Ajhaj, muramista, muramista

[Lang Attila D.]

  Én nem tudom, ez a pécsi kiadó miért ada ki 1996-ban ómagyar
nyelvezetben Vernét, de ez a Kata meg Jakab még jobban fája, mint a
kihalt igealakok. Könyörgék, urak! Ezzel akarjátok Vernét bevinni a
huszonegyedik századba?

- Elhagyni minket, Kata? - kérdé Briant meglepetve.
- Önök nem maradhatnak még tovább is bizonytalanságban aziránt, vajon
Walston még a szigeten van-e vagy sem. Én tehát vállalkozom elmenni
arra a helyre, ahol a vihar partra vetett bennünket.

  Ez már régesrég magyarra vala fordítva, nekem is megvan Bartócz
Ilona fordítása, 1981-es nyolcadik kiadás.
  Jó, legyen meg minden, volék sirolm tudotlon, sirolmol sepedik, búol
oszuk, epedek, de Verne mint magyar nyelvemlék? Maximum a modorosság
kirívó példája, évtizedekkel a nyelvújítás után még kenetlenül
csikorgó mondatszerkezetekkel. Ez ifjúsági irodalom, tekintetes
törvényszék, Verne akkor is másfél évszázaddal ezelőtti kérdésekről
szól, ha mai nyelven teszi, s az ifjúságot a másfélszáz esztendős
kérdések nem érdekeléndik. Ily nyelvezetben penig -- bizonnyal bukás
leend.

La'ng Attila D. <Lang_Attila at e73.kibernet.hu> <http://lad.rentahost.net>
Otvenevesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megerdemel.