<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML XMLNS:G><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.23543">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV style="FONT: 10pt arial">-----<FONT size=2 face=Arial><A
class=contentpagetitle
href="http://www.felvidek.ma/kapcsolat/tajolo/multidezo/43510-felsokomarnok-es-kecskemet"
$included="null"><FONT size=4>Felsőkomárnok és Kecskemét </FONT></A></DIV>
<DIV>
<DIV id=ja-content-main class="ja-content-main clearfix">
<DIV class=item-page>
<DIV class="article-tools clearfix">
<DL class="article-info clearfix">
<DD class=create><FONT size=4>2014. január 08. </FONT>
<DD class=createdby><FONT size=4>BZ, Felvidék.ma </FONT></DD>
<DD style="FLOAT: right">
<DIV style="POSITION: absolute; WIDTH: 450px; LEFT: -10000px"
id=___plusone_0><IFRAME
style="POSITION: absolute; BORDER-BOTTOM-STYLE: none; BORDER-RIGHT-STYLE: none; MARGIN: 0px; WIDTH: 450px; BORDER-TOP-STYLE: none; BORDER-LEFT-STYLE: none; TOP: -10000px"
id=I0_1389199753171 tabIndex=0 marginHeight=0
src="https://apis.google.com/_/+1/fastbutton?usegapi=1&bsv=o&size=medium&hl=hu&origin=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma&url=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma%2Fkapcsolat%2Ftajolo%2Fmultidezo%2F43510-felsokomarnok-es-kecskemet&gsrc=3p&ic=1&hostiemode=8&jsh=m%3B%2F_%2Fscs%2Fapps-static%2F_%2Fjs%2Fk%3Doz.gapi.en.60I0tuq_jQ0.O%2Fm%3D__features__%2Fam%3DIQ%2Frt%3Dj%2Fd%3D1%2Frs%3DAItRSTOB1YtMLOCD2alM0_fE4pwx4WYxfQ#_methods=onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe%2C_renderstart%2Concircled%2Cdrefresh%2Cerefresh&id=I0_1389199753171&parent=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma&pfname=&rpctoken=31479327"
frameBorder=0 width="100%" allowTransparency name=I0_1389199753171
marginWidth=0 scrolling=no data-gapiattached="true"></IFRAME></DIV><G:PLUSONE
data-gapistub="true" data-onload="true" data-gapiscan="true"
size="medium"></G:PLUSONE></DD>
<DD style="FLOAT: right"><IFRAME style="WIDTH: 109px; HEIGHT: 20px"
id=twitter-widget-0
class="twitter-share-button twitter-tweet-button twitter-count-horizontal"
title="Twitter Tweet Button"
src="http://platform.twitter.com/widgets/tweet_button.1387492107.html#_=1389199754046&count=horizontal&id=twitter-widget-0&lang=hu&original_referer=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma%2Fkapcsolat%2Ftajolo%2Fmultidezo%2F43510-felsokomarnok-es-kecskemet&size=m&text=FELVID%C3%89K.ma%20%7C%20Fels%C5%91kom%C3%A1rnok%20%C3%A9s%20Kecskem%C3%A9t&url=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma%2Fkapcsolat%2Ftajolo%2Fmultidezo%2F43510-felsokomarnok-es-kecskemet"
frameBorder=0 allowTransparency scrolling=no
data-twttr-rendered="true"></IFRAME></DD>
<DD style="FLOAT: right">
<DIV class="fb-like fb_edge_widget_with_comment fb_iframe_widget"
fb-xfbml-state="rendered" layout="button_count" show_faces="false"
action="recommend"><SPAN style="WIDTH: 99px; HEIGHT: 22px"><IFRAME
style="BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 99px; HEIGHT: 22px; BORDER-TOP: medium none; BORDER-RIGHT: medium none"
id=f10baff4b300bab class=fb_ltr title="Like this content on Facebook."
