[KATALIST] Állásinterjú a községi könyvtárban - életkép

[Benyovszky Pál Márton]

Kedves könyvtárosok!

    az alábbi életképet kaptam egy csoportos állásinterjú kapcsán, 
melyet továbbítok.
Érdekes, elgondolkodtató, borzongató, tanulságos és szórakoztató 
olvasmány volt számomra, ami a napokban történt meg. Nyári üdítő a 
kánikulai forróságban, avagy akár a zivatarok közepette is.
Mindenkinek további szép nyara legyen, ameddig tart még!

Üdvözlettel: Benyovszky Pál Márton

___________________________________________________________________________________________________


*Csoportos állásinterjú a községi könyvtárban *-- /Kecsegenádas, 2014. 
augusztus 15./

Községi könyvtáros állásra adtam be pályázatot Kecsegenádas községbe. 
Szép kis könyvtárba léptünk, szemet-szívet-lelket gyönyörködtető a hely, 
szakmailag is rendben van.

Előzetesen többnyire fölhívom helyi potentátot (polgármester, Művház/ÁMK 
igazgató, fontos előadó, osztályvezető, esetleg jegyzőt, avagy a szintén 
fontos titkárnőt, esetleg egy ott dolgozó kollégát, stb.), hogy vajon 
miért is írják ki a pályázatot. Valóban szükségük van értékes 
szakemberre, avagy már lejátszották ezt a társasjátékot korábban, 
kiosztván a szerepeket, feladatokat. Csupán eljárnak még valamiféle 
pávatáncot, avagy futnak még egy (több) kört az udvaron, mutogatván a 
világnak, hogy ők aztán igazán szabálytisztelők, demokratikusak, 
adminisztratívak, tisztességesek, megadják a módját, és ...

//

/- (A neveket, helyszínt megváltoztattam, hiszen csupán a jelenséget 
tartom fontosnak megosztani.)/

Ezúttal is fölhívtam a polgármestert két héttel előtte. Úgy véltem, a 
nyugdíjazás miatt megüresedett községi könyvtáros munka talán énreám is 
várhat, netalán másik értékes kollégámra. Tudatták velem, hogy nem 
szokványos állásinterjú lesz, ám ilyenre nem számítottam. Érdekes 
tapasztalás vala, ami megtörtént 4 + 2 álláspályázóval. Ám, ne menjünk a 
történések eleibe, elmondom sokunk épülésére, igyekezvén megőrizni a 
tárgyilagos hangnemet.

- Reggel nyolc órára hívtak bennünket. Volt két jelentkező, aki előző 
nap visszalépett, mert ilyen komoly felvételire nem számított. 
Bemutatkozással és motivációs kérdéskörrel kezdődött, ki, honnan, s 
miért ..., stb. Ezután egy általános műveltségi tesztet töltöttünk ki, 
ami kb. 15-18 kérdésből állt. Ebben az volt, hogy mi hazánk államformája 
és mi a kormányformája. 'Az Alföld' és a 'Nem tudhatom'-ból egy 
versszak, ami alapján a szerzőjét és címét kellett kitalálni. A 
következő kérdésben pedig arra kellett választ adni, hogy a 943.9 V 37 
jelzetű könyvet hol találom meg a könyvtárban és mi a témája. Továbbá: 
melyik Nemzeti Park mellett terül el a falu? Volt még néhány kérdés, nem 
mindre emlékszem, a végén pedig mennyi Kecsegenádas község 
lakosságszáma, mi található a címerében, mivel foglalkoztak korábban az 
itt élők, mióta említik az oklevelek a települést, és 1950 előtt melyik 
járáshoz tartozott. Hogyan vezetnénk el a távoli idegent Kecsegenádasra, 
milyen útvonalat terveznének neki, ....

Amint ezen túl voltunk, elénk tettek egy rövid Szép Ernő verset, melyet 
hangsúlyozottan adjunk elő, lehetőleg memorizálva. "Mert a könyvtárosnak 
fontos a jó memória" -- indokolta a polgármester.

Szépírás következett. Választottunk egy könyvet, periodikát, stb., a 
polcról ("az is jelzésértékű, ki mit választ" - mondta Szőke Muskátli 
polgármester, aki a maga 26-29 évével talán az egyik legfiatalabb 
településvezető), s abból másoltunk le 10 percben, amennyit tudtunk.

