MEK 2.0-s formatumok

[Lang Attila D.]

> Nagyon tetszik az a kovetelmenyrendszer, amit osszeallitottal. Ha
> megengeded, akkor tovabbkuldene'm az Akademia Textologiai
> Bizottsaganak, amelyikrol a multkor irtam, hogy az elektronikus
> szovegek minosegevel kivan foglalkozni.

  Mögtisztelsz vele, de talán várjunk, amíg kicsit kijjebb forrott lesz
az alakzata, a többiek is hozzáteszik a maguk mondandóját, átrágjuk
magunkat ezen-azon és úgy általában felnõttebb lesz az idea.

> Azonban ez a ket "ajanlas" nem teheto egymas melle', nem ugyanarrol
> a "mufajrol" van szo. A tied egy elmeleti osszefoglalo a felmerulo
> szempontokrol es problemakrol, en pedig nagyon konkret ajanlasokat
> probalok irni a HTML - kesobb pedig majd a Word es PDF)
> formatumoknal hasznalando minimalis kovetelmenyekrol.

  Nos, ha legóztál valaha, tudod, hogy az alapokkal kell kezdeni. Én
mindenekelõtt leraktam az alapokat, amibõl a legfontosabbnak az elsõ
fejezetet érzem, ami azzal foglalkozik, hogy mit akarunk itten mink
mostan csinálni. A további fejezetek pedig formába öntik az alapokat.
Nem írhattam tovább, mert akkor megettetek volna, hogy hol van már az
a követelményrendszer... :)

> (Ettol me'g persze barki csinalhat majd maximalis igenyu HTML,
> XHTML, XML stb. verziokat egy-egy MEK dokumentumbol, ha van hozza'
> ideje, kedve es tudasa.) Az en minimalis ajanlasomnak egy olyan
> maximalis ajanlas lehetne a pa'rja, amely leirja azt, hogy mit es
> hogyan lehet kihozni a HTML-bol es rokonaibol ahhoz, hogy a
> vegeredmeny minel inkabb kozelitsen az altalad leirt igenyekhez.

  Szerintem a kettõ összeilleszthetõ, és a jövendõ további fejezeteknek
éppen ez lesz a célja.

> A b) ponttal nehany erre specializalodott muhely foglalkozik ma'r
> Magyarorszagon. Keszul is a reszletes ajanlas az MTA Textologiai
> Biztottsaganal az ilyen, tudomanyos igenyu "elektronikus kritikai
> kiadasokra".

  A b) pont fedi a teljesen köznapi célú szövegkeresést is, amikor arra
vagyok csak kíváncsi, melyik mûben esik szó Arturo Uiról. Így például
maximálisan formahû tárolás esetén, amint kifejtem, ezt nem lehetne
megvalósítani.

> A c) pont sem erinti a MEK-et, nem akarunk az "orokkevalosagnak"
> dolgozni es nem ujrapublikalas celjabol archivaljuk a szovegeket.
> Utobbi inkabb kiadoi feladat, elobbi pedig esetleg az OSZK feladata
> lehetne, de mindketto komoly eroforrasokat igenyel.

  De a MEK-es szövegek lehetnek újrakiadások tárgyai, természetesen
kiadók által, a szükséges jogi kérdések rendezésével.

>> - a szövegben a szerzõ által elhelyezett hangsúlymódosító és
>> figyelemfelkeltõ jelek, kiemelések, betûtípus-változtatások,
>> amelyek eltávolításával a közlés tartalmi hiányosságot szenvedne;

> Kerdes, hogy ezeket ugyanolyan tipografiai megoldassal kell-e
> visszaadni egy elektronikus kiadasnal, mint ahogy az a nyomtatottnal
> van?

  A válasz: nem feltétlenül.

> Ha az egyik nyomtatott kiadasban mondjuk ritkitva vannak szedve azok
> a szavak, amelyek egy masikban doltbetusek (a szerzo meg mondjuk az
> eredeti keziratban alahuzassal emelte ki oket), akkor az
> elektronikus kiadasban jelolhetem ezeket pl. forditott aposztroffal?