src="http://www.facebook.com/plugins/like.php?action=recommend&api_key=122217997852791&channel_url=http%3A%2F%2Fstatic.ak.facebook.com%2Fconnect%2Fxd_arbiter.php%3Fversion%3D28%23cb%3Df17856f7a7ed0f1%26domain%3Dwww.felvidek.ma%26origin%3Dhttp%253A%252F%252Fwww.felvidek.ma%252Ff8190afe69ed25%26relation%3Dparent.parent&colorscheme=light&extended_social_context=false&href=http%3A%2F%2Fwww.felvidek.ma%2Fkapcsolat%2Ftajolo%2Fmultidezo%2F43510-felsokomarnok-es-kecskemet&layout=button_count&locale=hu_HU&node_type=link&sdk=joey&show_faces=false&width=130"
frameBorder=0 allowTransparency name=f2c225125639b44
scrolling=no></IFRAME></SPAN></DIV></DD></DL></DIV>
<DIV class=article-content>
<DIV style="WIDTH: 200px" class="ja-thumbnailwrap thumb-left">
<DIV class="ja-thumbnail clearfix">
<DIV style="Z-INDEX: 2; POSITION: relative" class=thumbnail><A id=mb3357
class=jagroupgroup title=""
href="http://www.felvidek.ma/images/stories/_esemenyek/2014/01/43510.jpg"
rel=type:jpg $included="null" index="0"><IMG style="MARGIN: 5px; FLOAT: left"
alt=43510
src="http://www.felvidek.ma/images/resized/images/stories/_esemenyek/2014/01/43510_200_200.jpg">
</A>
<DIV style="DISPLAY: none" class="multiBoxDesc mb3357"
$included="null"></DIV></DIV></DIV></DIV></DIV>
<DIV class=article-content><FONT size=4>Száz évvel ezelőtt, 1914-ben tört ki az
első világháború. Szeptember 25-én az orosz csapatok az Uzsoki-szoroson
benyomultak Magyarországra, miután az osztrák-magyar csapatok vereséget
szenvedtek a lembergi csatában (IX.6-11.). <BR>Egy jelentős területet foglaltak
el, többek között Bártfát is annak ellenére, hogy a Mazuri-tavaknál vereséget
szenvedtek a németektől (IX.7-13.). December 4-én Limanovánál (Galícia) a német
és osztrák-magyar csapatok visszanyomták az oroszokat. Ezután kiszorították
csapataikat a Magyar Királyság területéről. A következő évben azonban a cári
csapatok ismét benyomultak a Kárpátokba (I.27). Április 2-13. között sikerült a
Monarchia hadseregének az oroszokat ismét kiszorítani az
országból.<BR>Felsőkomárnok, lengyelül Komorniki Wyżne, szlovákul Vyšný Komárnik
az egykori Sáros vármegye északi határán, a régi magyar-lengyel határ mentén
fekszik, az ősi magyar-lengyel kereskedelmi út mentén. Zömmel ruszinok lakták.
Jelenleg 73 lakossal rendelkezik. Tőle északra a Duklai-hágón át jutunk a
lengyelországi Barwinekre. A két település közti távolság mindössze 3,5
km.<BR>Az első világháború alatt a fent említett első orosz betörés alkalmával a
település elpusztult, de Kecskemét városa segítségével újraépült. Székelyné
Kőrösi Ilona írása e település történetének ezzel az ezidáig elhanyagolt, ám
szívet melengető részével foglalkozik. Kecskeméten erre emlékeztet a
Felsőkomárnok utca.<BR>Ez a történet is mutatja, hogy az egykori Magyarországon
működött az emberi szolidaritás nemzetiségtől függetlenül és a 20. századi
gyűlölködés, sőt önzés nem volt jellemző. Ez megmutatkozott már akkor is, amikor
1887-ben Eperjes leégett, az egész ország megmozdult, majd segítette az
újjáépítést.<BR><BR>„Kiskecskemét"<BR>Kecskemét és Felsőkomárnok kapcsolata az
első világháború idején<BR><BR>Az első világháború idején Kecskemét – más
városokhoz hasonlóan – folyamatosan, és egyre nagyobb terheket vállalva, egyre
több áldozatkészséget tanúsítva, viselte a hátországot sújtó mindennapi háborús
gondokat. A munkaképes korú férfilakosság mozgósítása mellett súlyosan érintette
a várost a hadi ellátás, az újabb katonai egységek elszállásolása, az
internáltak fogadása, a Kecskemétre szállított több ezer sebesült katona
elhelyezése és ápolása. A drágaság, az élelmiszerhiány, a tüzelőanyag hiánya, a
munkaerőhiány, a csonka családok problémái, a gyermekvédelem feladatai; a
középületek igénybevétele és a gazdasági problémák nyomán kialakult társadalmi
feszültségek a városvezetés minden erejét igénybe vették.<BR>Mindezek ellenére a
szolidaritás szép példáival találkozhatunk a háborús esztendők során. 1916-ban,
a románok erdélyi betörését követően számos menekült érkezett Kecskemétre is,
