[KATALIST] Dr. Uri Milstein ürügyén

["Szabó G. Tibor"]

Ha jól értem a Krizsa Katalin által lefordított mű izraeli szerzőjének 
elvét, "piacorientált = hatékony" szolgáltatást
csak (tőke)tulajdonosok tudnak megvalósítani. Azért írtam 
tulajdonosokat, mert ha a magáncég
menedzsmentje vagy bármely beosztású alkalmazottja nem tulajdonos, akkor 
ő is csupán bérszolga, illetve
legfeljebb subspecies "cégszolga".

A hatékonyság lehetőségét a non-profit terület esetében a szerző 
implicit negligálta, miközben tudjuk, hogy
ez messze nem törvényszerű, sőt még altruista/önkéntes szervezetek is 
lehetnek hatékonyak (bár nem mindig rövid,
hanem "csak" történelmi távlatban).

Én is egy olvasmányt ajánlok:
Barr, Nicholas: A jóléti állam gazdaságtana. Budapest : Akadémiai Kiadó, 
2009. ISBN 978 963 05 8538 5
Gyatra tartalmi ismertetése tőlem, kari könyvtárunk katalógusában 
(linkrövidítés): http://goo.gl/7QcH5

Egy röpke gondolat a könyvből:
"[...] a közösségi beavatkozás önmagában nem vitatható, mindössze a 
beavatkozás megfelelő formája,
illetve újraelosztási céljainak megválasztása lehet vitat tárgya."
A könyv ezt bizonyítja 634 oldalon elméleti, történeti és funkcionális 
oldalról.

Állami "tulajdonú" [intézménytípus*]-ra/re lehet, hogy nincs szükség, de 
az állam forrásai a/az
[intézménytípus*]-ban/ben meghatározzák a fogyasztás lehetőségeit széles 
közönség számára,
- akik azt piaci áron képtelenek vagy nem mindig képesek megfizetni, illetve
- akik a terület magántőke-befektetési érdekeltsége, várható 
profitrátája miatti alacsony vállalkozói
részvétel miatt sínylenék meg a részvételt.

* Az intézménytípus behelyettesíthető bármivel: könyvtár, kórház, iskola 
stb.

El tudom képzelni ugyan, hogy az állam (szinte) semminek sem 
tulajdonosa, esetleg az Országházat is
lízingeli, nem tart fenn intézményrendszert, hanem pusztán 
jó/nemes/hasznos célokat
(egészséget, tanulást, művelődést, biztonságot stb.) finanszíroz és az 
adókból képezett forrásait
- vagy közvetlenül az arra jogosult személyeknek nyújtja 
(célfinanszírozás: egészségkredit, kultúrkredit stb.),
akik ott költik, ahol akarják,
- vagy közvetetten az ellátást biztosító magáncégeknek adja 
(magánkórház, magánkönyvtár, zsoldossereg stb.) és
területi vagy más hozzáférési alapon vehetik igénybe a jogosultak.

Azt az államot viszont nem tudom elképzelni (liberálisként sem!), 
amelyik a "társadalmi igazságosság" képviseletét
feladja - ezért a "tiszta piacosítás" lázálmát gyorsan el is felejtem.
A piac(osítás) totalizálása olyan ferde hülyeség, mint tükörképe, a 
totalitalizált állami tulajdonlás.

Történelmi tapasztalatokkal rendelkezünk a "láthatatlan kéz" tétova 
és/vagy rossz működésére, mivel a
társadalmi-gazdasági folyamatok komplexitása és várható hatásai rendre 
alulértékeltek (pl. idétlenségig fokozott
tudományos pozitivizmus jegyében), másrészt e folyamatoknak nincs 
"objektív optimumuk",
mert azt a mindenkori közösség egyedeinek változó érdekeiből, 
felfogásából, létélményéből aggregálódik
(= az "egyensúlyi állapot" nem termodinamikai, hanem szubjektumokból eredő).
A gazdaság - matematikája és szofisztikáltsága ellenére - társadalmi 
jelenség.
Tőlünk függő és csak annyira kiszámítható, mint az emberek.

