<html>
<head>
<style><!--
.hmmessage P
{
margin:0px;
padding:0px
}
body.hmmessage
{
font-size: 10pt;
font-family:Tahoma
}
--></style>
</head>
<body class='hmmessage'>
T. Lista!<BR>
<BR>
Ez is csak humor (vagy anekdota), bár néha elfanyarodik:<BR><BR>
Vekerdi László - gondolom többeknek - elmesélte, <BR>
hogy régen a rendőrségen megkérdezték tőle, hogy hol dolgozik. <BR>
Mondta, hogy könyvtáros. Mire a dörzsölt főrendőr kijelentette, <BR>
hogy "akkor maga nem is doktor", s kihúzta az igazolványából a "dr"-t. <BR>
(Pedig V. L. fiatal korában ténylegesen orvos volt.)<BR>
<BR>
Laci bácsi a "jelenléti íven" is mindig lehúzta a neve elől a két betűt,<BR>
melyet a GH-sok minden hónapban gondosan a veve elé írtak. <BR>
Gyakran valamelyik tanítványa a védésére hívta őt,<BR>
akkor - számos esetben fültanuja voltam- <BR>
Laci bácsi a telefonban az őszinte gratulálás mellé halkan, ironikusan megjegyezte, <BR>
"milyen szép is az, amikor valakit megkandidálnak".<BR>
<BR>
A civil életben lehet visszatetsző, <BR>
amikor valaki a neve előtti titulussal szerezne előnyöket pl. sorbanállásnál.<BR>
Az pedig néha megmosolyogtató,<BR>
amikor valaki egyszerrre írja a neve elé és a neve után is kb. ugyanazt,<BR>
és nem is mindig hivatalos közegben. <BR>
<BR>
(Nagyon nem szép és igazánelítélhető módon szoktam azzal élcelődni <BR>
- bár erre nincs sok alapom-,<BR>
hogy ez az ember most "előlről is doktor, meg hátulról is doktor". <BR>
Az akadémikusoknak és a nagydoktoroknak erre általában nincs már szükségük.<BR>
<BR>
Meg akad még néhány olyan fura pók, csodabogár is ,<BR>
több tudományban találni ilyet, <BR>
aki a könyvei közül bármelyiket beadhatta volna disszertációnak, <BR>
de nem tette meg. <BR>
Ezeket viszont általában kedvelem. <BR>
Csuda tudja, miért.<BR>
<BR>
(NpL) <BR>
</body>
</html>