Ezután következett néhányunk számára nehéz feladatnak ígérkező 
szigorlat: kiosztottak papírlapokat, amelyen egy-egy népdal, a Himnusz, 
a Szózat volt, ill., magunktól is választhattunk egy népdalt. A 
mellettem levő Álmos nevű kolléga a /"Kiskacsa fürdik ...""/ című 
népdalt kapta. (Álmos, a szomszédos Kiskunszántásról érkezett, a maga 
36-38 évével művelődésszervező volt, középfokú könyvtárosi képzettsége 
is meg volt. Alapos átszervezésekkel leépítették őt is, valamint az 
egész garnitúrát, talán csak egy maradt magnak a régiekből. Jelenleg fát 
csiszol egy asztalos üzemben, napi 3 200 mai magyar forintért, nem 
bejelentve.)

Én megúsztam a Himnusz eléneklésével. Az ének-zenei hallásom igen csak 
szerény maradt, amikor ezeket a képességeket osztogatták. A másik oldalt 
mellettem ülő ifjú Szabina belesült a Szózatba, annyira meglepődött a 
feladaton. Mint később kiderült, ez súlyos hibának számított. Próbáltam 
védeni valamelyest, hogy közösségben énekeljük, nem biztos, hogy a 
templomba járó emberek közül is mindenki el tudná mondani fejből pl. a 
'Hiszekegyet', az 'Üdvözlégymáriát', de közösségben mindenki mondja; - 
nos, kevésnek bizonyult érvelésem.

Ezután terveznünk kellett egy háromnapos programot a településre, 
melynek költségvetése 1 000 000,- Ft. Három témából én a "Gyere haza 
Kecsegére!" nevű programsorozat rendezvénytervét választottam, amire 10 
percet kaptunk.

"Most következik a legnehezebb feladat, a számítógépes ismeret" -- 
mondta a polgármester. Gép elé ültünk (nekem laptop jutott) és 10 
percben egy elénk tett oldalt kellett beírni a szövegszerkesztőbe, 
formázással. Számomra ez bizonyult gyengeségnek, mert csupán az egy 
harmadát gépeltem be, már az elején kellően formázva. (Az állás 
elnyerése szempontjából számító legnagyobb hibámról majd a végén 
számolok be.)

A végén azt kérdezte a három képviselő két-két embert kiválasztva, hogy 
mit fejlesztenénk a könyvtárban. Én azt mondtam, hogy a 
helyismereti-helytörténeti adatbázist növelve a honlapon is jelenjen 
meg; könyvtári rendezvények szervezése; nyitva tartást 
meghosszabbítanám; pályázatok; óvodás és iskolás korosztálynak 
rendszeres könyvtári foglalkozásokat tartanék, mint eddig is tettem 
néhányszor; a többit pedig, amikor megismertem a részleteket.

A vizsgabizottságban jelen volt három települési képviselő, egy idős 
asszony a helyi pávakörből, a nyugdíjas klub vezetője, és még egy idős 
hölgy, szintén valamilyen civil szervezet képviselőjeként.

Erre a községi könyvtáros állásra a kiírás szerint elég volt középfokú 
szakmai végzettség. És persze az elvárt kompetenciák összessége. A 
bíráló bizottság előtt ásványvíz és kávé. Szünet következett, amikor is 
elbírálták a teljesítményeinket. Kerestem volna egy kocsmát, ahol 
megiszok egy kávét, de távolinak tűnt, közben pedig összetalálkoztunk a 
sorstársak, s beszélgettünk négyen, vagyis mi, az idegenek, így elmaradt 
a frissítő kávézás. Mint kiderült, nem is fért volna bele az időbe, mert 
10 perc múlva behívtak bennünket. Sorban értékeltek. Megkérdezte a 
polgármester, hogy megteheti-e nyilvánosan. Hogyne lelkem! Ha már együtt 
nótázgattunk is, és egyéb személyes közösségi élményben is részesültünk, 
- nos, miért is ne!

Két helybéli kollegina volt még, tőlem kicsit távolabb, csendesek 
voltak, alig hallatták hangjukat, a nevükre sem emlékszem.

Szerénkével kezdte - (aki a szomszéd megyei Basaszögről érkezett) -, 
akit azért utasított el, mert a beszédtechnikája kívánnivalót hagy maga 
után, vagyis kicsit pösze. "Egy könyvtáros szépen tud beszélni" -- 
hangzott az indoklás.

Álmos kolléga jól teljesített a küzdőgyakorlatok során, de nem emlékszem 
az elbocsátó szép üzenet szövegére, mert kezdtem magamra figyelni, 
összerendezni ruházatom, a lelkem, a figyelmem és mindenem, mert ezután 
én következtem. "Miklós magát azért utasítjuk el, - elnézést kérek, 
diszkrimináció ugyan, az édesanyám is ugyanilyen helyzetben van" -, mert 
vénséges vén apóka maga, mint az idő agg fája, vagyis ha már 60 és fél 
éve sárgul a keresztlevele, akkor ne is pályázgasson ide. "Ha 50 éves 
lenne, akkor a legjobb eséllyel magát választottuk volna."

