MIT-HOL kerdes: informacio kerese

[Drotos Laszlo]

Az alabbiakat talaltam a Pallas Lexikonban:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/


>Kerdes: Mit jelent a pápai reservatio?

Reservatio (lat.) a. m. fentartás; jura reservata, fentartott
(reservált) jogok. - R. mentalis, elméjében való, nem nyilvánított
fentartás, jelesül eskületételnél hallgatag tett hozzáadás, amelylyel
az esküvő lelkiismeretét megnyugtatni akarja. Jogilag hatálytalan.
Réserve,

A biborosi méltóság jelvényei a vörös kalap, galerus v. pileus
cardinalitius, capellus rubrus; a vörös főveg, birretum pileolus,
caputium és solideo; a biboröltöny, a zafir gyürü, anulus
cardinalitius; az u. n. ombrellino, a fejök felett hordott mennyezet;
használhatják egyházaikban a püspöki jelvényeket s egy mitrát, s
cimereik felett a kalapot alkalmazzák. A B.-ot kizárólag a pápa nevezi
ki, de Ausztria, Francia- és Spanyolország s Portugália uralkodóinak
kivánatát ez irányban figyelembe szokta venni, habár nem köteles ezen
u. n. korona-B.-ok kinevezésére. B.-ká csak kitünő tudós és érdemes
egyént neveznek ki; lehetőleg minden nemzetnek képviselve kell lenni a
kollégiumban. Kellék az áldozár-bibornoksághoz a betöltött 20, a
diakon-bibornokságnál az elért 22-ik év, törvényes születés s legalább
a négy alsó rend megléte. a kinevezés szabályszerüen decemberben
történik a konzisztóriumban. A kinevezettet valamely idősebb B.
bemutatja a pápának, ki őt magánkihallgatáson fogadja s neki a vör ös
birretumot átadja. Két más konzisztóriumban történik a vörös kalap
átadása s a száj megnyitása és bezárása, aperitio et clausio oris;
történhetik a kinevezés olyképen, hogy a pápa egyenlőre nem hirdeti ki
a kinevezni szándékoltnak nevét, noha ez ekképen kinevezettnek
rangsorozata e ki nem hirdetett kinevezés időpontjától számítódik. Ez
az u. n. reservatio in pectore, in petto c. A B.-testület feje a
dékán, aki mindig az ostai püspök. Jelenleg (1893.) 61 B. van (34
olasz és 27 külföldi), ezek közül a közvélemény szerint a következők
tartoznak ugyn. ŤPapabiliť közé: Parocchi, Monaco La Valetta, Di
Pietro, Capecelatro, Vanutelli, Mertel, Bonaparte Luciano.


A prov. plena, mely egyuttal szabad adományozás, a közönséges egyházi
jog szerint illeti a pápát, a püspököket, az u. n. praelati
nulliusokat és a szerzetfőnököket. A pápa egyházfőnökségénél fogva
tulajdonképen minden E.-t szabadon adományozhat, tényleg azonban
szabadalmak, konkordatumok, ellenkező szokás, e jognak a különböző
országokban különböző megszorításait eredményezték. A pápai jog 3
irányban érvényesül különösen; mint a) concursus vagy collatio
cumulativa, mely szerint majd a pápa, majd a püspök az adományos,
aszerint, amint a megüresedés csak egyiknek v. másiknak jutott elébb
tudomására; b) a fentartás (reservatio) és c) devolutio, mely akkor
áll be, ha a püspök vagy az adományozásra jogosult a törvényes
határidőben az adományozást elmulasztja. Hazánkban a reservataknak
közjogunk szerint nincs helye. A konkordatumban a római pápa
több javadalomnak adományozását magának tartotta fenn a magyar sz.
korona jogainak megszorításával. Igy jelesül az érseki és püspöki
székeskáptala nokban az első (nagypréposti) méltóságoknak, s
amennyiben ez magánvilági patronatus alá tartoznék, a másodiknak
adományozását, csak azt igérvén meg, hogy az adományozásnál
tekintettel lesz azokra, kiket Ő Felsége a püspök meghallgatása
után ajánlani fog. A konkordatumnak ez az intézkedése az egész
konkordatummal együtt jelenleg nem bir többé hatálylyal.




