<br clear="all">Kedves Mikulás Gábor,<br>éppen Csorba Győző könyvtárának földolgozásával foglalkozom, valamiféle bevezetőt is összehordanék hozzá, s miközben az anyagot gyűjtöttem, találtam egy Csorba nyilatkozatot: <br><br>
"           – Amikor elkezdte a könyvtárosságot, akkor a
könyvtár egy-két szoba volt néhány alkalmazottal és néhány ezer kötettel,
lábujjhegyen közlekedő olvasókkal, hogy az áhítatos csendet ne zavarják. Azóta
átalakult a könyvtár: író-olvasó találkozó, játszóház, kiállítás, olykor
hangverseny színhelye. Ön szerint minek kell lennie a mai könyvtárnak? A
tudomány szentélyének, szolgáltató nagyüzemnek, egy város dolgozószobájának
vagy szórakoztató intézménynek?

<p class="MsoNormal" style="margin-right: 3.6pt; text-align: justify; text-indent: 36pt; line-height: 12pt;">– Mindegyiknek és egyiknek sem. Ma egy tudományos
könyvtár sem vonulhat vissza a négy fal közé, mert akkor ez csak az ott
dolgozók érdekét szolgálja, márpedig közintézmény önmagáért – fából vaskarika.
Szerintem minden könyvtárosi törekvés végső kiteljesedése az olvasóval való
találkozás és az olvasói igény kielégítése. Az igény szót jobb értelemben véve
– nem az olvasó hóbortjainak és rossz ízlésének értelmében, hanem a jól
felfogott érdekének és a benne tudatosuló igény értelmében. Az igény és a
könyvanyag találkoztatása a lényeg, nem pedig az, hogy vidámparkot csináljunk a
könyvtárból. Ettől még persze lehet nevelő intézmény – sőt ettől lesz igazán
az. Mert a könyvet nem pótolja semmi, sem rádió, sem televízió, sem képeslap
vagy videó. A könyv a legmaradandóbb formája a szellemi értékek megőrzésének,
és a legegyetemesebb műveltségi forrás marad."</p>

<span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman";">(<i style="">Vallomások, interjúk,
nyilatkozatok</i>. – Pécs : Pro Pannonia 2001. In.: <i style="">Baranyai Művelődés</i>, 1984. 2–3. sz. 56–58. p.) </span><br> <br>Nem kommentálom. Gondoljon róla mindenki, amit akar. Én azt gondolom, ezekkel a sorokkal kívánok boldog és eredményekben gazdag új évet Önnek és Kedves Családjának, Munkatársainak, barátsággal: <br>
<br>-- <br>Pintér László<br><br>