Ha az USA, az EU-tagállamok stb. nem nyúlnak a válság során a hosszú 
pórázra eresztett
pénzügyi (és kétségtelenül piaci alapon működő!) szektor hóna alá, akkor 
már rég nem itt teoretizálnánk,
hanem a puszta életünket mentenénk vagy szó szerint az utcán harcolnánk 
egy falat kenyérért.
No, meg lenne egy(pár) másra sem jó plasztikkártyánk, amivel a 
hulladékról kapirgálnák a még ehetőt.

A "kapitalizált könyvtárszakma" működésének is alapvetően a köz- és 
szakpolitika, valamint az
ennek alapján szabott közpénzek lesznek a meghatározói, mivel a 
szolgáltató cégek ugyan magánkézen,
de társadalmi a szükségleteket fedező források közmarokban vannak/lesznek.
Miért? Mert a kitermelhető profit és a társadalmi szükséglet több 
szempontból sem fedik egymást.

A redisztribúciós problémát nem lehet jól "kiszervezni" vagy elég 
hatékonyan "lejjebb maszatolni".
Persze, a magáncégek bátrabban hirdetik és árulják majd "a napról napra 
kevesebbet", mint azt a
szerénységükben és kisebbrendűségükben fetrengő költségvetési könyvtárak 
valaha is tennék.
A kommercializálásnak a forprofit számára nincs plafon, majd olvashatunk 
olyan e-könyveket, melyek
minden oldalon reklámoznak valami borzasztóan feleslegeset, vagy MLM 
rendszerben iratkozhatunk be
valahová és 100 embertársunkat beszervezve akár gyémánt fokozatú olvasók 
is lehetünk.
Vagy hogyan ízlene a hűségnyilatkozatos könyvtártagság?
Meg hasonlók és hasonlók és hasonlók...

Alulfinanszírozáskor a káros társadalmi hatásokban szintén nem lesz sok 
különbség a költségvetési
vagy piaci könyvtárakat illetően, azt kivéve persze, hogy a magáncég - 
ez tény - gyorsabban
reagálja le a források elapadását (hamarább kirúg, szüntet meg 
tevékenységeket, szolgáltatásokat,
lép át a jogszabályokon meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság elvárásain).
Pénzügyi szempontból racionálisan, de mindenképp távlatosság nélkül, 
csak önhaszonra és
nem (hosszú távú) társadalmi érdekekre fókuszálva.

Magáncégekre építve a szakmai együttműködés is pusztán a haszon mentén 
rendeződik, ami sokszor
nem esik egybe a társadalmi hasznossággal és a jövő generációk 
feltételezhető érdekeivel.

Primitíven: amit a piac csinál, abban biztosan van profit, amit meg az 
állam csinál, abban
szintén lehet - de (társadalmi szintű) hasznosságnak, 
életminőség-hatásnak feltétlen kell(ene) lennie.
Nem mondom, hogy mindig, minden esetben tényleg ott van, vagy megfelelő 
mértékben van
jelen. Sajnos. De azért van Mikulás Gábor, hogy az eszünkbe juttassa :-)

---------------------------------
Legalább gondolatkísérletként elfogadom a könyvtárak kizárólag privát 
működését, de

1.,
Semmiképp sem egy, a rendszerváltáshoz  hasonló, "áron aluli 
privatizáció" jegyében, mert az
(hazánkban) jelentős értékek arányos ellentételezés nélküli átadását 
jelentette a tőketulajdonos kivásárlók számára.
[Ez még liberálisként is csípte a szememet, bár igaz, hogy inkább 
politikai és kulturális, mint gazdasági liberalizmust
képviselek és a libertarianizmus oly távol áll tőlem, mint - remélem - 
maga az autokratizmus.]