  Szét kell választani a kérdést tartalmi és formai szempontra. Tartalmi
szempontból az egyetlen követelmény az, hogy a különféle kiemelések
(ha többféle van) megkülönböztethetõk legyenek mind egymástól, mind az
egyéb tartalmi jellemzõktõl. Ha tehát a szövegben nem használsz -- és
nyilván nem használsz -- fordított aposztrófot egyéb célra, valamint a
szöveg nem tartalmaz másféle kiemelést -- vagy ha igen, akkor azt
máshogyan jelölöd --, akkor természetesen igen, használhatsz.
  formai szempontból ezt a megoldást kevésbé tartom szerencsésnek, mert
én például mindig megakadok, amikor a MEK-es szövegekben fordított
aposztrófot látok, és egy pillanatig értetlenül bámulok, hogy ez mi a
szösz. Aztán rájövök, de legközelebb újra megakadok. Ugyanis a
fordított aposztrófnak az égvilágon semmi köze ahhoz, amit
szimbolizál, egészen más célokra találta ki annak idején a Royal
Backwards Apostrophe Inventing Committee.

>> - a szöveg tagolási rendszere, úgymint a bekezdésekre osztás, a
>> táblázatok szerkezete, a versek versszakokra és sorokra osztása, a
>> címek és alcímek, a jegyzetek, a tartalom- és irodalomjegyzék, a
>> név- és tárgymutató, a kritikai apparátus stb. ebbéli mivoltának
>> feltüntetése és megkülönböztetése a korpusz más részeitõl;

> Ezek kozul tobb dolog ma'r inkabb egy konkret kiadasnak a resze, nem
> maganak a mu"nek (pl. nev- es targymutato, tartalomjegyzek, kritikai
> labjegyzetek).

  Lehet magának a mûnek is része, teszem azt, tudományos mûvek általában
eleve így jelennek meg, a szerzõ készíti a tárgymatatót és az
irodalomjegyzéket is. Szépirodalmi mûvekben meg úgysincs ilyen.

> Az osszeallitasodban szamomra nem vilagos, hogy mikor beszelsz a
> mu"rol es mikor egy konkret kiadasarol?

  Senki számára sem az, mert nem lehet a kettõt egyértelmûen,
vérveszteség nélkül szétválasztani. Ad egy, a mûnek lehet, hogy
egyelten kiadása volt a történelem folyamán. Ad kettõ, lehet, hogy
több volt neki, de _énelõttem,_ a digitalizáló elõtt akkor is csak egy
fekszik. Ad három, a tartalmi oldalon még csak-csak leválaszthatnánk a
mûrõl bizonyos kiadói elemeket -- például a Második Alapítványról,
amin most dolgozom, a Kozmosz könyvekbeli kisesszét és a szerzõ
bemutatását --, de a formai oldalon ez már nehezen lenne
megvalósítható, hiszen ha például megváltoztatom a kiadásnak azon
tulajdonságát, hogy az elsõrendõ címeket jobbra, a másod- és
harmadrendûeket balra zárja, akkor kvázi megkezdtem a szöveg
újratördelését, és milyen elvek szerint választanék más tördelési
módot? Ad négy, korántsem biztos, hogy ezeket a kiadó elemeket
célszerû lenne leválasztani a mûrõl, adott esetben óriási hasznot
jelenthetnek.

> A MEK eseteben muveket akarunk elektronikusan szolgaltatni, tehat
> itt nem erdekes, hogy egy adott nyomtatott kiadasnal mi mindent
> tettek me'g hozza a szerkesztok es a nyomdaszok ahhoz, amit a szerzo
> leirt. (Persze tobbnyire egy konkret nyomtatott kiadast digitalizal
> az ember, de a MEK szempontjabol ebbol csak a szerzo eredeti szovege
> erdekes. En le is szoktam szedni minden ma'st (szerkesztoi
> labjegyzetet, utoszot stb.), reszben azert is, hogy a kiado ne
> kifogasolhassa, hogy felhasznaltuk az altaluk befektetett
> szerkesztoi munkat).

  Nos, itt kettéválasztanék két szempontot, a jogi és a szövegtani
oldalt. Tegyük fel, hogy egy olyan dokumentumról van szó, aminek
nincsen semmilyen jogtulajdonosa, mondjuk Ekhnaton Naphimnuszának
kéziratos változatáról, amelynek végén Nefertiti is aláírta azt a
nyilatkozatot, amelyben lemondanak minden jogukról és a szöveget a
public domainbe helyezik Aton nagyobb dicsõségére. Ez azonban már egy
kiadói elem, a jognyilatkozatot ugyanis Szinuhe mint a fáraó orvosa és
a mû kiadója fogalmazta. A könyvhöz azóta nem nyúlt senki, egy
háromezer-ötszáz éves floppyn került elõ Ekhnaton piramisából.
Leválasztod a jognyilatkozatot a mûrõl? Nyilván nem, hiszen ez az
egyetlen dokumentum, amiben megtalálható a "copyright" jelentésû
hieroglifa.
  Ha jogi problémák nincsenek, a kiadói hozzátételeket nem célszerû
leválasztani, hiszen ezek is gazdagították a mûvet, remélhetõleg.
Nyilván a legkönnyebb levágni mindent; de ha vállalunk egy kis
pluszmunkát, azt is megtehetjük, hogy megõrizzük a mûnek egy olyan
példányát, amelyben ezek az elemek még megtalálhatók, és a
"tisztított" példányt szolgáltatjuk. Egyszer még jól jöhetnek azok a
szövegek. Maradva a Kozmosznál, a könyvek végére tett tanulmányok
értékes tudományos gondolatokat, életrajzi és irodalomtörténeti
adalékokat tartalmaznak.

