ABBYY Finereader

[Lang Attila D.]

  Nos, megnéztem az orosz OCR-programot, s végeztem egy kis próbát.
Letöltöttem a magyar bővítést és installáltam azt (a program elfelejt
bármi felvilágosítást nyújtani ennek módjáról -- egyszerűen be kell
másolni a file-okat a program főkönyvtárába), majd szúrópróbaszerűen
odaadtam neki egy képet -- a jelenleg munkában levő Travers-kötet
egyik oldalpárját. Semmilyen tanítást, akármit nem végeztem, csak
fölismertettem a szöveget. Ez jött ki (a bekezdéseket én ütöttem be,
hogy az emailben is felismerhetőek legyenek):

III. A MACSKA, AKI A KIRÁLYRA NÉZETT
  Michaelnek fájt a foga. Feküdt az ágyban, nagyokat nyögött, és
olykor-olykor Mary Pop-pinsra sandított, vajon meghallotta-e.
  Mary ott ült az öreg karosszékben, és fürge kézzel pamutot
gombolyított. Jane előtte térdelt, ő tartotta a motringot. A kertből
felhallatszott az ikrek sivalkodása: Ellennel és Annabellel
játszottak. A gyerekszobában csend és békesség honolt. Mary Poppins
pamutgombolyagja nőtt, növeke-kedett. Az óra elégedetten
ketyegett-kotyogott, mint tyúkanyó, mikor lerakta a tojást.
  - Mért pont az én fogam fáj, mért nem a Jane-é ?
  - panaszkodott Michael. És még szorosabbra húzta az arcán Mary
Poppins meleg sálját.
  - Mert te etted agyon magad édességgel tegnap
  - pergett a válasz Mary Poppins szájából.
  - De mikor nekem volt születésnapom! - méltatlankodott Michael.
  - Születésnap ide, születésnap oda, az még nem
  74
  ok arra, hogy tömd magad, mint a szecskavágót! Nekem sosem fáj a
fogam a születésnapom másnapján !
  Michael mogorván bámult rá. Néha bizony azt szerette volna, ha Mary
Poppins nem olyan tökéletesen tökéletes. Mondani persze ki nem mondta
volna semmiért.
  - Ha meghalok - mondta ehelyett -, majd még megbánja. Majd akkor azt
kívánja, bárcsak lett volna hozzám kedvesebb!
  Mary Poppins megvetően szipákolt, és csak gombolyított tovább.
  Michael két kézzel fogta az arcát, és körülnézett a gyerekszobában:
hátha valami vigasztaló látványra lel. Ebben a szobában csupa-csupa
régi jó barát lakott: a tapéta, a hintaló, az elnyűtt piros szőnyeg.
Michael szeme a kandallópárkányra vándorolt.
  Ott feküdt az iránytű, ott állt a finom porcelán tál,a lekvárosköcsög
tele százszorszép-pel; ott hevert egy-
  75

  A következő hibák találhatók tehát: három összevonatlan elválasztás
(Pop-pinsra, növeke-kedett [így van az eredetiben, szótagismétléssel]
és százszorszép-pel); szóköz a kérdő- és felkiáltójel előtt; hiányzó
szóköz (tál,a); fölöslegesen betett bekezdések a panaszkodott és
pergett kezdetű soroknál; a gondolatjeleket természetesen kötőjelnek
értelmezte, mint rendesen. Ez utóbbit kivéve tehát kizárólag metrikai
hibák találhatók.

  Átadtam ugyanezt a képet a Recognita 4.0-nak.

III. A MACSIf~, AK1 A. KIRÁLYRA NÉZETT
  Michaelnek fájt a foga. Feküdt az ágyban, nagyokat nyögött, és
olykor-olykor Mary Poppinsra sandított, vajon meghallotta-e.
  Mary ott ült az öreg karosszékben, és fürge kézzel pamutot
gombolyított. Jane előtte térdelt, ó tartotta a motringot. A kertből
felhallatszott az ikrek sivalkodása : Ellennel és Annabellel
játszottak. A gyerekszobában csend és békesség honolt. Mary Poppins
pamutgombólyagja nőtt, növekekedett. Az óra elégedetten
ketyegett-kotyogott, mint tyúkanyó, mikor lerakta a tojást.
  - Mért pont az én fogam fáj, mért nem a Jane-é ? - panaszkodott
Michael. És még szorosabbra húzta az arcán Mary Poppins meleg sálját.
  - Mert te etted agyon magad édességgel tegnap - pergett a válasz Mary
Poppins szájából.
  - De mikor nekem volt születésnapom ! - méltatlankodott Michael.
  - Születésnap ide, születésnap oda, az még nem
  ok arra, hogy tömd magad, mint a szecskavágót! Nekem sosem fáj a fogam
a születésnapom mássápján !
  Michael mogorván bámult rá. Néha bizony azt szerette volna, ha Mary
Poppins nem olyan tökéletesen tökéletes. Mondani persze ki nem mondta
volna semmiért.
  - Ha meghalok - mondta ehelyett -, majd még megbánja. Majd akkor azt
kívánja, bárcsak lett volna hozzám kedvesebb!
  Mary Poppins megvetően szipákolt, és csak gombolyított tovább.
  Michael két kézzel fogta az arcát, és körülnézett a gyerekszobában:
hátha valami vigasztaló látványra lel. Ebben a
  szobában csupa-csupa régi jó barát lakott : a tapéta, a hintaló, az
elnyűtt piros szőnyeg. Michael szeme a kandallópárkányra vándorolt.
  Ott feküdt az iránytű, ott állt a finom porcelán tála lekvárosköcsög
tele százszorszéppel; ott hevert egy
  74 ~~ 75

  A címben foltok vannak a képen, teljesen be van feketülve a felső rész
a macska második a-jában és az aki a-jában is. Nem meglepő, hogy a
Recognita nem ismerte fel ezeket a betűket -- a meglepő az, hogy az
ABBYY-nek sikerült.
  Itt is megvannak a metrikai hibák. Ugyanúgy van szóköz a kérdő- és
felkiáltójel előtt, s a kettőspont előtt is, van téves bekezdés,
szintén nem ismeri a gondolatjelet, és meghagy elválasztásokat (bár
másokat, mint a másik program). Viszont egész sereg bötűhiba van,
úgymint: MACSIf~, AK1, A., ó, sivalkodása : (pont helyett),
pamutgombólyagja, mássápján, tála. Nyolc hiba két pici oldalon.

  Önmagában véve a Recognita nyolc hibája nem lenne sok, de mivel az
ABBYY egyetlenegy felismerési hibát sem vétett, ez igen komoly
különbség.

La'ng Attila D., iro <lad at rentahost.net> <http://lad.rentahost.net>
MEFISTOFELE = Leszazalekolt ordog.