ABBYY FineReader, szkenneleskor

[Lang Attila D.]

  Már szkennelek is vele, jelentem, együttműködik avétos szkenneremmel.
Mindenekelőtt szólok, hogy érdemes átvizsgálni a
szkennerbeállításokat, mielőtt a masinát általengednénk a program
fönnhatóságának. A fényesség beállítására van egy módszere (kettő, de
a szkenner általit letiltotta), itt a HP ScanJet Plus-tulajdonosoknak
nem javaslom a Use ABBYY FineReader opciót, ezáltal ugyanis a lámpa
egy aranyló herszóvá, izé, egy araszoló hernyóvá változott, amely
éktelen zajjal haladt előre csigabigatempóban és mint a homokórát, nem
lehetett megállítani. Ravasz tulajdonság, hogy külön kell bekapcsolni
a lapok között a megállást, van külön pause, ha pauszpapírt akarnánk
betenni, és van stop. És hatszázig mutat a kilométerórája, pedig a
szkenner csak 300-ig visz.
  Az opciók ablakában is érdemes pár dolgot átállítani a szkennelésre
vonatkozólag. A Travers-kötetnél, amit még a Recognitával szkenneltem
be, oldalpáronként voltak a képek, és egy csöppet sem zavarta; ettől
függetlenül ő maga föl tudja vágni az ilyen kéteket képfelé, oszd meg
és uralkodj, jobb lesz a felismerés minősége, állítja ő. Felismeri,
akárcsak a Recognita, a kép orientációját; el is kell, mert
landscape-re állítottam a szkenneropcióknál, aztán a szokásos módon
beletett könyv apszájddaun jelent meg a képernyőn, én megrököny,
program vállat von, megfordít, fölismer. C'est ne pas rien.
  Előzőleg definiáltam neki egy javított magyar nyelvi készletet, amit
ím közrebocsátok. Kifejezetten szépirodalmi szövegekhez való, így a TM
jelet és hasonló nyalánkságokat kihagytam; ne hihesse azt, hogy amit
lát, valami ritka amerikai jel, hanem keressen a magyar jelek között
megfelelőt.
  Alphabet: a betűkön kívül csak a kötőjelet és a pontot hagytam meg,
e kettőt ő valamiért az ábécé részének tekinti -- ám tegye, de az
aposztrófot töröltem.
  Prefixes: nyitó ([{ zárójelek, kötőjel (gumikerék és -óvszer), nyitó
külső-belső idézőjel, három pont. Nix mehr!
  Suffixes: bezáró záró- és idézőjelek, három pont, csillag
(lábjegyzet), nyomdai aposztróf (ANSI 146), valamint !%,-.:;?
  Separators: paragrafus, copyright, három pont, félkvirtmínusz és
&+/<=>
  Prohibited: macskaköröm és ASCII aposztróf, kvirtmínusz, logikai nem
jele, fokjel, pluszmínusz, font, jen, \_|~#$ (tudniillik ezeket a
jeleket mind kilistázza a Recognition set alatt, amely címszót viszont
nem lehet megváltoztatni, ezért explicite letiltottam őket, mert olyan
ritkán fordulnak elő, hogy akkor inkább beteszem őket kézzel, a
Recognita-szövegekben talált fokjelek 101%-át hibásan annak tartott
maszatok tették ki, most már muszáj lesz lélegzetet vennem).

  És akkor jött Hámán!

  Tessenek jól figyelni. Én betettem a könyvet a szkennerbe úgy, ahogy a
Recognitánál megszokám, oldalvást, a könyv bal széle a szkenner teteje
felé mutat, landscape left. A Recognitában négy irányt lehet
beállítani, az AFR-ben azonban csak kettőt, portrait és landscape --
ez utóbbi pedig a landscape rightot jelenti, amiből az következik,
hogy az én oldalam fejjel lefelé jelenik meg őnála.
 Semmi gond, nem hülye ő, megfordítja (a Recognita nem fordítja meg),
_csak előbb kettévágja kívánságom szerint,_ aztán megfordítja mindkét
oldalt külön-külön. Ügyi, ugyi? Ebből következik az, hogy az oldalak
szépen lődnek fölcseré. Lapsorrend-megváltoztatást pedig nem találok a
programban -- úgyhogy ezt lehetőleg ne a könyv befejezésekor vegyük
észre.

  Roppant ügyes módon intézi a szkennelés és az olvasás időzítését. A
Recognitánál két választása volt az embernek, vagy beszkennelte
képként és aztán ismertette föl, vagy szkennelt és fölismertetett egy
menetben. Itt ez utóbbi már lassú macera, ezért kitalálták, hogy amíg
a program az oldalpár fölismertetésével foglalkozik, már lehet
szkennelni a következő oldalpárt. (A Process menü Scan&Read Multiple
Images parancsánál.) Sajnos egy kicsit azért mégis visszafogja a
felismerés a szkennelést, ezért inkább a File menü Scan Multiple
Images parancsát javaslom, ezzel benyalogatjuk az oldalakat (a
kettévágást is megcsinálja), aztán utólag majd ráérünk felismertetni.
S még így is inkább javaslom a szkennelésre a Recognitát (vagy egy
felismerésre egyáltalán nem képes szkennerprogramot); ott meg lehet
azt tenni, hogy míg a lámpa visszafut, az ember gyorsan lapoz a
könyvben és már nyomja is a továbbgombot, itt viszont a gombnyomást
követően a program vagy negyed percet gondolkodik. Száz oldalpárnál ez
huszonöt perc veszteség. Ezenkívül ilyenkor igen gyakran system
errorokat kapok a HPSCAN device-tól, aminek nem szokásom örülni.
  (A külső file-ból átvett képet is kettévágja szépen.)
  Annak viszont sokkal inkább, hogy miközben a képernyőn az "akarsz még
szkennelni?" felirat várakozik, az AFR-ben azt látom, ami legutóbb
törpént, a page browserben az utolsóként beszkennelt oldalpárt, a
zoomban annak jobboldali felét (kormánypárti, kormánypárti!) --
ellenben a Recognitában mindaddig, amíg meg nem nyomom a "nem akarok
többet szkennelni, egy életre elment tőle a kedvem" jelentésű gombot,
a kép nem változik; ha ötven oldalpárt szkenneltem be folyamatos
igenek nyomkodásával, akkor az ötven oldalpárral korábbi képet látom
utolsóként. Egy ilyen kicsiség segít például abban, hogy az ember egy
korty víz megivása után azt is tudhassa, mit kell legközelebb
csinálnia: lapozni vagy szkenneltetni; avagy ha netán kismacskánk
farka beszorult a könyv alá, ez a nagyított képen észrevehető volna
idejében.

La'ng Attila D., iro <lad at rentahost.net> <http://lad.rentahost.net>
Orszagkep: a jovobe nyilo ablakon kiomlo forintok.