[KATALIST] Segélykiáltás a béka hátsója alól. :(

2013. Feb. 20., Sze, 11:04:48 CET

   Segélykiáltás a béka hátsója alól. :(     Kálváriám 2010 végén kezdődött. Ekkor kerültem olyan helyzetbe, hogy vagy minél hamarabb alávetem magam egy szemműtétnek – még akkor is, ha utána esetleg elvesztem a munkámat – vagy halogatom a beavatkozást, de ebben az esetben – az egyik fővárosi kórház szemész professzora legalább is ezzel „fenyegetett”, – záros határidőn belül könnyen „elszállhat” az egyik szemem világa.     Mivel annyira komoly volt a történet, hogy a jobb szememmel a „szemészeti táblán” már a legfelső, legnagyobb számot sem ismertem fel, – bár rendesen működött a hátsómban „zabszem-effektus”, elvégre nem minden nap veszik ki az ember egyik szemlencséjét, hogy betegyenek helyette egy műanyagot (a szürke hályogot ugyanis ma már egy ilyen, kb. 10 perces beavatkozással is lehet korrigálni) – természetesen a műtőasztalt választottam.     Annak ellenére döntöttem így, hogy az „üzemi doki” a szokásos, éves „randin”, – az ő rendelőjében derült ki ugyanis a szememmel kapcsolatos gubanc – csak legyintett s annyit mondott; „ne is törődjek vele, korral jár.”     No … lényeg a lényeg … 2011 márciusában kés, pontosabban lézer alá feküdtem. Bár tudtam, hogy a hónap végén lejár az éppen aktuális, éves szerződésem a cégemnél, nem tartottam valószínűnek, hogy a korábban már kétszer is meghosszabbított munkaviszonyom esetleg veszélybe kerülne.     Sajnos tévedtem.     A műtétet követő két hetes betegállomány után – mivel az orvos azt javasolta, hogy kb. egy hónapig mellőzzem a nem ritkán 20-25 kilós irattári dobozok emelgetést – megkértem a főnökeimet, hogy egy pár hétre találjanak számomra valami kevésbé strapás munkát. Válaszul széttárták karjukat, tudtomra adták, hogy erre sajnos nincs mód és már adták is kezembe a „búcsúcédulát”.     Ily módon 2011 áprilisának elején én is elkezdtem rontani kishazánk foglalkoztatási statisztikáját.     (Az már csak egy részletkérdés, hogy mi lett volna akkor, ha mondjuk, megvárom az új szerződésemet, és csak utána műttetem meg magam. Tudom, tudom; a történelemben nincs olyan, hogy „ha” … de az én meggyőződésem szerint az ilyen fajta taktikázás mindennek nevezhető csak tisztességesnek nem!)     Mai napig is tartó mélyrepülésemet mindössze kétszer sikerült megszakítanom.     Először 2011 őszén, amikor egy hónapig kb. 40 ezer kollégámmal együtt én is „számoltam a népet”.     Határozottan élveztem ezt a munkát. Szociális érzékenységemnek illetve empatikus képességemnek köszönhetően szinte valamennyi „ügyfelemmel” sikerült hamar megtalálni a közös hullámhosszt.     Akár nyugalmazott hídmester vagy egykori „talpas” zsaru volt az illető … akár agysebész vagy roma vásározó … bevásárló központban dolgozó árufeltöltő vagy kínai butikos … „világtalan” zenész vagy újságíró … teljesen mindegy volt; senkivel nem volt problémám. Néhány perc elteltével mindenkivel sikerült megtalálnom a közös hangot.     Nagyon sajnáltam, mikor október végén „leszereltem”.     Egészen 2012 tavaszáig váratott magára a következő lehetőség.     Ekkor jött össze egy anyagmozgatói munka a „Zöld Pardon”-ban. Igaz, hogy ez csak heti 20 órás, minimálbéres elfoglaltságot jelentett, de természetesen elvállaltam. Nem voltam ugyanis abban a helyzetben, hogy válogassak a munkaajánlatok között.     Sajnos ez sem tartott sokáig.     Amikor az október 17-i szezonzáró koncert után a „leghosszabb nyári fesztivált” megrendező vállalkozás vezetése szélnek eresztette feleslegessé vált „háttér melósait”, ismét munkanélküli lettem.     Helyzetemet csak súlyosbítja, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések értelmében 2011 decembere óta már álláskeresési támogatásra sem vagyok jogosult.      („Állam bácsi” nagy ívben csinál az eddigi, nagyjából 36-37 éves munkaviszonyomra. Őt csak az érdekli, hogy a közelmúltban hány napot sikerült letennem az asztalra.)     A fentiek ismeretében gondolom, nem kell részleteznem, milyen fontos és mennyire sürgős lenne, hogy képességeimet és tapasztalataimat kamatoztatva végre ismét elő tudjam teremteni átlagos szintű megélhetésem anyagi hátterét.     