<!--[if gte mso 9]><xml>
 <w:WordDocument>
  <w:View>Normal</w:View>
  <w:Zoom>0</w:Zoom>
  <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
  <w:PunctuationKerning/>
  <w:ValidateAgainstSchemas/>
  <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
  <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
  <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
  <w:Compatibility>
   <w:BreakWrappedTables/>
   <w:SnapToGridInCell/>
   <w:ApplyBreakingRules/>
   <w:WrapTextWithPunct/>
   <w:UseAsianBreakRules/>
   <w:DontGrowAutofit/>
  </w:Compatibility>
  <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
 </w:WordDocument>
</xml><![endif]-->

<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align:none;text-autospace:none"><span style="font-family:Arial">Jogos a kérdés, és a válaszom nyilvánvaló igen.
Viszont (idézem a szakirodalmat) a Web 2.0 világában a magánélet titkosságához
fűződő értékek megváltoztak (változóban vannak), a közösségi hálózatok
használói között legalábbis. Ők ugyanis készek a legszemélyesebb információkat
elhelyezni ott, ahol bárki láthatja őket. A józan ész azt diktálná, hogy csak
mértékkel tegyék ezt, mihelyt tudomást szereznek ennek lehetséges következményeiről.
A helyzet azonban az, hogy kevesen és kevésszer próbálják ezeket az
információkat elrejteni. Inkább a lehető legtöbb információt teszik
nyilvánossá, így kívánván megfelelni annak az elvárásnak, hogy ott legyen, ahol
mások is vannak, és azt tegye, amit mások is tesznek (Beer & Burrows 2007,
Scholz 2008).</span></p>

<p class="MsoNormal" style="mso-layout-grid-align:none;text-autospace:none"><span style="font-family:Arial;mso-ansi-language:EN-GB" lang="EN-GB">Beer, D. & Burrows,
R. (2007). Sociology and, of and in Web 2.0: Some Initial Considerations. <i>Sociological
Research Online, </i><span style="mso-bidi-font-style:italic">Vol. </span>12,
No. 5,</span><strong><span style="font-family:Arial;mso-ansi-language:
EN-US;font-weight:normal" lang="EN-GB"> </span></strong><span style="font-family:
Arial;color:blue;mso-ansi-language:EN-GB" lang="EN-GB"><a href="http://www.socresonline.org.uk/12/5/17.html">http://www.socresonline.org.uk/12/5/17.html</a></span></p>

<p class="MsoNormal" style="tab-stops:207.0pt"><span style="font-family:
Arial;mso-ansi-language:EN-GB" lang="EN-GB">Scholz, T. (2008). Market Ideology and the Myths
of Web 2.0. <em><span style="font-family:Arial">First Monday</span></em><em><span style="font-family:Arial;font-style:normal;mso-bidi-font-style:italic">, 13, 3</span></em><em><span style="font-family:Arial"> </span></em><span style="color:black"><a href="http://www.uic.edu/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2138/1945">http://www.uic.edu/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/2138/1945</a></span></span></p>

Koltay Tibor<!--[if gte mso 9]><xml>
 <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
 </w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
 /* Style Definitions */
 table.MsoNormalTable
        {mso-style-name:"Normál táblázat";
        mso-tstyle-rowband-size:0;
        mso-tstyle-colband-size:0;
        mso-style-noshow:yes;
        mso-style-parent:"";
        mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
        mso-para-margin:0cm;
        mso-para-margin-bottom:.0001pt;
        mso-pagination:widow-orphan;
        font-size:10.0pt;
        font-family:"Times New Roman";
        mso-ansi-language:#0400;
        mso-fareast-language:#0400;
        mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--><br><br>----- Eredeti levél (Original Message) -----<br>Feladó: Nagypál László <lnagypal@hotmail.hu><br>Dátum: Hétfő, Július 15, 2013 8:44 de<br>Tárgy: [KATALIST] informacios vedtelenseg<br>Címzett: "katalist@listserv.niif.hu" <katalist@listserv.niif.hu><br><br>> Kedves Listatagok!<br>> <br>>     Csak érdekelne, hogyan vélekednek egymás közt <br>> általában erről a témáról:<br>> <br>>      Ha túl sok ügyünket intézzük - talán <br>> szükségtelenül is -  telefonon és interneten,<br>> túl sok adatunkat elektronikus médián tesszük közzé,<br>> túl sok információs hulladékot hagyunk magunk után a <br>> magánéletünkről is,<br>> sőt minél többet kommunikálunk telefonon és e-mailben (csak a <br>> kapcsolattartás érdekében),<br>> <br>> akkor nem válunk-e túlzottan kiszolgáltatottá, esetenként könnyű <br>> prédává,hatalmi illetve kereskedelmi érdekek számára?<br>> <br>> Üdv.:<br>> NpL<br>>