MIT-HOL kerdes [0251]: Baross Gabor

[Drotos Laszlo]

Az archivum kedveert elkuldom a listara is a valaszt. Mivel a kerdezo
e-mail cime hianyzik, ezert feltettem a "Gazdatlan valaszok" oldalara,
remeljuk ott megtalalja.


At 11:30 1999.11.04. +0100, you wrote:
>Forras: internet

A Pallas Lexikon (http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/)
ezt írja róla:

Baross Gábor (bellusi), magyar államférfiu, szül. Fruzsinán, Trencsén
vm. 1848 jul. 6., megh. Budapesten 1892 máj. 8. Iskoláit Léván és
Esztergomban végezte, utóbbi helyen egyideig Vaszary Kolos volt
egyik tanára. Jogi tanulmányai alatt egyideig Pest városát szolgálta
mint diurnista. Hazatérve, a megyei szolgálatban főjegyzőségig emelkedett
és határozottsága által ifju kora dacára a megyében nagy tekintélyre
jutott. A képviselőházba mint a puchói kerület képviselője jutott 1875.
A szabadelvüpárt tagja volt, és Tisza Kálmánhoz akkor is hű maradt,
midőn a boszniai okkupáció miatt sokan elhagyták zászlaját. 1878.
ő szerkesztette a válaszfeliratot, melynek éppen a boszniai kérdésre
vonatkozó része volt nagy megtámadásoknak kitéve és mint előadó
leginkább ő küzdött meg az ellenzékkel. Már akkor feltünt sokoldalu
tevékenysége és munkabirása által. Elnöke volt a közoktatási
bizottságnak, hol erélyesen szólalt föl a nemzeti nevelés és az
állam jogai érdekében. Leginkább mégis a közgazdaságnak akkor még
meglehetősen parlag mezeje vonzotta. A legfontosabb kereskedelmi
szerződéseknek, p. az 1878. Olaszországgal kötöttnek, ő volt
az előadója. A szabadelvüpárt egyik legmunkásabb tagjának, a
kormány egyik legkipróbáltabb és legképesebb hívének ismerte
már az ország, midőn 1883 elején a közlekedésügyi minisztérium
államtitkárának neveztetett ki. B., aki egészen más pályára
készült s aki csak a kiegyezési időben ismerkedett meg a művelt
nyugattal, fáradhatatlan munkássága által csakhamar beleélte
magát e nehéz és annyi tanulmányt igénylő szak vezetésébe.
Buzgalma és lelkiismeretessége akkor épp oly ismeretes volt,
mint szigorúsága és energiája a vele ellenkezők elnyomásában.
Midőn 1886 végén Kemény Gábor lemondása után miniszter lett,
az akkori teljesen konszolidált parlamentáris viszonyok mellett,
azon népszerüséggel, amit nagyon ügyesen birt megszerezni és
táplálni, teljes erővel hozzáfoghatott a minisztérium egész
szervezetének és munkakörének átalakításához. Eleinte különösen
a vasutak ügye foglalkoztatta őt, melyek közül mind többet
szerzett meg az állam részére. E munkáját az osztrák-magyar-
államvasutak óriási hálózatának átvételével tetézte be. Mint
az ország minden részébe elható főközlekedési vonalak birtokosa
az állam már egységes vasuti politikát folytathatott. B.
legfontosabb alkotása e téren a zónadijszabás behozása, mely
a szomszédos vidékek forgalmát olcsó árak által rendkivül
megkönnyítette és másrészt a legtávolabbi vidékeket is a
központhoz, Budapesthez, füzte.

A közlekedés- és közmunkaügyi minisztériumnak 1889 elején
kereskedelmivé való átalakítása B. kezébe tette le az ország
forgalmi és anyagi érdekeinek ápolását. E téren hol nálunk
mindig hiányzott a szakember és a hagyomány folytonossága,
egy erősakaratu férfiu is sokat tehet. B. törhetetlennek
látszó munkássággal fogott feladata megoldásához. Céljául
a hazai forgalomnak a külfölditől való lehető teljes
függetlenítését. a hazai ipar produkciójának emelését és
a kivitel lehető elősegítesét tüzte ki. Erre a célra
szolgáltak a gyáraknak nyujtott kedvezmények, a tengeri
hajózás erősebb gyámolítása, és különösen a magyar termelés
szolgálatába helyezett vasuti dijszabás. A magyar áruknak
a magyar forgalmi vonalakon nyujtott előnyök, az ugynevezett
refakciák, erős felszólamlásokat idéztek elő Ausztria és
Németország részéről, melyek ez egyoldalu segélyezésben a
vámszövetségek megsértését látták, és B-nak, bár ezt
nyilvánosan beismerni vonakodott, a Bécsben 1890 végén
tartott értekezleteken változtatnia kellett politikáján.
Épp oly kemény küzdelmet idézett elő a dunai gőzhajózási
társasággal szemben folytatott politikája. Ahol keze szabad
volt, a közvélemény erős támogatásával alkotott, újított,
alapított. Az ipari oktatás rendezése, a postai, távirdai,
vasuti tanfolyamok berendezése, a magyar kereskedelmi
társaság alapítása mind tőle indult ki. És mint az
országos ügyekben, úgy még aprólékosságban is megtett
mindent a nemzeti munka fejlesztésére, gyümölcsözővé
tételére.

Oly erős egyéniség, minő az övé volt, nem tért ki útjából
a felmerülő nehézségek miatt, akár a viszonyokból, akár
személyektől eredtek azok. Szerette, ha vaskezü miniszternek
mondták. Nemcsak szakja vezetésében mutatta ki erélyét,
hanem a belügyminiszteriumban is, a melyet egyideig saját
minisztériumával egy időben vezetett. Az elért sikerek,
a közvélemény bálványozása, a sajtó hizelkedése egyre
türelmetlenebbé tették az őt érő támadásokkal szemben.
Igy történt, hogy a Magyar Hirlap eladását a vasuti
állomásokon eltiltotta, mi által jogkörét kétségkivül
túllépte (1891 őszén). A vasuti politika teljes kifejtése
mellett utóbbi időben különösen a Vaskapu szabályozása
érdekelte. Ez internacionális jelentőségü nagy munka
előkészületeit maga vezette és 1892 márc. személyesen
is elment a Duna szorosát átalakító munkálatok megtekintesére.
Itt meghült, betegen tért vissza s minthogy magát még kevésbbé
kimélte, mint másokat, nemsokára áldozatául esett az erős
szervezetet aláásó kórnak. A halál őt munkásságának,
dicsőségének tetőpontján érte. Halála hirénél és temetésénél
kitünt mennyire szivébe zárta őt a nemzet. És valóban
hazafias, tiszta gondolkodásu, céltudatos és tevékeny,
fáradhatatlan munkássága által egyike az új korszak
legkiválóbb alakjainak. Még tévedései: a nemzeti előíteletek
előtt való meghajlása, a népszerüség keresése is hozzájárultak
ahhoz, hogy emlékét dicsőség nimbusza övezi.
V. ö. Petrovics Ferenc, Baross Gábor életrajza.


Üdvözlettel...
Az Internet-könyvtáros