ahol hajlékkal, étellel és szeretettel fogadták őket.<BR>Még korábban, 1915-ben
az oroszok által felégetett, elpusztított kárpáti – felvidéki – falvak
újjáépítésében is részt vett a város. Nem kevés anyagi áldozattal és személyes
munkával Felsőkomárnok újjáépítésére vállalkoztak. Nem voltak egyedül ebben az
akcióban, Debrecen például Zboró (a híres Rákóczi emlékhely) számára nyújtott
segítséget.<BR>Az első világháború (1914 -18) száz éves évfordulójáról való
megemlékezések keretében kecskeméti hagyományőrző civil szervezetek szeretnék
felvenni a kapcsolatot a száz éve Kecskemét által újjáépített Felsőkomárnok
település lakóival, keresik a korabeli történet fellelhető emlékeit, és egy
történelmi emléktúra keretében szeretnék felkeresni ezt a Kecskeméttől távoli
helységet. Bár köztudott, hogy Felsőkomárnok ma kevés lakost számláló, kicsiny
település, s talán már magyarul tudó sincs közöttük, azért bíznak a kedvező
fogadtatásban...<BR><BR>Kecskemét 1913-ban megválasztott polgármestere, Sándor
István az alábbiakat írta a korabeli akcióról (ahogyan ő fogalmazta: a kárpáti
falvak felépítéséről) és a társaival tett felvidéki útról. „1914-15 telén az
oroszok a Kárpátok között belül voltak a magyar határon s azon a területen
némely községek egészen, más községek részben leégtek, vagy egészen
megsemmisültek, mert mikor azon a környéken jártunk, jobbra-balra láttunk
valamennyi gyümölcsfát és alatta sok hamut. Ott t.i. a házak nagyobbára fából
épülnek. Gróf Ráday Gedeon, Györffy Pál főjegyző, Katona József szövetkezeti
igazgató [Lapszéli kiegészítés: Szegedi György gazdasági tanácsnok] és még páran
voltak velünk s az eperjesi állomáson kora reggel Szinyei Merse István, a felső
megyék kormánybiztosa, továbbá Szigethy nevű főszolgabíró és Szepesházy Imre
országgyűlési képviselő vártak bennünket. Két autón mentünk, elhaladtunk
Kapuvára alatt, ahol ütközet is volt. Egy másik helyen is láttunk katonai
állásokat, lövészárkokat, de e háborúra jellemző volt, hogy az ősszel ásott
lövészárkok még egészen kezdetlegesek voltak, a tavasszal készültek már ennél
sokkal jobbak, (de valamennyi messze mögötte maradt azoknak, amelyeket 1917.
januárban a 38-asoknál Volhyniában láttunk.) Az embernek az esze megállt, hogy
amikor már az 1902-iki orosz-japán háborúban is, majd mindkét Balkán-háborúban
nagy szerepe volt a lövészárkoknak, mindenik helyen ott voltak a mi hadseregünk
katonai attaséi és ott szerzett tapasztalataikból a hadsereg ilyen keveset
tudott értékesíteni. Kérdéseinkre az urak a legteljesebb határozottsággal
jelentették ki, hogy az ottani rutén nép magatartása ellen semmiféle kifogás nem
merült föl s Szinyei Merse mondta, hogy egész területén a hadbíróság csak
egyetlen rutént, egy községi bírót akasztott föl, akinek megmentésére ő már
későn érkezett s akinek a bűne az volt, hogy az éjjel rajta ütött oroszok
szurony közé fogták s kényszerítették, hogy nekik az utat mutassa. Egyébként
kellemes volt látni, ha egy-egy rutén faluban megálltunk, a nép milyen
tisztelettel és ragaszkodással vette körül különösen a főszolgabírót, de a többi
urat is, akikkel saját nyelvén meg tudta magát értetni. Érintettük a híres
Zborót is, ahol a házakat már Debrecen építtette, megtekintettük ott a Rákóczi
kastélyt is, melynek téglakerítés közé fogott hatalmas kertje mellett állottak
némely helyütt félig megégve azok az ősi hársak, melyek alól II. Rákóczi Ferenc
fejedelmünk több parancsát úgy küldötte szét, hogy „kelt a száz hárs alatt". Itt
feltűnt nekünk, hogy amikor a várkastély egyik tornya alá bementünk, ott egy
magas boltívű termet találtunk, négy íves fallal, melynek egyik sarka alatt,
tehát ott, ahol a magas boltív két fala összeért, volt a bejárás. Ez építészeti
és technikai csoda megragadott bennünket. Részint hallomásból, részint könyvbeli
adatok alapján megtudtam, hogy pár száz évvel ezelőttről eredő, Magyarországon,
de külföldön is összesen valami 7 vagy 8 ilyen építkezést lehet találni, ahol
valamelyik akkori építész előállította ezt a technikai csodát, ahol a négy
összeboruló boltív három sarka erős oszlopokon nyugodott, negyedik sarka alatt