Egy nagyjából 90-95 ezer forintos nettó (!) munkabér igénye – természetbeni juttatásként megspékelve egy BKV-bérlettel – talán nem minősül „pofátlanságnak”.     A „szellemi segédmunkától” a legegyszerűbb „tedd ide, vidd oda” tevékenységig minden megoldás érdekelne.     (Bár egy esetleges konkrét állásajánlatról, lehetőleg heti 40 órás, bejelentett állásajánlatról – ahogy azt mondani szokták – „álmodni sem merek”, azért mindenképpen ilyen foglalatossággal szeretném megkeresni a napi betevőt.)     Legyen az akár határozott, akár határozatlan idejű munkaviszony.     Elnézést kérek az „érintettektől” de szeretném hangsúlyozni, hogy a manapság „divatos” hálózat- és miegymás építő – „ezt vásárold meg, oda menj el üdülni” tartalmú, másokat kéretlen e-mail-ekkel és egyebekkel „bombázó” – ténykedés rövid távú terveim között semmi szín alatt nem szerepel.     Előre is köszönöm az ötleteket, javaslatokat – esetleg egy konkrét állásajánlatot.     Zárszóként csak annyit, hogy azért egy percig sem bántam meg hajdani döntésemet a szemműtéttel kapcsolatban, hiszen semmi sem pótolhatta azt az élményt, – hála érte a Szent István Kórház szemsebészének, dr. Radó Gábornak – amit akkor éltem meg, mikor néhány órával a beavatkozás után „simán” olvastam végig az utca másik oldaláról például azt az emléktáblát, mely szerint a „jó palóc” abban a házban vetette papírra a „beszélő köntös” történtét.       (Délelőtt még a „Kettesy-féle” legnagyobb, 42-es szám sem – délután pedig már egy mindössze néhány centis betűkkel írt szöveg a szemközti ház faláról … azért ez már nem „sámli”.)     A teljességhez azért hozzátartozik, hogy egyrészt 2012. december 1. és 2013. január 15. között az EU-JOBS Munkaerő-kölcsönző Kft.-nek köszönhetően egy határozott idejű szerződés alapján könyv-raktároskodhattam a Shopline-webáruház Nyrt.-nél, másrészt pedig az, hogy bár jelenleg „fut” egy 4 órás munkaszerződés a Kérész 2006 Kft.-nél, melynek alapján takarítóként tevékenykedhetem az egyik fővárosi felsőoktatási intézmény kollégiumában, de gondolom érthető, ha sem a felmosó szettel történő bíbelődés nem elégít ki teljesen, sem az ezzel járó havi 30.400 forintos nettó jövedelem nem ad okot a vidámságra.        Kedves (ex)Kolléga!     Nagyon szépen köszönöm, hogy az olvasásban idáig eljutottál.     Már csak két dologra szeretnélek megkérni; egyrészt arra, hogy ha bármilyen ötlettel, javaslattal tudnál szolgálni az ügyben, hogy miként tudnék kimászni az egyre mélyebb gödörből, ezerrel oszd meg velem, másrészt arra, hogy áldozz még egy kis időt az alábbi életrajzomra is:        Ö n é l e t r a j z        Készségeim:     Megbízhatóság, pontosság, precizitás illetve terhelhetőség; mely tulajdonságok eddigi munkáim feltételei és egyúttal hozadékai is.     Szervező illetve kapcsolatteremtő készség.     Folyamatos törekvés az önmegvalósításra, vagyis maximálisan kihasználni képességeimet, adottságaimat.        Munkatapasztalatok:      Anyagmozgató;  Zöld Pardon Vendéglátó és Kulturális Szolgáltató Kft. (2012),     Raktáros, irattáros;  VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (2008-2011),     Adatrögzítő, futár, anyagbeszerző;  Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Zrt. (1998-2007),     Raktáros;   Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1992-1998).        „Szellemi segédmunkás” múltamnak köszönhetően …     egyebek mellett     közel 20 éves könyvraktárosi (könyvtári raktárosi) gyakorlattal (Országos Műszaki-, Országos Széchényi- és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ill. a hajdani Könyvértékesítő Vállalat),     5 éves irat- és dokumentum tárolási tapasztalattal (Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., VII. ker. Polgármesteri Hivatal, VÁTI Kft.),     másfél évtizedes MS Office (Word, de főleg Excel) és internet használói rutinnal,     adatrögzítői illetve – többek között országgyűlési képviselőktől, rádiós műsorkészítőktől, újságíróktól és előadóművészektől kapott megbízások eredményeként – sajtófigyelői jártassággal is     bírok.     Mivel hajdanában színpadi díszítőként (Vígszínház), illetve kellékesként (Magyar Televízió) is tevékenykedtem, ez a világ sem idegen számomra.     