>Mi volt a négy alapvető nemesi jog a Primae nonus alapján?

Partis primae titulus nonus (lat.), Verbőczy Hármaskönyv I. Részének
9. címe, mely a nemeseknek u. n. sarkalatos jogait (jura cardinalia)
határozza meg. L. Nemesség (XIII. köt., 5. old.).

E sarkalatos jogok Verbőczy szerint: 1. A nemes ember csak a
koronás királynak van alárendelve; 2. Birói ítélet nélkül le nem
tartóztatható; 3. Közterhektől, szolgálatoktól ment, csak honvédelmi
kötelessége van; 4. A királynak, ha az alkotmányt sértené,
ellenállhat.


>Milyen típusú jogforrás Werbőczi Hármaskönyve?


Hármas-könyv, e név alatt ismeretes Werbőczy Istvánnak Hármas könyve
1514-ből, melynek eredeti latin cime: Opus Tripartium Juris
Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. Az érvényes jognak
bizonytalansága az idők folytán szomoru állapotokat idézett elő,
melyeket a H. királyi jóváhagyásában - fájdalom, nem tulsötét
szinekkel - lefestve találunk. nemcsak a felek, jame, maguk a birák
s legtapasztaltabb és legtanultabb jogtudók az ország szokásait, a
torvényeket s rendeleteket eltérőleg magyarázták és értelmezték,
aminek folytán a kir. jóváhagyás szavai szerint: Ťa néha inkább az
erejökben és hatalmukban, mint a törvényekben és igazságban bizók, a
törvényszékeket nagyszámu párthiveikkel megtámadván, mit okosság s
törvények által nem tehettek, lármával és sokasággal törekednének
megnyerni s akiknek kevesebb igazuk volt, mind emellett felülkelni és
győzni nem jog, hanem zaj és sokaság által igyekezénekť. Ez a tiszta
és valóságos ököljog az érvényes jognak közhitelü irásba foglalását
tette szükségessé. A feladat megoldását az 1498 VI. t.-c. Ádám
itélőmesterre, az 1500. XC. t.-c. a nyolcados törvényszék összes tagjaira
(universi Judiciorum octavalium Assessores) bizta, azonban eredménytelenül.
II. Ulászló király ennek folytán Werbőczy István országbirói itélőmestert
bizta meg Ťaz ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és
jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésévéel, cimekre és
fejezetekre osztásával5. Jobb választást nem is tehetett. Werbőczy
(szül. 1460., megh. 1542). korának kiváló jogtudósa, ki saját
tapasztalata után ismerte az ország igazságszolgáltatásának Mátyás
király alatt virágzó állapotát, mely a példabeszédben: ŤMeghalt Mátyás
király, oda az igazságť leghivebb jellemzését találja, a feladatnak
oly mnka elkészítésével felelt meg, mely a hazai igazságszolgáltatásban
a legujabb időkig irányadó maradt, s részben ma is az. A munkát az
1514. évi országgyülés: Wárdai Pál szt. zsigmondi prépost és kir.
kincstárnok, Batthyáni Benedek a budai vár várnagya. Ellyewelghi János
nádori itélőmester, Bellyeni Albert és Bolgár Pál személynöki
itélőmesterek, Gybarthi Kesserew István alnádor, Meckhei györgy kir.
titoknok, Zob Mihály és Dombó Pál akir. itélő tábla közbirái, s végre
petrowczi Hentzelffy István a kir. ügyek igazgatója, tiz jogtudós
tagból álló bizottság által átvizsgáltatta s miután a bizottság a
munkát helyeselte és Ťabban az ország törvényeit s jóváhagyott
szokásait jó renddel és kellő módon összeirottaknak megismerteť, a
munkát az 1514. LXIII. törvénycikk helyeselte, s a király is Budán
özvegy boldogságos Erzsébet ünnepén, t. i. az említett 1514.
országgyülésnek és közgyülekezésnek 33. napján, magyarországi
országlásának 25., a csehországinak pedig 45. évében megerősítette;
sőt méltányolta, elfogadta, jóvá és helyben hagyta és megerősítette,