>> helyesebb, ha a mai olvasó igényét helyezzük elõtérbe és a szöveget
>> inkább a mai szabályokhoz igazítjuk; ez megkönnyíti az
>> interpretációt és nem okoz kárt az olvasó helyesírásérzékében.

> Ezeket a szempontokat csak egy szakember tudja megitelni, es a
> MEK-nel nem szaladhatunk egy akademikushoz vagy a szerzohoz minden
> olyan szo'nal, amit ma ma'r maskent kellene irni.

  Khm, én is itt vagyok... :)))

> Ha meg rabizzuk a szoveg digitalizalojara, hogy a fenti
> szempontrendszer alapjan maga itelje meg, hogy milyen helyesirast
> hasznal, abbol semmi jo nem lesz. En azt gondolom, hogy - a
> nyilvanvalo sajtohibakon kivul - csak a szakirodalmi szovegeknel
> szabad belenyulni a helyesirasba, a szepirodalmi muveknel meg kell
> hagyni ugy, ahogy az eredeti kiadasban volt, abbol nem lehet baj.

  Elfogadom az érveréseidet, csak tudd is betartatni a digitalizálókkal.

> - Amikor a Pallas Lexikont feltettuk a MEK-ben, en bizony
> kicsereltem azokat a dupla massalhangzokat a mai formajukra, amiket
> akkoriban hajlamosak voltak - ba'r ma'r nem kovetkezetesen - me'g
> megkettozve irni.

  SZVSZ jól tetted.

> - A MEK-ben levo Varnus Xaver konyveknel a "vajon" kerdoszonal
> mindenutt a "vajjon" irasmod fordul elo, es mikor rakerdeztem, azt
> mondta, hogy ragaszkodik hozza, mert o" me'g igy tanulta es nem
> hajlando tudomasul venni a jelenlegi helyesirast. (Vagyis itt hiba
> lett volna ezt onkenyesen javitani.)

  Régen tanulhatta, ez az írásmód emlékeim szerint a míderrel együtt
halt ki, mindazonáltal ha õ így akarjja írni, a sajját mûvében szerzõi
szabadsága van.

> - A nemreg korrekturazott Sztrogof Mihaly konyvben 9:4 ara'nyban
> fordul elo a "Jekatyerinburg" es a "Jekaterinburg" irasmod. Masik
> nyomtatott kiadast megnezve is hasonlo a helyzet, ba'r az ara'ny
> kicsit ma's. (Szerintem itt nem kell nekunk donteni Verne illetve a
> forditoja helyett, hanem meghagyni oket ugy, ahogy a korrekturahoz
> hasznalt kiadasban vannak.)

  Nos, ha egyebekben a fordítás nyelvezete modern (tehát nem az a Petõfi
korabeli kiáltá-mondá, mint a Kétévi vakáció MEK-kiadásában), akkor én
egységesítettem volna. Ty-vel, tyermészetyesen. De így se tragédia.

>>Az írásjel-használati szabályokat a szavakra vonatkozó helyesírási
>>szabályokhoz hasonlóan alkalmazzuk vagy mellõzzük. Csak betûhív
>>átírást igénylõ munkáknál tartjuk meg a helytelen
>>írásjelhalmozásokat, mint például a gondolatjel vagy idézõjel mellé
>>szabálytalanul helyezett vesszõt; a helyesírási vesszõhibát (amilyen
>>a minõségjelzõ 'mint' vagy a 'stb.' rövidítés elé helyezett vesszõ);

> Itt is azt gondolom, hogy a nem szepirodalmi szovegeknel ugyan
> megengedheto az irasjelek "kiigazitasa", de irodalmi muveknel nem.
> Ha pl. Mikszath minden "stb." ele' vesszot tett, akkor en azt nem
> javithatom ki.