Szabina lelkem önértékelése a szandálom csatjánál volt az előzőek után, 
s nem is számított másra, mint hogy ép bőrrel kijusson innen. - "Igen 
súlyos hiba a Szózat nem ismerése. Nekünk fontos a hazafias szemlélet, 
erre odafigyelünk" -- szavalta Szőke Muskátli polgármester. Az ifjú, két 
gyermekes kollegina még megkísérelt valami szakmaiságra is hivatkozni, 
ám, a fülekig, szívekig, lelkekig és az elméig már nem ért el. (Szabina 
még nem dolgozott könyvtárban. A főiskola elvégzése után szült, a helyi 
postán helyezkedett el, utána ismét szült, most már ismét dolgozhat/na. 
Elmondta, hogy a megyei könyvtárban azért nem őt alkalmazták, mert nem 
pályakezdő, hiszen immár beszennyezte munkás múltját a nyaládi postán 
alkalmazottként.) Próbáltam védeni valamelyest, szintén a szakmaiságra 
hivatkozva, ám, ezen a főben járó vétken nem lehet csak úgy átsiklani, - 
trillázta a miting levezénylője.

Az egyik helybéli ifjú hölgyet választották, s még a másik helybélit is 
fölveszik, valamilyen közmunkaprogram keretében.

(Egyébként a közfoglalkoztatás léte, tapasztalatai, machinációi és 
mögöttesei is megérnének néhány emberbaráti és kollegiális szót, - 
minden oldalról áttekintve. Mit szólnak hozzá?)

Megfordult az egyszerre táguló és összeszűkülő fejemben, hogy immár én 
kérdezgetek a polgármestertől. Ilyeneket kérdeztem volna pl.: tudja-e, 
milyen integrált könyvtári rendszer található a községi könyvtárban, 
van-e ilyen? A képviselő asszonytól azt kérdeztem volna, mennyi az éves 
dokumentum beszerzési keret, tudja-e? Egy másik képviselőtől azt, hogy 
milyen gyakran jár a helyi könyvtárba és mit tapasztal ittléte alatt? A 
megválasztott kolleginának pedig helyismereti-helytörténeti kérdést 
tettem volna föl. Lemondtam erről a huncutságról. Annyit elmondtam 
azonban, hogy jó szándékú volt ez a felvételi, jó az ötlet is, a 
kivitelezés azonban olyan amilyen. Ennyit mondtam az utolsó szó jogán, 
amit meg is kértem a Tisztelt Bíróságtól.

Egyébként szórakoztató volt, és jól is éreztem magam a megpróbáltatások 
idején, utána is, naplementekor pedig kellemes emlékekkel révedeztem 
erre a napra.

Csupán egy kis színes életképet vázoltam föl nektek/Önöknek, kedves 
könyvtárosok, tisztelt kollégák. Nem kívánok ezzel sokat foglalkozni a 
továbbiakban, következtetéseket sem vonok le belőle. Ennyi volt, szép 
volt, s tán' mese volt ez gyermek (szabadon a költő után). Egy 
tapasztalással több lettem.

@

A közalkalmazotti állásokra jelentkezésről beszélgethetünk a 
továbbiakban. Kinek, milyen tapasztalatai vannak? A kiírási rendszer nem 
jó senkinek sem - szerintem. Állítólag kötelező kiírni, s ezzel 
manipulálnak is gyakran. Pedig (úgy tudom) nem lenne kötelező kiírni, ha 
van rá emberük. A legtöbb vezető őszintén meg szokta mondani telefonba 
is, hogy ez és ez a helyzet, van rá emberünk bátyuska, csak hát tudja, a 
törvények, a bástyánk védelme, a tisztesség látszata, s meg egyebek...!!!

Lehet ezen javítani valamelyest?!? Avagy ez így jó, ahogy van? 
Közalkalmazotti állás kiírások. Óh!!!

Kecsegenádas -- Boldishát, 2014. augusztus 15.

Kereki Miklós/álláskereső könyvtáros/


_____________________________________________________________________________________________________














---
A levél vírus, és rosszindulatú kód mentes, mert az avast! Antivirus védelme ellenőrizte azt.
http://www.avast.com
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20140820/1643e34c/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: Csoportos állásinterjú a könyvtárban, '14.08.15..docx
Type: application/vnd.openxmlformats-officedocument.wordprocessingml.document
Size: 83901 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20140820/1643e34c/attachment.docx>