodik, ami érthető,
hiszen ha lassan is, de az idő előrehaladtával a kulturális élet
is mindjobban fejlődött. A század közepén még csak a templom, a
színház, a vendéglők és egy-két magánház falai mögül szűrődött ki
a muzsika. A tanítóképző és a zeneiskola megnyitásával, valamint
több egylet megalakulásával ez a helyzet lényegesensen
megváltozott. A farsangi mulatságokon kívül a szerb beszedák és
bunyevác prélók, a magyar dalegyesület házi dalestélyei már a
komolyzene iránti érdeklődés fokozódásáról tanúskodnak. Az európai
hírű művészek megjelenésével párhuzamosan az igények is egyre
növekedtek. Meglepően nívós koncerteket rendeztek olykor nemcsak a
zeneiskolában, hanem a tanítóképzőben és a gimnáziumban is.<br>
Külön téma a színház, ahol szinte estéről estére felcsendült a
muzsika. Sok zenés darabot láthatott-hallhatott a közönség, nem
ritkán országos hírű színészek fellépésével. Ezekről vétek lenne
nem beszámolni, hiszen az akkori szokásoknak megfelelően a prózai
darabok felvonásai között gyakran került sor kisebb szabású
hangversenyre.<br>
Szabadka első számú zenésze abban az időben a komponista Gaál
Ferenc volt, aki 1882-től nemcsak a zeneiskolát igazgatta, hanem
vezető szerepet játszott a város szinte valamennyi zenei
megmozdulásában. Csodálója, de bírálója is akadt szép számmal. Az
újságok minden lépését nyomon követték, ennek köszönhetően mi is
megismerhetjük e kimagasló személyiség erényeit és gyengéit.<br>
Szabadka a könyvben bemutatott korban egyike volt a Monarchia
legnagyobb városainak. De vajon mekkora volt a zenei kultúrája?
Megtudjuk, ha e könyvet végigolvassuk. A korabeli sajtó
segítségével bekukkantunk mindenhova, ahol zene szólt, a
templomoktól a kocsmákig, a Pest szálloda nagytermétől a palicsi
sétányig, és az is ki fog derülni, hogy hol, mikor, milyen
alkalomból, kik és mi mindent muzsikáltak. (Részlet a szerző
előszavából)<br>
Életjel, Szabadka, 2013<br>
fűzött, 150×230, 248 oldal<br>
Ár: 2000 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-08-9<br>
<a href="http://xantusz.hu/szabadka-zenei-elete-a-19.-szazad-masodik-feleben.html" target="_blank">http://xantusz.hu/szabadka-zenei-elete-a-19.-szazad-masodik-feleben.html</a><br>
<br>
<br>
<br>
Hózsa Éva: Mesterségem: irodalomtanár<br>
Életjel Könyvek<br>
Az irodalomtudományi kutatások egyik legnagyobb kihívása
napjainkban annak a feltérképezése, hogy hogyan szövődnek egymásba
a különböző korok szövegei, hogyan alakul a bábeli könyvtár. A
kötet szerzőjének eme szőttesek tanulmányozására módja van nem
csupán az irodalmi és irodalomelméleti szövegek, hanem egyetemista
tanítványai dolgozatainak vizsgálatakor is. Tanárként, mintegy a
dialógushálók mediátoraként módja van kimutatni, a hallgatók
hogyan építik be szövegeikbe az önértelmezési folyamatok
lecsapódásaként a megélt irodalmi alkotások hozadékait.<br>
Módszertantanárként, a vizsgatanítások követőjeként figyelemmel
kísérheti azt is, miképpen épülnek egymásra az általános iskolai,
középiskolai és egyetemi oktatásban szerzett ismeretek, hogyan
változnak az olvasói stratégiák, miképpen befolyásolják a
tanulókat a művészetek új közvetítési lehetőségei, milyen
