Piszkos Fred kozbelep... egy szovegjavitas kerdesei

Lang Attila D. lad at RENTAHOST.NET
2000. Aug. 30., Sze, 21:37:16 CEST


MIHÁLY

>>   Mer a Werner Zsolt uccsinalta. Annak idejen igen morgottam
>> emiatt, de ezzel egyedul maradtam, mert fennkolt nyomdaszelveimet
>> senki se osztotta a listan... :)
> En me'g annak idejen nem voltam fent ezen a listan...
> (tamogattalak volna a morgasban... :)

  Ezt még most is megcselekedheted. Morogjunk együtt, én kezdem
cisz-mollban, háromnegyedes ütemben, jó?

>>> o- Az egyik nagy tanulsag, hogy nagyon rossz allapotban levo szoveg
>>> javitasanak nem szabad nekiallni, ennyi ido alatt, kisebb
>>> faradsaggal mar be tudtam volna gepelni az egesz konyvet (360 kB).
>>   Vagy meg inkabb ujraszkennel(tet)ni.
> Elvileg lett volna ra vallalkozo??

  Persze. Lehet, hogy csak a következő ötéves tervben, de előbb-utóbb
mindenre akad vállalkozó.

>>> Kinek milyen tapasztalata van arra, hogy mennyire rossz allapotu
>>> szoveg javitasat erdemes (vagy nem erdemes) elkezdeni? (pl. egy
>>> oldalon hany, es milyen hiba lehet? Vagy: adott ido alatt hany
>>> oldallal kellett volna elkeszulni?)
>>   Ezt altalaban a kezirat minosegerol mar tudni lehet.
> En a keziratot nem lattam, csak a beszkennelt szoveget...

  Persze, ez itten egy általános
hogyanszkenneljünkgyorsankönnyenkisbefektetéssel tájékoztató akart
lenni.

>>   Viszont hatalmasan megdobja a munka minoseget, ha raszansz egy kis
>> penzt es szetszeded a konyvet.
> Ez szerintem barbarizmus... :(

  Nem, jelentem tisztelettel, ez magasabb nyomdatechnika. A könyv, e kis
pici, szánalmas papírféreg számára, aki itt reszket vonagolva a
kezemben, én felfoghatatlan magasság vagyok, a Teremtő, élet és halál
ura. <nózi gőgösen föl> Én, a Nyomdász adok életet neki, s ha adtam,
el is vehetem, amikor isteni fenségemnek úgy tartja kedve, mi több,
annakokáért érette, hogy újabb kiskönyveknek adhasson ezáltal életet.
<nózi vissza le>
  Másrészt ha a szkennelés kész, szépen vissza lehet köttetni a könyvet
újra.

> Az OCR programnak az oldal gorbulesehez igazodnia kell(ene).

  Igen, a parentézisbe tett három betű pontosan okolja az eljárás
szükségességét...

>> Ha nem lehet szetszedni (konyvtari konyv),
> .... vagy sajat... :)

  A sajátot nyugodt szívvel széjjelmarcangolom.

>> akkor olyan peldanyt kell igyekezni keresni, ami rendesen
>> szetnyithato.
> Egy 1966-os kiadas mar biztosan szetnyilik... (kulonosen egy
> Rejto-kotet... :).

  No, _az_ biztosan...

> Ez mind erdekes, es hasznos is, amit leirtal, de engem az erdekelt

  Hát, ugyi, megfelelő válaszokat csak a megfelelő kérdés ellenében...

> volna, hogy _mennyisegileg_ mi alapjan lehet eldonteni, hogy a
> rendelkezesre allo beszkennelt szovegen erdemes-e dolgozni, vagy
> sem?

  Nos, ez egyszerű. Akármekkora szövegen érdemes dolgozni. Ha van egy
tízsoros cikked beszkennelve, amit kijavítani fél perc, akkor azt
kiszedni két perc, nyertél másfél percet és pihentetted az ujjaidat. A
kérdés nem a mennyiségen, hanem a minőségen alapszik. Ha egy szövegből
mondjuk óránként tízezer betűt tudsz kijavítani, az mindenképpen
megéri, mert kiszedni se tudnál sokkal többet (ha profi szedő volnál),
a javítás pedig kevésbé fárasztja az ujjakat, így hosszú távon jobban
megéri. De ha óránként csak ezer betűvel boldogulsz, mert olyan vacak
a szkennelés, akkor csak egyetlen esetben éri meg: ha se Te nem tudsz
ennél gyorsabban gépelni, se nem ismersz senkit, aki tud és vállalná.

> Es mi van akkor, ha ket nyomtatott kiadas szovege nem egyezik??
> Melyiket veszed alapul?

  Amelyiket úri kedvem diktálja. Rejtőnél nem lehet abból tragédia, ha
két kiadásban eltér a szöveg és Te pont a rosszabbikat választod. De
ha mondasz példát, ahol konkrétan eltért, akkor többet tudok mondani.

