<div>
<div style="text-align: center;"><span style="font-size:18px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)">Nemzeti gyászunk: Arad, 1849</span></span></div>

<div>
<div>
<div style="text-align: center;"> </div>

<div>
<div>
<blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex">
<div>
<div align="center"><span style="font-size:14px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)">A Herman Ottó Múzeum Történeti Tára zenés emlékezése</span></span></div>

<div align="center"><span style="font-size:14px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)"> az aradi vértanúkra és a magyar szabadságharcra a Szemere-szalonban</span></span></div>

<div align="center"><span style="font-size:14px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)">2016. okt. 3. hétfő 17.00 óra</span></span></div>

<div align="center"><span style="font-size:14px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)">Herman Ottó Múzeum kiállítási épülete:</span></span></div>

<div align="center"><span style="font-size:14px"><span style="background-color:rgb(0, 255, 255)">Miskolc-Belváros, Papszer 1.</span></span></div>

<div align="center"> </div>

<div align="center"><span style="background-color:#FFFF00">A részvétel minden érdeklődőnek ingyenes</span></div>

<div> </div>

<div>Arad nemcsak az aradi vértanúk 1849. október 6-iki kivégzése miatt emblematikus helyszíne és szimbóluma a tragikus sorsú forradalomnak és szabadságharcnak, a forradalom két alapvető politikai és társadalmi intézménye is itt tartotta utolsó ülését 3, ill. 2 nappal a világosi fegyverletétel előtt. A minisztertanács Aradon 1849. augusztus 10-én Aradon tartotta utolsó üléseit, amelyeken részt vett Szemere Bertalan miniszterelnök, az első felelős magyar minisztérium belügyminisztere, Miskolc országgyűlési követe is. A polgári forradalom utolsó országgyűlését pedig Palóczy László miskolci országgyűlési követ, a reformkori parlamentek és a forradalom országgyűléseinek kiváló politikusa, az országgyűlés korelnöke vezette és zárta be Aradon 1849. augusztus 11-én.</div>

<div>Szemere Bertalannak és Palóczy Lászlónak, a reformkor és 1848/49 vezető politikusainak a szabadságharc bukása utáni sorsa a korszak politikai viszonyait is jelképezheti: mindkettejüket elítéli az osztrák önkényuralom, majd Palóczy belső száműzetésben tölti napjait Miskolcon az 1861-ben ismét összehívott országgyűlésig, amelyet ő nyit meg korelnökként, Szemere pedig emigrációba kényszerül. Sorsukban a korabeli magyar politikai és katonai elit sok tagjával osztoznak, így a miskolci születésű Reményi Ede hegedűművésszel, aki a szabadságharc alatt Görgey Artúr segédtisztje, így Világos után egy időre Amerikába emigrál, bátyja, Reményei Antal ügyvéd szoros kapcsolatban van Szemerével az emigrációban is. Szemeréhez hasonlóan Törökországba kerül a borsodi származású Egressy Gábor színész, Egressy Béni zeneszerző fivére, Szeged kormánybiztosa is, aki, Szemeréhez hasonlóan, útinaplóban írja meg törökországi emigrációs élményeit.</div>

<div>Az emlékezésben elhangzik Liszt Ferenc, Reményi Ede, Egressy Béni, Erkel Ferenc, Johannes Brahms zenéje, Tompa Mihály verse, Jókai Mór, Szemere Bertalan és Egressy Gábor írása.</div>

<div> </div>

<div>Közreműködik: Nagy Anita zongoraművész, Flach Antal csembalóművész, Balázs István előadóművész</div>
<br />
 </div>
</blockquote>
<!--EndFragment--></div>
</div>
</div>
</div>
</div>