eljárásokra, új eszközökre, módszerekre, újfajta érzékenységre van
szükség ahhoz, hogy a tanulókhoz közelebb hozhassuk az irodalmi
anyagot. Úgy, hogy gyúrható, fogyasztható, beépíthető, felemelő és
szórakoztató, gondolkodtató és szívmelengető is legyen egyszerre.<br>
Mivel a szerzőnek rálátása van arra, milyen hangsúlyeltolódások
történtek az oktatásban a befogadói elvárásokban, számos ötletet
ad, illetve emel ki tanítványai óraterveiből annak elősegítésére,
hogyan juthatnak el a tanulók az interaktív oktatás, a
figyelemfelkeltő ráhangolódási tevékenység, a jól megválasztott
munkaforma, a tanár személyes kisugárzása révén a
jelentésteremtésig, az irodalom élményszerű befogadásáig.<br>
A kötet tanulmányai nyilvánvalóvá teszik az új típusú irodalmi
törekvések, mediális, intertextuális és interdiszciplináris
vonatkozások, a populáris regiszter beépítését az oktatásba, de a
szerző nem reked meg az előszobában, hanem számos elmélyült
tanulmány segítségével nyújt betekintést az egyes alkotói opusok
eredményes tanításába.<br>
Mivel a dolgozat szerzője az oktatás-módszertani kérdéseket mind
elméleti, mind gyakorlati vonatkozásaiban feldolgozta,
kontinuitásában bemutatta, s tanulmánykötete egy folyamatosan
végzett kutatói tevékenység fontos összetevője, a munkát jó
szívvel ajánlom olvasásra. (Katona Edit utószava)<br>
Életjel, Szabadka, 2013<br>
fűzött, 150×230, 160 oldal<br>
Ár: 2000 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-06-5<br>
<a href="http://xantusz.hu/mestersegem-irodalomtanar.html" target="_blank">http://xantusz.hu/mestersegem-irodalomtanar.html</a><br>
<br>
<br>
<br>
Szabadka város királyi várossá lett emelésének százados évfordulója
alkalmából 1879. évi szeptember 1-én tartott ünnepélyes rendkívüli
közgyűlés jegyzőkönyve<br>
Életjel Könyvek<br>
Hasonmás sorozat<br>
Utószó: Dévavári Zoltán<br>
Kosztolányi Dezső és Csáth Géza még meg sem született, a városi
könyvtár sem alakult még meg, és a Bácsmegyei Napló első száma sem
került még a nyomdába, amikor a városi közgyűlés 1877. április
26-án határozatot hozott arról, hogy alkalmazkodva a kor
magyarországi normarendszeréhez, Szabadka szabad királyi várossá
nyilvánításának századik évfordulójára megjelentetik a helység
monográfiáját. [...]<br>
...a jeles centenáriumi évfordulóra nem jelenhetett meg a város
múltját feldolgozó monográfia. [...]<br>
Ilyen előzmények után, a város döntéshozói önmagukat
lépéskényszerbe hozva, már nem engedhették meg maguknak, hogy a
centenáriumi ünnepélyes megemlékezés egy tudományosan nem
megalapozott visszatekintőre korlátozódjon. Hogy hogyan esett a
választás Zomborcsevics Vincére, eligazító dokumentumok híján
egyelőre a múlt titka marad, arról azonban több adatunk van, hogy
miért éppen őt kérték fel. [...]<br>
Emlékbeszédének fontosságát azonban mégsem a hivatkozások adják,
hanem elsősorban az, hogy Iványi István napjainkig
megkerülhetetlen monográfiájának 1886-os kiadása előtt hét évvel
tett kísérletet arra, hogy tömören – amennyire egy ünnepi
közgyűlés keretei engedélyezik – összefoglalja a város történelmi
múltját, és megrajzolja etnikai térképének alakulását. Igazi
