Kedves Katalisták, álljunk meg egy pillanatra!<br>Azokat  is, akik ismerték, s 
azokat is akik nem tudják ki ő, megkérem, álljunk meg egy pillanatra, 
feledjünk munkát, szakmát, politikát, vitákat, s hajtsunk fejet, mert Móró Mária
 Anna a tudós levéltáros-könyvtáros, a pécsi könyvtárostársadalom 
szeretett Mariannja, május 8.-án meghalt. A hír nem érte meglepetésként,
 azt aki ismerte Őt:  ahogyan  írni, mondani szokták, gyógyíthatatlan, 
hosszan és türelemmel viselt, betegségtől gyötört, megviselt alakjának 
emlékét nehezen tudnák feledni, akik ott voltak a tiszteletére 
összeállított tanulmánykötet átadó-bemutató ünnepségén 2009-ben a Pécsi 
Egyetemi Könyvtár kertjében... <br>

Őrzünk azonban más képeket is, és maradjon is meg inkább emlékünkben 
Mariann úgy, mint a lassú, jellegzetes hangsúlyozással előadott 
történetek mesélője, a sörivó cimbora, a könyvtáros kolléga, akitől nem 
lehetett olyasmit kérni és kérdezni, amire azt mondta volna, az 
lehetetlen, vagy nem tudom. <br>

Nyilván mindenki másképpen emlékezik alakjára, nekem megmarad mindörökre
 a munkaköpenyében fázósan összehúzódó, abba szinte belebújó, vékony, 
mindig kissé sápadt hölgy, kezében az elmaradhatatlan Munkás 
cigarettával, amelyet végül talán már csak neki gyártottak valahol 
titokban, Magyarország valami ismeretlen zugában... <br>
Emlékeimben elevenen élnek és élni fognak azok a képek, amelyek hozzá 
kapcsolnak engem és családomat is, a sok beszélgetés, a sok közös 
részvétel fontos, nagy alkalmakon, Budapesten és másutt, nagy tömegben 
és kis közösségekben, (nem politizálunk most, á, dehogy!), a közös 
munkák, a Baranya megyei szakszervezeti könyvtári "módszertanos" utak a 
nagy fekete "szolgálati" Volga autókban...<br>
S örökre megmarad az a szinte idilli kép, amelyet már olyan sokszor 
emlegettem: ülünk Mariannal valamikor 1973 kora nyarán a Mohácsi 
Farostlemezgyár könyvtára előtt az árokparton és majszolgatjuk a Maci 
sajtot, meg a kiflit, csak nézzük a szépen zöldellő tájat, s  
pihentetjük kicsit a hangszálainkat az állományellenőrzés monoton, véget
 nem érő "számzsolzsmája" után... <br>
Isten nyugosztaljon, Kedves Mariann, figyelj ránk onnan fentről is és 
küldj intő jelet légy kedves, ha netán megint valami butaságot akarnánk 
elkövetni... <br><br>Pintér László<br clear="all"><br>-- <br>Pintér László<br>Pécsi Tudományegyetem<br>Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára<br>Tel.: 72/503-650/3904<br>Fax.: 72/503-650/3932<br>Otthoni telefon: 72/226151  <br>
Honlap: <a href="http://www.csorbagyozo.hu">http://www.csorbagyozo.hu</a><br>