<div dir="ltr">

<p><i style>„Gyertyáim fölött csillagfényt gyújt
az éj,<br>
s tündökölsz te ott, amíg csak el nem ég.<br>
Elkísérsz, velem vagy, mindenhol Te vársz<br>
bíztatást sugallva, menni kell tovább.”</i></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black">Tisztelt
Kollégák!</span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black">Mély
megrendüléssel értesültünk arról, hogy Vajda Erik, a Magyar Könyvtárosok
Egyesülete 1994-1998 közötti elnöke, az MKE Műszaki Könyvtáros Szekció alapító
elnöke, 84 éves korában, 2014. május 14-én délelőtt 10 órakor, hosszú,
türelemmel viselt betegségben elhunyt.</span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black"> </span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;text-align:justify;line-height:normal"><span style="font-size:12pt;font-family:"Times New Roman","serif";color:black">2000-ben
Vajda Kornélnak nyilatkozott életéről, munkásságáról. (Megjelent a 3K-ban, 2000.
7. sz.) Az MKE elnöksége nevében az "Ugye nem kell bizonyítanom a könyvtárak és a könyvtárosok kulcsszerepét"<i> </i>címmel megjelent riportból részleteket idézve emlékezünk rá.</span></p>

<p style="text-align:justify;text-indent:35.4pt">„Azt hiszem, nagyon szerencsés
ember vagyok az indíttatásomat illetően. Apám kettős végzettségű volt, jogász
és botanikus–biológus. Botanikusként elsősorban a növénytársulásokkal,
cönológiával foglalkozott, és mivel ezt nem lehetett a hagyományos módon,
préselt növényekkel dokumentálni, fényképezni kezdett. Így derült ki, hogy
művészi tehetsége is van, fotóművész lett, később a Magyar Fotóművész Szövetség
elnöke. Anyám pedig festőművész volt, nagyon tehetséges posztimpresszionista
festő. A család nagyon sok nyelven beszélt, az angol, német, francia mintegy a
minimumnak számított. Ehhez képest én le is maradtam, hisz franciául csak
gyengén tudok. Viszont oroszul csak én tanultam meg a családból, apám épp csak
annyira, amennyire az első világháborús hadifogságban ragadt rá.</p>

<p style="text-align:justify">Hatalmas könyvtárunk volt, és mindent
olvashattam, amit csak akartam, de jóindulatú tanácsokat is kaptam apámtól: ezt
vagy azt kézbe vehetnéd, arra talán ráérsz még, stb. <span style> </span>A másik életre szóló indíttatást az iskola
adta. A budapesti református gimnáziumba jártam, a híres Lónyayba. Itt a
kultúra szinte minden ágában intenzív eligazítást, útmutatást kaptam.</p>

<p style="text-align:justify">Pályakezdésem nem húzódott el, csak éppen nem
könyvtárosi pályakezdés volt. 25 éves koromban – mint három éve végzett
agrárközgazdász – 25 állami gazdaság gazdálkodási, pénzügyi, jövedelmezőségi
(bizony, már akkor eszünkbe jutott ez a szó) dolgaiért voltam felelős. Ami
viszont könyvtárosi pályakezdésemet illeti, az nemcsak elhúzódott, hanem
véletlenszerű is volt. Ennek előzménye 1956 és azt követő sorsom. Kistarcsára
internáltak, de megjártam más “gyógyhelyeket” is. 1957 vége felé,
szabadulásomkor fizikai munkás lettem. Végül 1960-ban, volt osztálytársaim és
egyetemi kollégáim unszolására mondtam, hogy ha tudnak állást, szóljanak. Így
lettem szakkönyvtáros és szaktájékoztató a Lőrinci Fonóipar nevű vállalatnál.</p>

<p style="text-align:justify">Amikor könyvtárosi/szaktájékoztatói állást kaptam,
nem voltam könyvtáros, csak könyvtárlátogató ember, de gyorsan felfogtam, hogy
mire van szüksége a felhasználóknak, az én akkori esetemben a műszaki
szakembereknek. Tudtam, hogy hiába tanulom meg a könyvtárosságot és a
tájékoztatást, ha nem értek ahhoz, amiről tájékoztatnom kell. Ezért megtanultam
a fonástechnológiát és ami még ehhez kellett. Emellett hamar elmentem az akkori
OMKDK-ba könyvtárosságot tanulni, és még a formális tanfolyamok előtt tanultam
Balázs Sanyitól egy csomót. Utána szakkönyvtárosi tanfolyam, aztán a Polzovics
Iván féle felsőfokú dokumentalista képző tanfolyam és- amellett, hogy rendbe
tettem a könyvtárat-hamarosan létrehoztam egy új tercier tájékoztatási
rendszert az üzemben. Erre felfigyeltek a “hálózatosok”, kivált, amikor
megnyertem leírásával (ez lett később első monografikus publikációm) a MTESZ
éves szakmai pályázatát. Kidolgoztam egy tervet a textilipari szakmai
tájékoztatás egészére is.</p>