  Ellent kell mondanom, ugyanis éppen ez a szemlélet okozza a legtöbb
bajt a magyar nyelvben. Felnõtt emberek nem tudják, hogyan kell leírni
a legelemibb magyar szavakat -- dicsér, sima, hirdetés --, mert egész
gyerekkorukon keresztül tanulnak antik verseket, amikben Petõfi hosszú
û-vel mondja, ûlj, kedvesem, ûlj az ölembe ide, József Attila röviddel
mereng a mult fölött a Dunánál, és _soha senki nem mondja,_ hogy ezt
ma már nem így kell írni!
  Versnél ezt még megértem -- ritmika, hanglejtés --, Mikszáthnál egy
satöbbi elé tett vesszõnél már nem értem meg. Ne legyen szent a
szöveg! Tiszteljük és gondozzuk, de ne istenítsük, mert csupán egy
részét képezi egy sokkal nagyobb és fontosabb dolognak, amit ugyanúgy
tisztelnünk és gondoznunk kell, s ha a kettõ ellentmond, akkor ez
utóbbit kell választanunk...

> Ugyanis mi nem "elektronikus kiadasokat" hozunk letre (nincs is
> hozza engedelyunk es szakertelmunk), hanem nyomtatott kiadasok
> alapjan digitalizaljuk a muvet. (A szerzoi jogi torveny is
> "sugarzasnak" minositi a muvek internetes kozzete'tele't, es nem uj
> kiadasnak.)

  ...a magyar nyelvet. Nem azért kell kijavítani az avétos
formaelemeket, vesszõket, magánhangzókat, mert minekünk engedélyünk és
szakértelmünk van új kiadás létrehozásához, hanem mert engedélyünk és
szakértelmünk van a magyar nyelvet beszélni, tehát ápolni, tehát
fejleszteni.
  Ezt pedig a szerzõk is megköszönnék nekünk, ha jól csináljuk. Ha nem
korszerûsítjük a szövegeket, idõ múltával érthetetlenné válnak, mint a
Halotti beszéd, amit eredeti írásmódjával már egyáltalán nem értünk.

>> A bekezdések a tipográfia szabályai szerint sorkizártak és
>> elválasztottak. Ha az elválasztásról lemondunk, a sorkizárást nem
>> célszerû megtartani, mert a nagyra nyúló szóközöket a tipográfia
>> kevésbé helyesli, mint az egérrágta sorokat.

> Ez a tipografiai szabaly a nyomtatott kiadvanyokra vonatkozik.

  _Minden_ tipográfiai szabály a nyomtatott kiadványokra vonatkozik. A
tipográfia tudományát-mûvészetét a nyomtatott kiadványokra találták
ki, ugyanis amikor ez megszületett, a kéziratos kiadványok már
meglehetõsen visszaszorultak.

> Rovid sortavolsagnal es rovid szovegeknel valoban csunya a
> szethuzott sor, de egy bizonyos sorhosszusag es szovegme'ret utan
> ma'r nagyon ritkan fordul elo olyan hosszu szo, ami elrontja az
> osszhatast.

  Becslésem szerint ehhez huszonöt colos monitor és nyolcpontos szöveg
kell, vietnami nyelven, amiben a leghosszabb szó hat betû. Ugyanis ha
két szó között kétszer akkora a távolság, mint másik két szó között,
az már csúnya.

> Egy kepernyon megjeleno regeny-szoveg ma'r ilyen kategoriaba esik,
> so"t a monitoron a jellemzo sorhosszusag 70-80 karakter, ami tobb,
> mint a nyomtatott konyvek atlagos 50-60 karaktere. Raadasul pl. egy
> Word dokumentumnal egyetlen gombnyomassal bekapcsolhato az
> automatikus elvalasztas, ha valakinek ugy jobban tetszik a kulalak.

  Ha balra zárjuk a szöveget, akkor két gombnyomás kell: sorkizárás,
elválasztás. Szerintem ez se túl sok.

> Vagyis nem latom indokoltnak a sorkiegyenlites egyertelmu tiltasat
> minden olyan esetben, amikor nincs elvalasztas.

  Semmit se kívánok tiltani, csupán a tipográfia hozzáállását közlém.

> (So"t: inkabb az elvalasztast erdemes tiltani az elektronikus
> szovegekben, mert csak a baj van vele, peldaul a keresesne'l vagy a
> szoveg atformalasanal.)

  Ez technikai kérdés. Nyilván nem jelölheti az elválasztást olyan kód,
ami egyéb célra is elõfordul a szövegben; azok a szoftverek, amik
ismerik a feltételes elválasztás fogalmát, képesek is ennek kódját
figyelmen kívül hagyva keresni vagy formázni.

La'ng Attila D., iro <lad at rentahost.net> <http://lad.rentahost.net>
En nem vagyok antikapitalista, csak a penztarcam az.