Egy közel 10 éves időszak alatt az egyik budapesti Önkormányzat vezetőinek bizalmát élvezve, a „hatékony” gyalogos (hátizsákos) futárkodás praktikáit is sikerült elsajátítanom.     A 2011-es népszámlálás idején kérdezőbiztosként – elsősorban szociális érzékenységemből adódóan – a feladatul kapott több száz interjú elkészítése sem okozott különösebb problémát.        Megjegyzések (kiegészítések):     Munkahelyi vezetőim, – miután tudomásukra jutott, hogy szabadidőmben is szívesen ismerkedem az Excel táblázatkezelő programban rejlő lehetőségekkel, ezek kihasználásával, – többnyire engem bíztak meg a számukra túlságosan „egyhangú, monoton” nyilvántartások, statisztikák, kimutatások, összesítők, adatbázisok elkészítésével, ezek naprakészen tartásával.     Utolsó előtti cégemnél legfontosabb feladatom a beérkező, zömében Európai Uniós pályázati iratanyagok átvétele, szakszerű és biztonságos tárolása, igénylők részére történő kiadása és az ezekkel járó dokumentáció gondozása mellett a selejtezésben és a levéltárba adásban való aktív részvétel volt.      „Futárkodásom” idején – szert téve ily módon egy, az egész városra kiterjedő helyismeretre – havonta több száz küldeményt (pl. képviselői- bizottsági- és igazgatósági anyagokat, testületi és egyéb dokumentumokat, kisebb csomagokat) juttattam el, jogosítvány hiányában, tömegközlekedési eszközök igénybevételével, a főváros területét gyakorlatilag teljes mértékben „lefedő” címekre, (Amennyiben arra volt szükség, – többnyire a VII. kerületben – szórólapozóként” is lehetett rám számítani.)     A ’80-as, ’90-es években sajtófigyelőként általában olyan megrendelők adtak „kézről-kézre”, akik időhiány miatt nem tehették meg, hogy napokra, hetekre vagy akár hónapokra „beköltözzenek” egy-egy könyvtár olvasótermébe.     (Ezen ténykedésem során gyakran vettem hasznát sok-sok éves könyvtárhasználói "rutinomnak" illetve – nem csak iskolapadban, hanem korábban (!) már a gyakorlatban is elsajátított – széleskörű könyvtárkezelői/asszisztensi ismereteimnek is.)        Eddigi  munkaviszonyok (tevékenységek):        Magyar Optikai Művek (1974-1975), (betanított köszörűs, diszpécser),  Vígszínház (1975), (színpadi díszítő),  Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (1976-1978), (hírlaptári raktáros, olvasószolgálat),  Országos Széchényi Könyvtár (1978-1979), (hírlaptári raktáros + Kötelespéldány szolgálat, Mikrofilmtár)),  Magyar Televízió (1979), („külsős” kellékes),  VEB Webschthulbau (NDK) (1979-1981), (betanított marós, daruvezető),  Könyvértékesítő Vállalat (Törökbálint DEPO) (1981), (áru-összeállító),  Országos Széchényi Könyvtár (1981-1989), (hírlaptári raktáros, kötészeti bonyolító, feldolgozó + Kötelespéldány szolgálat ill. Mikrofilmtár),  Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (1989-1990), (irattáros),  Bp. VII. kerületi Polgármesteri Hivatal (1991-1992), (irattáros),  Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1992-1998), (raktáros, olvasószolgálat, feldolgozó.),  Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Zrt. (1998-2007), (kézbesítő, anyagbeszerző, adatrögzítő),  VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (2008-2011), (irattári raktáros),  Zöld Pardon Vendéglátóipari és Kulturális Szolgáltató Kft. (2012), (anyagmozgató).     57 éves élettapasztalatom gimnáziumi érettségivel, ill. könyvtárkezelői (asszisztensi) szakképzettséggel párosul.     ________________________________________________________     Elérhetőségeim:     Név: Vári Zoltán  Lakcím: 1078 Bp. ….…  Levelezési (értesítési) cím: 1108 Bp. …….  Telefon: 06-30/986-6551  E-mail: vari.zoltan [kukac] citromail.hu     _______________________________________________________        Kedves Kollégák!     Állítólag Bertolt Brecht vélekedett úgy, hogy amit megírtak, az el is fog terjedni … nos én megírtam „segélykiáltásomat” … rajtad, rajtatotok is múlik, milyen gyorsan és milyen széles körben terjed majd el.     Köszönöm, hogy „meghallgattatok”.     V. Z.  
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20130220/772ef219/attachment.html>