[Muszkon] FW: [KATALIST] Gabriel García Márquez búcsúlevele

[Fazekas Andrea (Műsz.könyvtár)]

-----Original Message-----
From: katalist-bounces at listserv.iif.hu 
[mailto:katalist-bounces at listserv.iif.hu] On Behalf Of Drotos Laszlo
Sent: Monday, January 21, 2008 11:51 AM
To: katalist at listserv.iif.hu
Subject: [KATALIST] Fwd: Gabriel García Márquez búcsúlevele


Továbbítok egy levelet...

D.L.

From: Veres Ildikó <veresi at hnm.hu>
To: Drótos László <mekdl at iif.hu>
Date: Mon, 21 Jan 2008 11:49:11 +0100
Subject: Gabriel García Márquez búcsúlevele


Gabriel García Márquez (a Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tûnik, egyre súlyosabb.
Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed.
Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idõk legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását: 


Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. 
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerû ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tõletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetõn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tõletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked õre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetõséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd õket és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.

Kérj az Úrtól erõt és bölcsességet, hogy kifejezhesd õket.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

--------- Továbbított levél vége --------