[KATALIST] könyvterek, digitális szalonok, e-book olvasó teraszok: egy 3K-ban megjelent tanulmányról

2015. Május. 20., Sze, 04:49:13 CEST

Kedves Karcsi, tisztelt kollégák!

Az elnevezéssel lehet játszadozni, de mondjuk a pálpusztai sajtot is 
átnevezhetjük rózsacsokornak, attól még nem azzal indulnak a romantikus 
lelkek randevúra :-)
A hasonlatom persze sántikál, hiszen itt az vetődött fel, hogy a 
szolgáltatás modernitására utaljunk egy másfajta (esetleg kreált) névvel.

Ehhez három megjegyzést fűznék tisztelettel:

1) A modernitás - nézetem szerint - nem állapot, hanem folyamat: a 
fejlődés követése. (Ide értve a technológiai fejlődést és az igények 
fejlődését is.) Emiatt - távlatokba nézve - elvileg állandóan 
változtatnunk kellene a nevünket, hiszen az új ötletek is óhatatlanul 
meghaladottakká válnak majd.
2) Amennyiben nem vagyunk képesek a szolgáltatási igényeket követni 
(egyrészt "fejben" ... másrészt "forrásban")... akkor a modernitásra 
utaló elnevezés és a valóság között szánalmasnak tekinthető rés 
keletkezik, és ezen a résen nem jön be kétszer a felhasználó (vagyis az 
a potenciális felhasználó, akinek már nincs igénye a jelenlegi 
szolgáltatási színvonalra).
3) Amennyiben képesekké válunk az elnevezés-variációk által is sugallt 
szolgáltatás-modernizációra (és annak fenntartására), akkor teljesen 
mindegy, hogy miként nevezzük magunkat, mivel a felhasználót valójában 
nem a homlokzat-felirat érdekli, hanem az, hogy mit kap tőlünk.