<p style="text-align:justify">Később az OMKDK-ban referenszes (ha úgy tetszik:
tájékoztató könyvtáros) lettem, ami nagyszerű iskola, ha nyitott szemmel és
szívvel csinálod. Aztán állománygyarapító lettem, majd Lázár Péter mellé
kerültem, aki mind mesteremként, mind pályám segítőjeként olyan nagyon fontos
volt nekem, mint amilyen fontos volt a hazai szaktájékoztatás egész
történetében. Sokat olvastam és – nagyszerű szakemberekkel, az említetteken
kívül mindenek előtt Sebestyén Gézával – dolgozhattam. A szabványosítási és
információkereső rendszerekkel kapcsolatos munkák során olyanoktól tanulhattam,
mint Fügedi Pétemé, Ungváry Rudolf. </p>

<p style="text-align:justify">Könyvtári és tájékoztatási munkásságom
legáltalánosabb jellemzője az, hogy részben önszántamból, részben körülményeim
folytán a szakma nagyon sok részterületét műveltem aktívan, ha szabad mondani:
az átlagosnál mélyebben. Amikor bekerültem a szakma nemzetközi életébe – mint
annyi mindent, ezt is Lázár Péternek köszönhettem – a későbbi tudásom fő
forrását jelentő, nem egyszer világhírű szakmai személyiségek mindig azon
csodálkoztak, hogy miként lehetek több területen is “specialista”. A nagy és
gazdag országokban ugyanis jellemző az egy-egy területen utolérhetetlen
tudással és – gyakran – invencióval rendelkező alkotó, de sokkal kevesebben
vannak, akik “áttekintését vágyják az egésznek” (vagy legalább jelentős
részének). El is mondtam nekik, hogy egy kicsiny és szakemberekben sem a nagy
országokhoz mérhető potenciállal bíró országban az ember rákényszerül, hogy a
szakma több területét művelje az átlagosnál mélyebben. Hát én is erre “kényszerültem”.
Szakterületeim: tájékoztatás, könyvtári szabványosítás, az információs
rendszerek (és ezen belül is kiemelten az információkereső rendszerek) és
szolgáltatások szervezése/fejlesztése, a tájékoztatási-könyvtári együttműködés
ösztönzése és szervezése, a gépesítés/automatizálás mindenkori eredményeinek
gyakorlati hasznosítása. Nemzetközi szervezetekben végzett munkám nem
kizárólag, de elsősorban a nemzetközi szabványosításra terjedt ki. Az IFLA
Tudományos és Műszaki Könyvtárak Szekciójának társalapítója, alakuláskori, első
titkára, majd elnöke voltam.</p>

<p style="text-align:justify">Merre vinném a könyvtárügyet, ha egyedül rajtam
állna? Megkísérelném méltó és jövőt ígérő színvonalra emelni a képzést, és
felszámolnám a néhol talán formálisan törvényes, de megfelelő akkreditáció
híján burjánzó “zugképzést”. Ennek másik oldalaként rendezném a könyvtárosok
(különösen az alsó és középszint) tarthatatlan bérhelyzetét. Másodsorban
igyekeznék átgondoltabbá, a világos fejlesztési koncepciót szolgáló célokat
finanszírozóvá tenni a fejlesztési összegek juttatását. Fokozott törvényi és
végrehajtási kényszerhelyzetbe hoznám az állami és önkormányzati
könyvtárfenntartókat. Egyszóval: arra törekednék, hogy a szakkönyvtárak a
szakinformációs igényeket a teljes elektronikus és hagyományos forráskészletből
a legjobb európai vagy amerikai szinten szolgálják ki, a közkönyvtárak pedig
hagyományaik megőrzése és a kultúra közvetítése mellett váljanak területük
információs központjaivá.”</p>

<p>Nyugodjék Békében!</p>

<p>Magyar Könyvtárosok Egyesülete Elnöksége</p>

</div>