Jaschik Almos ebresztese (fwd)

[Moldovan Istvan]

Az alabbi beszamolot a MEK szamara kaptam egy muveszettortenesztol.
Mivel ilyen rovid, egyoldalas ismerteteseket nem teszunk fel, ezert
a t. MEK olvasoknak tovabbitom, no meg a lista archivuma szamara.

Igeretem van ra, hogy egy nemsokara megjeleno cikket, tanulmanyt
is megkapok a festorol, amely majd a MEK-ben is olvashato lesz.

Udv

Istvan

------------------------------------------------------------------------
Subject:         Jaschik Álmos
   Date:         Thu, 1 Jun 2000 18:51:57 +0200
From: Dr Mezei Balazs <bmmezei at isis.elte.hu>


                        Jaschik Álmos ébresztése

Jaschik (1885-1950) a letûnõ század elsõ felének méltánytalanul margóra
szorult grafikus-, festõ- és iparmûvésze, jeles szakírója, valamint
különleges képességû mûvészetpedagógusa. A Székely Bertalant mesterének
valló, tüneményes kezû, mintarajziskolai és rajztanárképezdei növendék,
a
Székesfõvárosi Községi Iparrajziskolában kezdte pályafutását
(1907-1919),
majd haláláig mûködõ grafikai tervezõiskolát nyitott. Az iskola
folyamatosan fiatalok százainak adott kenyérkeresõ szakmát a kezébe,
számosan közülük megbecsült könyvtervezõként, illusztrátorként,
iparmûvészként, festõként, restaurátorként, régészként, építészként,
mûvészettörténészként s ki tudja még miként szereztek maguknak nevet
idehaza és/vagy külföldön.

Jaschikot elsõsorban - korai munkája alapján - "szecessziós" mûvészként
tartja számon a mûvészeti irodalom, holott szerteágazó munkássága az
egyetemes magyar kultúra szerves részét alkotja. Autonóm gondolkodású
mûvészegyéniség volt, a fõvárosi polgári értelmiség vezetõ rétegéhez
kötõdõen neveltetésébõl, a század eleji kulturális légkörbõl adódóan,
nemzeti-népi hagyományainkra támaszkodva alakította ki mûvészi
tevékenységének folyamatosan táguló körét.

Érett festészetében helyet kapnak a kor befelé is tekintõ emberének
társadalmi és morális problémái, tekintélyes számú
Biblia-tolmácsolásában,
vallási elfogultságtól mentes istenkeresése szólal meg. A magyar
költészet
és a népi kultúra remekeit közvetítõ munkái mély emberismeretrõl,
képzeletgazdag természetességrõl, Arany János-i humorról tanúskodnak.
Mindezt mindössze a lényegre szorítkozó, fölényesen biztos rajzi-festõi
elõadásmód megejtõ köntösébe burkolva adja elénk.

Magániskolája, amely kiállításai, rendszeresen közzétett beszámolói, ma
is
élõ tanítványaival folytatott beszélgetések alapján a fõváros fejlõdõ
civilizációs igényeihez alkalmazkodott, méltán progresszív
szellemiségûnek
nevezhetõ. Kapcsolatban állt a Hét és a Nyugat körével, Rabinovszky
Máriusz révén Szentpál Olga újító szellemû mozgásmûvészeti iskolájával,
1925 és 1944 között színpadmûvészként és játékmesterként együttmûködött
Németh Antallal, a Nemzeti Színház antinaturalista beállítottságú
rendezõjével, majd igazgatójával. Az õ ösztönzésére vezette be Jaschik
Magyarországon elsõként a színpadi makettépítés tanítását. A Németh
Antallal folytatott közös munkába idõnként bevonta tanítványait is,
hasonlóképpen bevonta õket nem kevésbé újító szellemû animációs
mesefilmkísérleteibe is.

Színpadmûvészként, jelmeztervezõként négy ízben is közremûködött a
Csongor
és Tünde Babits Mihály-i értelmezésû színrevitelében. Ezek közül az
1937-es felújítás a magyar színháztörténet ragyogó fejezetét alkotja.
Kevéssé számon tartott negyvenes évekbeli színes rajzfilmkísérletei és
másokkal közös bábmûvészeti kezdeményezései ugyancsak a jövõ útját
egyengették.

Jaschik Álmos mûvészi és pedagógiai munkássága a maga korában
egyedülálló,
komplex mûvészeti jelenség: fõvárosi kötõdésû, egyben nemzeti, népi
hagyományainkhoz kapcsolódó. Az ornamentum eredetérõl vallott
eredetével,
az ornamentális formaképzés gyakorlatával munkássága a nemzeti mûvészet
fõ
áramába illeszkedik. A mûvészt és a mûvészetet hivatásként vállaló
egykori
tanítványai joggal érdemesíthetõk arra a megtisztelõ gesztusra, hogy
akár
több kiállításra is igényt tartó munkáikról gondosan elõkészített,
lelkiismeretesen kivitelezett mûvészi katalógus készüljön.

De. Mezei Ottó mûvészettörténész,