igérvén, Ťhogy annak minden fejezetét, záradékát, cimét és cikkelyét
megtartjuk és megtartatjuk, jelen iratunknak erejénél fogvať. Azonban
a kir. jóváhagyást tartalmazó okmány meg nem pecsételtetett, s mint
látszik, az expedicióban is fennakadt, s midőn e hiányok pótlása
nélkül a király 1516. meghalt, Werbőczy a munkát 1517. Bécsben
kinyomatta. A Mossóci-Telegdy-féle (1584 körül) törvénytárban (Corpus
juris) a munka nem volt meg. Azonban már az 1628. évi kiadásba
felvétetvén, azóta a gyüjteményben első helyet foglal el. A H.
kötelező ereje kétség tárgyát nem képezte, de kötelező erejének alapja
iránt a nézetek eltérők. Régibb jogtudósaink a kérdéssel nem
foglalkoztak, s megelégedtek azzal, hogy a H. általában kötelező
erővel bir. Az ujabbak közül Kövy, Kelemen és Silemenics a H.-et
valóságos országos törvénynek állítják; Frank annak tekintetbe
vételével, hogy a munka már eredeténél fogva nem volt országos
törvény, s hogy a későbbi törvények utólagos megerősítései soha sem az
egész munkára, hanem kivétel nélkül mindig annak csak egyes cimeire
vonatkoznak, a H. kötelező erejét a szokásra vezeti vissza: mig a
magyar jognak egyik legnagyobb tekintélye Wentzel Gu sztáv az eltérő
nézetek egyikét sem fogadja el. Szerinte a H.-et hazai jogunk kutfői
között egészen önálló hely illeti meg, s kötelező erejének négyes
alapja van; az t. i. hogy 1. Werbőczy az érvényes jogot hiven
feljegyezte: 2. annak kötelező erejét utólag a hazai törvényhozás, 3.
a folytonos birói gyakorlat, 4. a hazai jogtudomány elismerte,
támogatta és helyben hagyta. A H. kötelező ereje különben csak a
munkának ama részeire áll, melyek a hazai jognak elveit és tételeit
tartalmazzák, nem pedig azokra a részekre is, amelyekben a szerző
egyéni nézeteit fejtegeti, v. jogtörténeti adatokat közöl. Másként áll
a dolog Erdélyben, ahol, miután a H.-et több fejedelem (igy jelesül
Báthory Endre 1599., Rákóczi zsigmond 1607., Báthory Gábor 1608.,
Barcsay Ákos 1658., Kemény János 1661., Apaffy Mihály 1661).
inaugurális esküje által megerősítette, s a Leopoldinum Diploma 3.
pontja Erdély törvényei közé sorozta: a H. valóságos országos törvény.
Alakjára nézve a H. sem nem törvénykönyv, sem nem törvénygyüjtemény,
hanem u. n. jogkönyv, Jura egni scipta, v. mint Werbőczy maga nevezte:
Domestici juris Compendium. Tartalmát mint cime mutatja: Nemes
Magyarországnak szokásjoga (jus concuetudinarium) képezi. A munka áll:
Előszóból (Prologus) és három Részből (Partes), amelyek ismét cimekre
(tituli) oszlanak. Az előbeszéd, 16. az I. Rész 134, a II. Rész 86, a
III. Rész 36 cimből áll. Az első Részben van a hires: Partis primae
titulus nonus, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely
a magyar nemeség sarkalatos szabadságainak a legujabb időkig
alaptörvényét képezte. A munkát Ulászló királyhoz intézett Ajánlás
előzi meg, és Ťbefejezésť s külön végszó az olvasóhoz fejezi be. A
cimek most kezdetre (principium) és szakaszokra (paragraphi) oszlanak,
mely felosztást az 1715. XXIV. t.-c. által kiküldött u. n. Commissio
systematica használt, s utána Szegedi (a Corpus juris kiadója)
alkalmazott. A munka első kiadása 1517. Bécsben jelent meg Ťper
Joannem Singreniumť s később sz ámos kiadásban. első magyar fordítása
Weres balásztól 1565. való. Azontul többször is magyar nyelven jelent
meg. Igy 1830-ban Perger Jánostól.


Udvozlettel...
Az Internet-konyvtaros