BÉLA

> Allithatom, hogy hihetetlen mennyiseget scanneltem-recognitaztam az
> elmult evekben, de amibe Attila szovege bepillantast ad, az olyan
> foku elettapasztalat

  Ugyammá, királylány, ne dicsérjük szembe Attilát, mert még elbízza
magát. Egyszerűen csak arról van szó, hogy amatőr programozó vagyok,
márpedig a programozó legfőbb erénye a lustaság -- s ezt én átviszem
az élet minden területére. Lusta vagyok. Ezért szkennelek, ahelyett
hogy szednék. Időnként ugyan akadnak akadékoskodó akadémikus
érvelések, miszerint én ne szkenneljek, mert attól rossz lesz a szöveg
és irgumburgum és akkor nem fizetik ki, amire én vállat vonok, egyszer
ugye mindenkinek kell kezdőnek lennie, még ha könyvkiadót vezet is, és
nem tudhatja szegény feje, hogy a szöveg nem attól lesz ennyire hibás
vagy amannyira, hogy milyen technikát használok, hanem hogy mennyire
hajszolnak. Az meg, hogy nem fizetik ki, csak a vakbelemet készteti
mélabús kacajra, én minden nyomdászt ismerek, nincs az a kiadó, aki
egy ilyen vicc után megállna a szakmában, dolgoztathatnak amatőrökkel,
ameddig.
  Bocs a kitérőért, direkt volt. Szóval szedés helyett én szkennelek, és
mivel képtelen vagyok egy normális könyvekkel foglalkozó kiadót
találni, hát ilyeneket szkennelek. Normális könyv alatt azt értem,
amit én is elolvasnék. Azt hiszem, eddigi pályafutásom alatt --
mondjuk az még nem olyan hosszú, tizenegy év -- összvissz egyetlen
regényt csináltam, Stevensontól A fekete nyilat, az is harminczas
évekbeli nyelvezettel vala csinálá írá mondá beszélé, mert azért nem
kellett fordítói jogdíjat fizetni, Stevensont meg úgyis kivégeztette
Oroszlánszagú Richárd. Ez volt mind, ami értelmes magyar nyelven volt
írva, eleje volt neki, vége volt neki, középen meg valami összekötötte
a kettőt. Ezenkívül csupa olyan, amit a megírásában közreműködő
tizenkét dr. prof. kand. adj. doc. dok. wri. txt. olvas el csupán,
rajtuk kívül egy lélek se, és van bennük hétszázféle idegen betű,
abból nyolcszázat sose látott még emberi szem a Jupiter pályáján innen
és túl, nekem kell őket megalkotni valahonnét a semmiből, mert ugye a
kézirat-előkészítő -- ez egy imaginárius, légből kapva koholt személy,
akit még soha senki nem látott, munkájának eredményét pláne nem -- azt
nem jelöli, hogy milyen betű lesz a kéziratban, milyen betűnek milyen
változata, a tördelő hevenyész egy betűsort az izékről és a
hogyhívjákokról, mely betűsor néha akár tíz százalékban is fedi a
meglevő betűkészletet. Például volt egy arab munkám, ami ilyen volt,
fél kilométeres arab nevekkel, és nekem végig pontosan tudnom kellett,
hogy Abu Ali ibn al-Halifa ibn Muhammad ibn [félórával később] Juszuf
ibn Dzsafár ibn al-Qudáma at-Tarábulus nevében hova kell pont, hova
vesszőcske, hol van kész a fejecske, mert a szerző, hát az nem tudta,
ösznyevisznya dobálta a vesszőcskéket, a végén már a tevém is röhögött
rajta, biszmillah. Ne tudd meg, hogy nézett ki a könyv, mire
megjelent.
  Szóval ez van nekem élettapasztalat helyett, egy csomó csuvasos
kipcsak meg arab viking, amint bámulják a honfoglaló magyarok élén
fohászkodó II. Rákóczi Ferencet. Ja, a pornóregényt a kokóval akkor
még nem is mondtam.

ALEX

> Nem igazan ertem a dolgot hiszen mindegyik levelben leirtam, hogy
> aznap a MEKbe eljuttatott konyvrol olvashatjatok az infot.

  Bocsika, akkor elbambulat esetee foroghatott fönn.

> Szeretnem feltenni itt a listan a koltoi kerdest? Ha valakinek
> elkuldom a kert konyvet, akkor maris illegalis tevekenyseget
> folytatok? Azt hiszem igen.

  Ez bonyolizált kérdés, bizonyos fokig és mértékben védhető, hogy ezt
tedd. Dolgoztál vele, Neked is fűződnek hozzá bizonyos jogaid.
_Terjeszteni_ nem szabad, de egy-két embernek továbbadhatsz egy
könyvet fénymásolással is mindenféle törvénysértés nélkül. Szerintem.
Vagy nem.

ISTVÁN

> Orommel ertesitek mindenkit, hogy vegre-valahara hetfoi datummal
> a Fovarosi Birosag bejegyezte a MEK Egyesuletet !

  Tararam-taram!

La'ng Attila D. <lad at rentahost.net> <http://lad.rentahost.net>
Kockako kell hogy legyen a hasaban sziv helyett! (Gautier)



További információk a(z) Mek-l levelezőlistáról