Üdv.:
HSD

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

2015.05.19. 23:26 keltezéssel, Kokas Károly írta:
> Kedves Mind,
>
> egy példabeszédben világítanám meg, miért nem értek egyet egy új névvel, a könyvtár szó túlhaladásával.
>
> 7-8 éve egy csapat könyvtárossal tanulmányúton éppen Oslo könyvtárait szemléztük. Mi szegediek, akiknek könyvtára a Tanulmányi Információs Központban működik, kellemetlen érzéssel láttuk, hogy a "fejlett Nyugat" egyetemein is ott díszeleg a tábla, hogy "lörning szenter" (nem tudom pontosan hogy van norvégül, de jól felismerhető volt). Azért volt a rossz érzés, mert nekünk nem tetszett anno a "könyvtár"-tól való elvállás.
> Aztán meglepetésünkre, látván, hogy olvassuk a táblát, az ottani kollégák kicsit szégyenkezve mondták, hogy évekkel ezelőtt ők is bedöltek a buta divatnak, s most sorra keresztelik vissza ezeket. Kérdezzük, miért?
> Mert nem lehet az emberiség alapvető intézményeit egy paradigmaváltás kapcsán eltörölni, átnevezéssel gallyra tenni.
> Nagy szavak? El tudja bárki képzelni, hogy az igen szétszórtan, más-más stádiumban fejlődő világban hirtelen konszenzus lesz egy majd a három ezer éves intézmény új neve körül? S ha nem? Akkor felfalja magát a típust a közösségi tér, az IT szolgáltatás, a tanulószoba, az információs központ és mi egyéb. Aminek 100 neve van, azt nem lehet rendszerszinten kezelni, hiszen folyton vitatható a valódi mibenléte, lényege. Ez is, az is lesz.
> Különben is a kórház, a múzeum, levéltár, iskola nem paradigmaváltásban van? hiszen az informatika többüket teljesen megváltoztatja. DE: megváltoztatja-e lényegüket, alapvető társadalmi hivatásukat oly módon, hogy a régi nevük eldobható?
> A nevek, fogalmak nyelvileg is, és tartalmilag is identításképzők, egész kultúránkat meghatározzák. A biblos, biblio tövekben rejlő könyv már sokfélét jelentett, eredetileg még agyagtáblát is talán, de tekercset, kódexet, könyvet, elektronikus könyvet biztosan. Mégis magában foglaló és kiterjeszthető is volt. Miért ne lenne ugyanilyen a könyvtár is?
> Mader Béla, aki a hatvanas évektől kalauzolta, különféle beosztásokban 52 évig a szegedi egyetemi könyvtárat az elektronizált, modern könyvtár felé, gyakran mondta el: "A jövőben modernebbek leszünk, ha a templomainkat 'imádászati és áldozati centrum' szavakkal illetjük?" Teszem hozzá: azok után, hogy Abu Simbel, az Akropollisz, a Notre Dame, vagy a krakkói Nowa Hutta stb. is belefért eddig gond nélkül a templom szóba? Öntelt és dagadó mellű korban élünk, a felszínen, miközben kultúránk alapjai sokfelé inognak. Több találmányunk van, mint amennyit valójában birtokolni tudunk. A technika megelőzi gyakran az úzust, a jogot, s az erkölcsöt is, mi magunk bámulunk, mi következik s miből? Minden megújítás ránkfér, biztosan, de az alapokat, még nevükben sem szabad és érdemes megkérdőjelezni.
>
> Köszönöm a figyelmet. Talán érdemes innen is nézni, s megfontolni mindezt.
>
> Üdvözlettel,
>
> Kokas Károly
> SZTE Klebelsberg Könyvtár
>
>
>
> -----Original Message-----
> From: "Benyovszky Pál Márton" <bepama at freemail.hu>
> To: "Kerekes Pál" <kerekes.pal at t-online.hu>
> Cc: katalist at listserv.niif.hu
> Sent: K, 19 máj. 2015 16:36
> Subject: Re: [KATALIST]	könyvterek, digitális szalonok, e-book olvasó teraszok: egy 3K-ban megjelent tanulmányról
>
> Valami ilyesmiért nevezem én egy ideje infotékának. Bár ez sem a legjobb kifejezés, ragozni, képezni sem nagyon lehet (pl. 'infotékás', stb.), de talán jobban kifejezi az intézmény lényegét, mint pl. a könyvtár.Netalán képezünk új, jobb kifejezést a könyvtár szóra?  BPM
> "Kerekes Pál" <kerekes.pal at t-online.hu> írta:
> A könyvtár élményközpont. Rekreációs csarnok. Bibliopláza. Ilyen és hasonlóan izgalmas, új megközelítésekkel írja le a jelenkori könyves műveltségi központokat, a könyvtárakat, Balogh András „Könyvtár, közösségi tér, minőségi-szellemi rekreáció” című tanulmányában.
> Aki jár könyvtárba, vagy csak az előtérig jut, tapasztalhatja: a néhány évtizeddel ezelőtti könyvtárhasználati szokások alaposan megváltoztak. Ez természetes, egész világunkat átalakította a virtualitás. A könyvesházban nem a karnyújtásnyira lévő könyvhöz nyúlunk, hanem a világhálót böngésszük. Sokan eleve nem is igénylik az intézmény állományát, magukkal hozzák az olvasnivalót laptopjukon, tabletjükön. „A könyvtár ma már messze nem az a hely, amellyé a köznyelv, a szóhasználat az elmúlt évtizedekben, az elmúlt fél évszázadban átörökítette, sztereotipizálta, hanem új jelentésekkel, új típusú használói–kulturális reprezentációkkal teli „tér”, mind a fizikai, mind a virtuális valóságát tekintve” – áll a bevezetőben.
> A könyvtárlátogatót felhasználónak vagy továbbra is olvasónak lehet-e tekinteni?  A jelentésképzés aktusait végrehajtó karakter-vadász is színre lép?
> Balogh András : Könyvtár, közösségi tér, minőségi-szellemi rekreáció tanulmányának ismertetése a Könyvkonnektoron: http://konyvkonnektor.hu/?p=4778
>   
>      
> A könyvtár élményközpont. Rekreációs csarnok. Bibliopláza. Ilyen és hasonlóan izgalmas, új megközelítésekkel írja le a jelenkori könyves műveltségi központokat, a könyvtárakat, Balogh András „Könyvtár, közösségi tér, minőségi-szellemi rekreáció” című tanulmányában.  Aki jár könyvtárba, vagy csak az előtérig jut, tapasztalhatja: a néhány évtizeddel ezelőtti könyvtárhasználati szokások alaposan megváltoztak. Ez természetes, egész világunkat átalakította a virtualitás. A könyvesházban nem a karnyújtásnyira lévő könyvhöz nyúlunk, hanem a világhálót böngésszük. Sokan eleve nem is igénylik az intézmény állományát, magukkal hozzák az olvasnivalót laptopjukon, tabletjükön. „A könyvtár ma már messze nem az a hely, amellyé a köznyelv, a szóhasználat az elmúlt évtizedekben, az elmúlt fél évszázadban átörökítette, sztereotipizálta, hanem új jelentésekkel, új típusú használói–kulturális reprezentációkkal teli „tér”, mind a fizikai, mind a virtuális valóságát tekintve” – áll a bevezetőben.A könyvtárlátogatót felhasználónak vagy továbbra is olvasónak lehet-e tekinteni?  A jelentésképzés aktusait végrehajtó karakter-vadász is színre lép?Balogh András : Könyvtár, közösségi tér, minőségi-szellemi rekreáció tanulmányának ismertetése a Könyvkonnektoron: http://konyvkonnektor.hu/?p=4778  _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist