[KATALIST] Könyvtárosok Világnapja

[László Pintér]

Kedves levelezőtársam figyelmeztetett, ma van a Könyvtárosok Világnapja.
Nem tudtam, viszont ha már tudom, szeretettel köszöntök minden nyugdíjas,
ma is működő és leendő könyvtárostársat, Isten éltesse őket, s tudják, sőt,
legyenek büszkék arra, hogy a látszat ellenére is fontos dolgot csinálnak.
Csorba Győző is, levelezőtársaim jelentős része is könyvtáros volt, vagy ma
is az, s magam is az voltam, jogos tehát a jókívánság;)

Á​lljon itt emlékeztetőül Csorba nagyonis megszívlelendő könyvtárosi ars
poeticája:

„*Itt kellene következnie könyvtárosi ars poeticámnak. Még eddig nem
próbáltam megfogalmazni. De ha kellene, valahogyan így szólna: Mindent az
olvasók valódi érdekéért! Közelebbről: személyiségük minél sokoldalúbb,
minél gazdagabb kibontakoztatásáért. A kulcsszó, ami az előbbi
fogalmazásban nincs is benne, a szolgálat. A könyvtárosság igenis állandó
és sokirányú szolgálat. Talán sikerült néhány ifjú könyvtárosban hasonló
ars poeticát kialakítanom.”*

…

– *Előbb már mondtam, hogy a könyvtárosságot hivatásnak tartom. A hivatást
pedig nem mi választjuk, hanem a hivatás választ minket. Ez persze így
nagyon szép, de a gyakorlatban sajnos, nem mindig igaz. Annyi azonban
okvetlenül igaz belőle, hogy akiket mégis a hivatás választ, azok között
sokkal több a hűséges, a „makacs” könyvtáros, és kevesebb a hitehagyott, a
szökevény.*


*...*

*Könyvek ezrei között, képletesen a világ múltbeli és jelenkori legnagyobb
szellemeinek társaságában végigélni egy egész életet: lehet-e ennél nagyobb
öröm?*

*Ha biztató szavakat kellene mondanom kedvüket vesztett fiatal
könyvtárosoknak, erre a kétirányú hűségre hívnám fel figyelmüket: hűségre
olvasóik, és hűségre a hozzájuk könyveik révén hűséges szellemóriások
iránt.”*

*Könyvtáros, 1977. 3. sz. 140–146. p.*
​
És köszöntse a könyvet és a könyvtárosokat és Tóth Árpád gyönyörű verse:

*EGY LÁNY A VILLAMOSBAN*

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

Néztem hevült arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.

S megáldottam magamban ócska könyvét;
Ó, mert lehet akármi ponyva bár,
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
S a vad világ többé nem oly sivár:
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már -
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
Rendű és rangú harminchat minisztert!

Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
Politikák, jelszavak és hadak!
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
Isten szívét nem bizta, csak tirátok,
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
Hű könyveinkben daloljon a lélek
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!

-- 

Pintér László
nyugdíjas könyvtárigazgató
7635 Pécs, Csóka dűlő 8.
Telefon: 72/226151
Mobil: +36/06/30/981-88-45
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
Facebook: https://www.facebook.com/csorbagyozo/

*"Közlegény**-sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorolni polgári erényt,
néha szintoly magasztos állás és szintoly szent kötelesség, mint állani a
dolgok élén.”*
Széchenyi István


<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20160414/63d07eb8/attachment.html>