[KATALIST] Viharban a magyar?

[andras lajos roth]

Egy olyan (meghasonult[?])
társadalmi közegben, egy olyan ingadozó, ki nem dolgozott, minden eddigi
kudarcokat, minden eddigi sikereket fel nem dolgozó, fel nem vállaló, széles
társadalmi rétegek érdekeit figyelmen kívül hagyó, saját és ráerőltetett elképzelései
között vergődő politikai-gazdasági konfigurációban, amelyben elhallgat(tat)ott,
visszafojtott, kimondani nem mert, ki nem beszélt kérdések feszülnek egymásnak,
nem csoda, hogy ilyesmikről vitatkozunk itthon-otthon, kint és bent, hozzá- és
hozzá nem értők.
Kérdések,
melyekre mindig csak rossz válaszokat, fél megoldásokat találtunk, melyeket
amúgy Isten igazából talán soha sem akartunk teljesen tisztán látni, teljesen
megoldani, mert mindig, mindenfelől, talán jól jött, hogy acsarkodva
előkaphatjuk szellemiségünk bugyraiból, és ujjal mutogathatunk egymásra. Ezt
tesszük évtizedek, évszázadok óta. Nem kiabáltuk ki eléggé fájdalmainkat. Nem
szisszentünk fel eléggé sérelmeinkre. Bizonyára elég fájdalmat okoztunk mi is
másoknak... Sértettünk meg mi is másokat elégszer, melyekért mi sem kértünk
bocsánatot a mai napig sem.
Ezért nem
tudjuk, nem merjük eldönteni, hogy kik vállalhatók kultúránkból. De végül is
mindazokat, akiket szeretünk vagy nem szeretünk, követünk vagy nem követünk,
politikailag megítéljük vagy elítéljük, – mindazokat tehát – mi termeltük ki
magunkból. Ők azok, akik, a mi, valamikori hangosan vállalt, vagy nem vállalt (élet)érzéseinknek
adtak hangot..., de hangot adtak. 
A „Nem
kell!”, „Megvetendő”, „Kiselejtezendő” című bélyegzőinket alkotók ezreire,
tízezreire – s talán még nagyobb nagyságrendjeire üthetjük rá a legrégibb
koroktól napjainkig... attól még a miénk maradnak ők hazai és nemzetközi
szinten egyaránt. Kultúránk, civilizációnk szerves részei ők.
Miért nem
kaphatnának helyet könyvtáraink polcain ők?  Miért nem említhetődnének meg az irodalomoktatás bizonyos – akár
középiskolai (hiszen sokan csak ennyivel maradnak) – szintjén. 
Csak
azért, hogy felejtődjenek el...?! 
Csak
azért, hogy majd valakik újból, önbüszkélkedő módon kitermeljék az esetleges
ordas nézeteket, abban a boldog tudatban, hogy az a sajátjuk...?! 
Csak
azért, hogy a történelem ismételhesse minduntalan magát...?!
Csak
azért, hogy minduntalan ismételhessük magunk?! 
Anélkül,
hogy egyáltalán olvasnánk is őket, "mérvadó" ítészek nyomán
letörölhetjük őket a magyar és egyetemes irodalom lapjairól, rangsorolhatjuk
őket, illethetjük ilyen-olyan (fél)igaz jelzőkkel... 
Ettől mi
jobbak leszünk...?!
 
 
Kell ez
nekünk?!
Én nem
szívesen vennék részt ebben!
 
Róth András Lajos könyvtárôr
Haáz Rezsô   Múzeum Tudományos Könyvtára
Székelyudvarhely
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120626/b962b425/attachment.html>