Ez azt eredményezte, hogy az állami/költségvetési intézményekből 
létrejött magáncégek többségében
nem kaptak szerepet, vagy ha úgy tetszik, beleszólást
- sem az adófizetők (pedig az ő pénzükből épült cégekkel játszották a 
privatizálósdit),
- sem a korábbi tulajdonos állam (pedig hivatott ellátni a hosszabb távú 
társadalmi érdekek képviseletét),
- sem a bérszolgából cégszolgává avanzsált munkavállalók (a kevés 
munkavállalói résztulajdonosi programtól eltekintve),
- és sokszor a fogyasztók sem (mivel nem kaptak feltétlenül jobb 
termékeket).

2.,
Ha értékükön adják át a könyvtárakat, akkor viszont elég nehéz lesz 
kapitalizálni azokat: a kivásárló tőketulajdonosok
ugyanis többször már a puszta vételen nyerni szeretnének, a későbbi 
esetlegesen sikeres működés nyeresége
csak hab volna a tortán.
---------------------------------

Remélem, nem olvasták el. Rossz vicc :-)

Üdvözlettel:

Szabó G. Tibor könyvtári szakinformátor


2012.02.06. 16:42 keltezéssel, krizsa írta:
> Horváth Sándor jogásznak és a többieknek - egy külföldön élo magyar író hozzászólása:
> 1994-ben fordítottam le az izraeli államtudományok doktora, történész, író Dr. Uri Milstein elméleti munkáját, aminek címe: Az általános biztonségelmélet, a Túlélés Elve".
> Ez az én elso magyar nyelven megjelent könyvemmel, Krizsa Katalin: TERRORCIVILIZÁCIÓ-címu könyvével egybekötve, vagyis egy kötetben található... bár a könyvecske eleje az interneten is fenn van, keresés: Uri Milstein, Krizsa Katalin.
>
> Na szóval a "leépítések" lényegére térve:
> A leépítések oka sem nem fittség, sem nem langyos temperamentum, hanem a könyvtáros szakma szükségszeru beszúkülése (bukása) napjainkban. Pontosabban az az ok, hogy a modern, KIZÁRÓLAG piac-orientációs világban idoben kellett volna áttérni az információnak internetes forrásokra való átugrasztására.
>
> S az ok a Túlélés Elvében keresendo. Nem nagy elméleti könyvecske, kb. 120 oldal mindössze. Most viszik be az OSZK-ba is, s kb. egy hónap mulva ingyen is hozzáférheto lesz. Vagy fillérekért meg lehet vásárolni az interneten.
> Ezt vagy olvassa valaki, vagy nem... én folytatom:
>
> A BÉRSZOLGA (bérszolga mindenki, a legnagyobb szakembereket is beleértve), aki intézményes kereteken belül fizetést kap, tehát a dolgozó akárki
> LEHETETLEN, hogy meg tudja valósítani a könytárszakma piacképes modernizálását. Miért lehetetlen? Mert a szakember intézményhez kötött. NEM gazdálkodik szabadon még a saját fizetésével sem, nemhogy más anyagi forrásokkal. Csinálhat akármit, ebbol nincs kiút.
>
> A megoldás kizárólag csak magán (de tokeeros) új intézmény(ek) felállítása lehet. A tokén kívül informatikus és könyvtáros hiper-szakemberek gárdája is szükséges hozzá, pont. (Tehát ne várjatok segítséget "felülrol", mert nem lesz segítség.)
> S ez a gárda vagy belebukik a vállalkozásába, vagy sem. De a tizedik vállalkozás, ha keményen összegyujti a megbukottak tapasztalatait, már nem fog belebukni.
> Pénzem nekem nincs, még kajára is alig - mégis kiadom a könyveimet (magánkiadóként:-), amelyek tartalmát nagyon fontosnak tartom. Ennél többet én nem tudok tenni. Aki többre is képes, hajrá!
> Krizsa Katalin
>


__________ Information from ESET Mail Security, version of virus signature database 6865 (20120207) __________

The message was checked by ESET Mail Security.
http://www.eset.com