jelentősége pedig abban van, hogy feltárta és bemutatta azokat az
ok-okozati összefüggéseket, politikai háttérmegfontolásokat és
viszonyrendszereket, amelyek a város irányítóit, illetve a
császári udvart 1743-ban előbb a mezővárosi, majd 1779-ben a
szabad királyi státus kérvényezéséhez, illetve megadásához
vezették.<br>
Ebből a megközelítésből szemlélve – vidékünk vonatkozásában – a
rendelkezésre álló rövid idő és a hiányos levéltári források
feldolgozása ellenére úttörő tanulmányról beszélhetünk. Szerzője
túlhaladt az események – általa vélt – tárgyszerű leírásán,
illetve felsorolásán, és elsősorban – a mai modern történetírás
egyik alapkövetelményének megfelelően – az ok-okozati
viszonyrendszer motivációira, illetve reflexióira kívánt választ
adni hallgatóságának, későbbi olvasóinak a rendelkezésére álló
eszközökkel, mellőzve az általa ekkor már ismert Dudás-féle
monográfia anyagát. (Részlet Dévavári Zoltán utószavából)<br>
Életjel, Szabadka, 2013<br>
fűzött, 150×230, 40 oldal<br>
Ár: 990 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-07-2<br>
<a href="http://xantusz.hu/szabadka-varos-kiralyi-varossa-lett-emelesenek-szazados-evorduloja-alkalmabol-1879.-evi-september-1-en-tartott-unnepelyes-rendkivuli-koezgyles-jegyzkoenyve.html" target="_blank">http://xantusz.hu/szabadka-varos-kiralyi-varossa-lett-emelesenek-szazados-evorduloja-alkalmabol-1879.-evi-september-1-en-tartott-unnepelyes-rendkivuli-koezgyles-jegyzkoenyve.html</a><br>
<br>
<br>
<br>
Pintér Lajos: „Gyűjtsd a termést kalangyába”<br>
A Kalangya története. (1932–1944)<br>
Életjel miniatűrök<br>
Amikor Pintér Lajos 1976-ban megírta a Kalangya folyóirat
történetét, Pestről tekintett az akkor önmagát jugoszláviaiként
deklaráló vajdasági magyar irodalomra, akkoriban még nem
szálazódtak szorosra a magyarországi és külső-magyarországi,
akkori szóhasználat szerint határon túlinak mondott magyar
irodalom kötődései, messze volt még az idő, amikor majd a
vajdasági szerzők is csatlakozhatnak a Magyar Írószövetséghez.
Szem előtt kell tartani azt is, hogy a szerző nem monográfiában
dolgozta fel folyóiratunk történetét, hanem az Eötvös Loránd
Tudományegyetem magyar-népművelés szakának ötödéveseként
diplomadolgozatot írt róla. Ami végtére is feladat, kötelező
munka, nem feltétlenül a személyes érdeklődésből kilombosodó
értekezés. (Részlet Fekete J. József előszavából)<br>
Életjel, Szabadka, 2013<br>
fűzött, 110×150, 12 oldal<br>
Ár: 990 Ft<br>
ISBN 978-86-88971-09-6<br>
<a href="http://xantusz.hu/gyjtsd-a-termest-kalangyaba.html" target="_blank">http://xantusz.hu/gyjtsd-a-termest-kalangyaba.html</a><br>
<br>
Amennyiben bármelyik kiadványuk felkeltette érdeklődését, várjuk
szíves megrendelését az alábbi elérhetőségéken.<br>
Telefon: +36/1/351-4733, <a href="tel:%2B36%2F%2030%2F495-7959" value="+36304957959" target="_blank">+36/ 30/495-7959</a><br>
E-mail: <a href="mailto:xantusz@hdsnet.hu" target="_blank">xantusz@hdsnet.hu</a><br>
<br>
Értesüljön első kézből újdonságainkról, eseményeinkről,
csatlakozzon hozzánk a Facebookon! <br>
<br>
Budapest, 2014. július 7.<br>
<br>
Bihari
Zoltán<br>
<br>
<br>
</font>
</div>
</div><br></div>