Requiem egy könyvtárért
In memoriam OMIKK. 

Megszüntetnek egy nyilvános könyvtárat. Eddig ezt még nem tették.
Az ország egyik legnagyobb és legrégibb magyarországi könyvtárát szüntetik meg egyetlen tollvonással, az 1883-ban alapított Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum jogutódját, az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár intézményét. Megszüntetik, illetve beolvasztják.
Az intézménynek műszaki és tudománytörténeti vonatkozásban egyedülálló a régi, és az összes időszerű technikai szakirodalmat tartalmazó modern gyűjteménye. Fontosak a hazai műszaki tájékoztatásban az egész világ ipari spektrumára kiterjedő kiadványai. . Az OMIKKnak részben CD–ROM-on, részben évtizedes távolsági online kapcsolódásain keresztül hazai viszonylatban egyedülálló hozzáférési lehetőségei vannak a műszaki és az általános nemzetközi adatbázisokhoz. Saját lokális adatbázisai is rendkívül jelentősek és mindezek igénybe vételéhez nagyon jó referensz szolgálat nyújt segítséget. Tudományos szaklapjai közül az egyik a magyar könyvtárügy legjelentősebb fórumai közé tartozik. Oktatási hálózata segíti a könyvtári-információs szaktudás fejlesztését. Mindezt kívánják, néhány nem szorosan könyvtári részleg kivételével , együtt legalább 80 munkatársával a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtárának kisebb alapterületével és 60 munkatársával egybepréselni. A BMGE könyvtárát teljesen felkészületlenül éri ez a feladat, se hely, se szükséglet, se érv erre az egyesítésre nincs. Csak az, hogy meg kell csinálni.
Minden előzetes tanácskozás, nyílt kérdésfölvetés, megfogalmazott indokok nélkül. Mintha nem volna ebben semmi.
Úgy szüntetik meg, hogy se a könyvtári szakmát, se a könyvtári érdekképviseleti és tudományos testületeket, se a munkavállalók szervezeteit ebben az ügyben egyetlen kérdéssel nem keresték föl.
A megszüntetést minden jel szerint jó előre eldöntötték.
Az OMIKK az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül a Gazdasági Minisztériumhoz tartozott, ahol jelentéktelen tétel volt a költségvetésben. Első lépésben a Kormány 2000. március 24-i határozata alapján visszamenőleges hatállyal, 2000. január 1-jétől az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárának, majd november 20-ai hatállyal a közigazgatási államtitkárának felügyelete alá helyezte. Második lépésben elkezdődött az átszervezéseket általában megelőző átvilágítás. Az átvilágítás megállapításai még a legszűkebb szakmai kör számára is ismeretlenek maradtak. Az eredménye azonban nem.
2001 április elejétől kezdte megtudni informális csatornákon keresztül először csak az OMIKK néhány felső vezetője, majd lassan a hírtől megdermedő könyvtári szakma, hogy miért „szükséges” a megszűntetés?
Az OMIKK szép épületében 600 fős (de állítólag akár 1000 személyre is bővíthető) monumentális internetes diákcentrumot kíván a kormány berendezni még a választások évének az elején. Kacsalábon forgó, reprezentatív „kíberplazát” az egyetemekhez és az internethez kapcsolódó társadalmi rétegek szavazói világának elkápráztatására.
Miközben a magyar könyvtárügyre alig jut valami. Miközben ott lesznek a párhuzamos intézmények, az egyetemi könyvtáraktól, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtáron át a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központig.
Az átvilágítást végző egyik személy, a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár címzetes főigazgatója együtt vezényli a tárgyalásokat az illetékes államtitkárral. Nonsálansz.
Az egyesítésnek — érthetően — gyorsvonati sebességgel kell végbemennie. A 80 munkatársnak, együtt a BMGE meglévő munkatársaival legfeljebb munkahelyhez nem méltó módon lehet közös helyet csinálni. A BMGE könyvtára számos olyan a feladatra, melyet az OMIKK könyvtárában jól végeztek, felkészületlen. Csak egyetlen példa: az országos dokumentum ellátás (a könyvtárközi kölcsönzés és másolatszolgáltatás) terén az ország első 10 könyvtára közül az OMIKK az első, a BMGE könyvtára az utolsó helyen áll.
A könyvtáraknak eddig juttatott anyagi eszközök ismeretében semmi garancia akkora többlettámogatásra, amelyből a műszaki egyetem könyvtárában ezeknek a feladatoknak akár csak közelítően is eleget fognak tudni tenni. Ami eddig volt, abból kő kövön nem marad.
Az OMIKK és a BMGE vezetőit titoktartási kötelezettség terheli. Amiről nem beszélünk, az nincs. Gaál András Levente államtitkár az OMIKK munkatársai előtt nehezményezte, hogy a szakszervezet egyáltalán tudomást szerzett ezekről a tervekről, és egyáltalán, hogy tenni akarna ez ügyben valamit, ami az államtitkár úr szándékaival nem egyezik. Mire való egyáltalán a szakszervezet?
Hol vannak azok a számítások, hogy ekkora internetes centrumra szükség van? Miközben nincs elég könyvtári hely, ahol a hallgatók felkészülhetnek a pályájukra? Miközben minden egyetemi és más könyvtárban valamint tanszéken van már lehetőség internet használatra, és a bővítésnek semmi sem állna az útjába. Miközben előbb-utóbb szinte minden olyan háztartásban, melyek az egyetemek és főiskolák szociális hátországát alkotják, lesz Internet kapcsolat. A tervezett diákcentrum környékén már most nagyok a lehetőségek. Mellette létesült legutóbb a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár multimédia–tere. A központosított óriáscentrum helyett éppen a decentralizált létesítmények tennék a sokféle egyetem hallgatóinak a legjobb szolgálatokat.
Egy ésszerű méretű internetes diákcentrumra valóban szükség lehet. Ennek éppen a halálra ítélt OMIKK könyvtárában lenne és lehetett volna is helye. Az OMIKK olvasótermeiben jelenleg is be van építve minden egyes olvasói helyhez az internet csatlakozás. Elég lett volna az egyik nagy olvasótermet megfelelően fölszerelni, és az így kialakuló, ésszerű méretű, összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerülő internetcentrum mellett ott lett volna az a tájékoztató és könyvtári háttér is, mellyel az OMIKK rendelkezik, s amellyel semmiféle „internetplaza” nem fog már rendelkezni. Minden pocsékba megy. A „plaza” viszont mutatós. Egy ilyen pazarlással létrehozott látványos létesítménynek csak a választási propagandában lehet kétes haszna.
Erőből, az újraválasztás érdekében mindent lehet.