Dedkova

[Lang Attila D.]

  – Mutatok valamit – ugrott fel hirtelen, hogy könnyeit leplezze,
mert a világért sem akart Ondřej előtt sírni.
  Egy pillanat alatt összefogta a haját, feltűzte, s eszébe sem jutott,
hogy idegen előtt még sosem táncolt, sőt hogy még papa előtt is
szégyellte magát. Behunyta a szemét, nehogy mégis kibuggyanjon egy
könnycsepp, meg aztán azért is, hogy maga elé képzelje Frýbová
tanárnőt. Alsó á, egyik kéz, másik kéz, első lépések, egy-két-há,
következő lépések, egy-két-há, és ugrás grand pliébe. Emlékszel, mami,
egyszer eltáncoltad nekem, hiszen te voltál Mirka legjobb tanítványa –
és azóta senkinek sem adta oda a Pillangót, csak nekem. A karod
tényleg szárnnyá változott, áttetszővé, selymessé, és csukott szemmel
táncoltál. A végén… megijedtem, hogy tényleg meghalsz. Vártam, mami,
hogy felállj, aztán boldogan fellélegeztem, hogy nem haltál meg. A
halál később csapott le rád. Vajon eszedbe jutott akkor a Pillangó?
Butaság.
  Martina úgy maradt, lehajtott fejjel, és karjait maga mögé
nyújtotta, a semmibe. Aztán lassan felkelt, és visszaült a zsákokra.
  – Nem megy már – mondta, csak hogy megtörje a csendet, és érezte, az
egész teste sajog.

*

  Elkészítettem Jarmila Dědková Martina újra táncol című regényét.
Könyvtárosok, kérlek, jegyezzétek fel, hogy én csak a javítást
csináltam, a szkennelést Szarka Gyula végezte (julosz at nextra.sk).

La'ng Attila D., iro <lad at rentahost.net> <http://lad.rentahost.net>
BORHARISNYA = Nyari, indian eredetu noi viselet, amin a szem folfele szalad.