Most vagyok gondban

[La'ng Attila D.]

  Letöltöttem az egész archívumot. Azért ez csúnya volt, gyerekek! Rászánok
nyolc órát, keresztülpréselek a modememen huszonhárom megát, aztán kiderül,
hogy ugyanaz van benne kétszer! A winwordös file ugyanaz, mint az ASCII.
  Megtoldva egy csomó lábjegyzettel, s persze nyilván formázásokkal.

  Most döntsétek el, mi legyen. Én örülök, ha a Word elindul, nem még
harminc megát beletöltsek. Az ASCII szöveget meg tudom formázni gyönyörû
szépen, de Wordben nem tudok dolgozni még tizedekkora szöveggel se. Három
választást tudok kínálni. Leállok és felejtem az egészet -- ezt nem
szeretném, ha már ennyit rááldoztam. Vagy eldobom a wordös szöveget és
megformázom az ASCII-t, lábjegyzetek és kiemelések ámen. Vagy pedig
összetesszük a fejünket -- valaki fog egy gépet, aminek van annyi
memóriája, hogy még a Word is képes rajta futni, írok makrókat és
kitermeljük a Wordbõl az ASCII számára szükséges információkat és felvágjuk
azt is. De ehhez valakinek rendszeresen le kell ülni a Wordhöz. Én nem
programozok Wordben, de szerencsére azon a szinten, ami ehhez kell,
megértem a nyelvét. Úgyhogy a makróírást elvégzem, csak le kell futtatni
õket, ami nem lesz két perc. Izmos gép és sok szabadidõ kell hozzá.

  Amíg feleltek, bíbelõdök tovább az ASCII-vel.