
<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN"><html> <head><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8"><style></style></head><body style="background: #FFFFFF; font-family: arial; font-size: 10pt; margin: 0px; padding: 0px;">Kedves Válas György Úr!<br><br>A tudomány önmagában nem érték, csak egy – persze nagyon fontos – út a világ megismeréséhez. <br>Az a bűn, ha valaki el akarja hitetni valamiről, hogy tudományos, miközben nem tartja be annak szabályait, és az is bűn, ha a tudós – és nem a tudomány, hiszen annak megvannak a szabályai – tovább akar terpeszkedni, mint amit be lehet fogni a tudomány szabályrendszerével. A könyvtárban azonban lehet jelezni, hogy egy munka betartja-e a tudomány szabályait, vagy sem, és ennek tudatában adja át a használók számára. (Hivatkozhatnék Schmitt Pál dolgozatára, ott is objektíven megítélhető, hogy a szabályrendszert betartotta-e vagy sem.)<br>Az is bűn, ha valaki egy paradigmát tart csak tudománynak, és minden mást tudománytalannak bélyegez. Persze aki kutat, bizonyít, és törekszik a saját szabályrendszerét egyetemessé tenni, a saját világlátását látja a legtökéletesebbnek, de félő, hogy aki csak kalapácsot tud használni, mindent szegnek néz. <br>Nincs olyan ember, aki tökéleteset tud alkotni. Legföljebb az óriás elődök válláról messzebb lát el, de tuti, hogy mindig lesz a látótérben olyan tereptárgy, ami kitakar valami lényeges dolgot, mindig lesz a szemnek fogyatékossága – hogy az agyról már ne is beszéljünk ;) –, és emiatt hiába van lehetőség messzire látni, ez csak lehetőség marad.<br>A könyvtárnak feladata a tökéletlen szemek által felfedezett, a tereptárgyak által kitakart világlátásokat összegezni, osztályozni, csoportosítani, és közvetíteni. Ezért állandóan a szemünk előtt kell, hogy lebegjen az indiai tanmese, ami a valóság megismerését ahhoz hasonlítja, mint amikor a vakok az elefántot próbálják egy-egy részének megtapogatásával leírni. <br>(Egyik változata itt olvasható: http://www.facebook.com/note.php?note_id=194400217258867)<br><br>Röviden összefoglalva: úgy gondolom, hogy a világ könyvtári rendszereinek összessége kell, hogy tárolja legalább egy példányban valamennyi emberi gondolatot, ami dokumentumokban megjelent. <br><br>Üdvözlettel:<br>Budai László<br><br></body></html>