azonban nem volt ilyen oszlop, hanem, mint itt is, bejárati nyílás. Az ilyen
különlegesen épített boltíves helyiségek mégis nyugodtan kiállták századok
viharait. Ebédre Szepesházy Imre vendégei voltunk, kinek kúriájában egész télen
oroszok tanyáztak, az összes bútorokat feltüzelték és a helyiségekben
távozásukkor egy méter vastagon állt a piszok és a trágya, amit csak nagy
munkával és sok fuvarral lehetett eltávolítani s ott létünkkor is csak
innen-onnan összeszedett pár asztal és néhány szék állott rendelkezésünkre. Ebéd
után a Duklai-szoroshoz autóztunk, ahol kissé félre az országúttól és a
vízmosások között megközelíthetően állott Felsőkomárnok község, melyet
felépítésre kiválasztottunk s mely a Duklai-szoros közelében a galíciai határhoz
legközelebb eső község volt. Pár kilométerre átmentünk Galíciába is, s aztán
Bártfa felé vettük utunkat. A gyönyörű fekvésű, a városhoz több km. távolságban
fekvő Bártfa fürdőt is megtekintettük, ahol a fürdőigazgató szolgált
magyarázattal, közben másik autónk defekt miatt elmaradt és mikor a hibát
helyrehozva sötét este a vasúti állomás mellett megjelent, Szinyei Merse István
megkönnyebbülve sóhajtott föl s mikor a sóhajtás okát kérdeztük elmondotta, hogy
gumi hiány miatt az autók már olyan állapotban vannak, hogy ezelőtt pár héttel a
miniszterelnök és más előkelőségek ezt az utat tíz autóval indulva tették meg,
ezek közül több autó már közben lemaradt s a vasúti állomást egyetlen egy sem
tudta elérni és íme most, mindkét autónk szerencsésen megérkezett.<BR>[....]
Felsőkomárnokról visszatérve újult erővel fogtam a község felépítéséhez
szükséges összegek összegyűjtéséhez és tényleg, ama házanként 600 korona, melyet
egyesek összeadtak, [A házak száma hiányzik a szövegből] ház felépítését tette
lehetővé. Az ezen felül összegyűlt kisebb adományokból pedig papjuk kérésére már
1915-16. telére nagyobb összeget küldtünk, mert enélkül a község lakossága jó
részt éhen halt volna. Ezeket a dolgokat, valamint 1916-ban az elpusztult házak
felépítését Györffy Pál főjegyző, a községnek más községben lakó papja
segítségével intézte. Felsőkomárnokkal szemben vállalt kötelezettségünket a
fentiekkel szépen teljesítettük, sőt a községháza felépítésére szükséges
összeget a közgyűlés megszavazta és elküldötte."<BR><BR>A Kecskeméti Katolikus
Legényegylet 1915. szeptember 8-án a vasútkertben hangversennyel és tűzijátékkal
összekötött kerti ünnepélyt és népmulatságot szervezett „a háborúdúlta
Sárosmegyében felépítendő Kiskecskemét javára". A rendezvény keretében
bemutatták Váry István Kiskecskemét című, a témához kapcsolódó alkalmi
színjátékát. Váry István fiatal jogász, író, újságíró volt, a 20. századi
Kecskemét ismert alakja, helytörténeti kutatással is foglalkozott. Az
egyfelvonásos színjáték a korabeli helyi híradások szerint a háború befejezése
után történik, „a diadalmas béke derűs napjaiban, egy, az oroszok által feldúlt
felvidéki falu helyén a kecskemétiek áldozatkészsége folytán felépített új
községben, Kiskecskeméten." Szereplői: a kecskeméti katolikus kántor (Jambrek
Nándor), kiskecskeméti bíró (Papp Mihály), felesége a bíróné (Benkes Giza),
kiskecskeméti tanítónő (Demcsák Terike), rokkant katona (Igács Gábor). A darabot
még több alkalommal előadták a további jótékonysági rendezvények
során.<BR>Székelyné Kőrösi Ilona, történész főmuzeológus, a Bács-Kiskun Megyei
Honismereti Egyesület elnöke, Kecskemét </FONT><A
href="mailto:klio.ilona@t-online.hu" $included="null"><FONT
size=4>klio.ilona@t-online.hu</FONT></A><FONT size=4> </FONT></DIV>
<DIV class=article-content><FONT size=4>BZ, Felvidék.ma </FONT></DIV>
<DIV style="LINE-HEIGHT: 40px"><A style="TEXT-DECORATION: none"
href="http://facebook.com/felvidek.ma" target=_blank $included="null"><IMG
style="VERTICAL-ALIGN: middle" alt="FB icon"
src="http://www.felvidek.ma/images/fb_icon20x20.png"> <SPAN
style="COLOR: #133783; FONT-WEIGHT: bold">Szóljon hozzá és fejtse ki véleményét
Facebook oldalunkon...</SPAN></A>
</A></DIV></DIV></DIV><!-- //CONTENT --></FONT></DIV></BODY></HTML>