[KATALIST] Leépítések...

[Péter Mátyás Eötvös]

Tisztelt Lista!

Az elmúlt napokban vegyes érzelmekkel olvastam a leépítésekkel kapcsolatos
diskurzust, kérem engedjék meg, hogy szintén "szenvedői" oldalról szóljak
hozzá, amolyan a pálya széléről bekiabáló módon. Higgyék el, én is sokkal
szívesebben játszanék a "csapatban", mintsem sóvárogva nézném a meccset a
pálya széléről.

Összesen két levélből idéztem, de szinte mindegyiknek a felét ide
citálhatnám, és összességében egy 20 oldalas kis esszé kerekedhetne a
témából...

Magamról annyit, hogy I. éves Master hallgató vagyok, tehát optimális
esetben jövő júniusban immár másodszor kilépek a munkaerőpiacra, mint újból
friss diplomás. Mivel egy év alatt nem szoktak a dolgok varázsütésre
megoldódni, ezért a jelenlegi tragikus helyzet engem is érint.

2010-ben diplomáztam, majd nyelvvizsga hiánya miatt nem kaphattam meg a
diplomámat - mint oly sokan mások -, így az egyetemi felvételim
parkolópályára került.
Ez alatt az egy év alatt (Államvizsga után 3 hónappal már kezemben
tarthattam a diplomámat) 3 hónapot tudtam végzettségemnek megfelelő
(diplomás) munkakörben dolgozni, megbízási szerződéssel, 4 órás
munkaidőben. Ez is több volt, mint a semmi, de lényegesen kevesebb az "ez
már valami" kategóriánál. A maradék 9 hónapban a legrosszabb a szellemi
tétlenség volt (az egyetemi szóbeli felvételire való készülés nem kötött le
eléggé, kevés volt a terhelés).

Közben természetesen a közigállás-on megjelent szinte összes helyre beadtam
a pályázatomat - eredménytelenül.

Elkezdett bennem munkálni a "csakazértis", igenis leteszem a másoddiplomát,
hogy komolyabban vegyenek. Mert ma már "szinte mindenkinek" van BA/BSc
szintű végzettsége, körülbelül olyan szinten van a megítélése, mint 20 éve
az érettségi volt. Ezt is tudomásul kell venni, hogy egyre inkább szellemi
jellegű a munkavégzésünk, ahhoz meg egyre több "kiművelt emberfő" kell. Az
EU is ezt irányozza elő a diplomás keretszámaival.

Aztán rájöttem, hogy nem feltétlenül ezen múlik a "komolyan vétel".

Aki pedig tényleg komolyan gondolja, megy masterre. Írom ezt azért, mert
egy-egy BA-t sokan azért végeznek el, hogy "legyen egy diplomám".
Ha a BA-s volt hallgatótársaim körében körbenézek, akkor senki nem tudott
és / vagy akart könyvtárban elhelyezkedni. "És még TESCO-s pénztárosnak sem
kellettem" - ahogy egyikőjük mondta. Itt szoktam vitázni azokkal, akik azt
mondják: túlképzés van. Nincs túlképzés, mert a könyvtár szakot végzettek
nagy része NEM könyvtárban akar elhelyezkedni, rengeteg olyan munkakör van,
ahol csak annyi az elvárás, hogy "minimum BA/BSc végzettség". Konkrét
számokat vizsgálva: 20-an kezdtük az évfolyamot 2007-ben, 16-an végeztük
el, és közülünk 3-an szerettünk volna könyvtárosok lenni. Húsz indulóból
három ember, azaz 15%

Becslésem szerint könyvtáros BA-t (Számolva 12 képzőhellyel és
évfolyamonként 30 fővel - mert az EJF-nél vannak nagyobb képzőhelyek is...
;-) ) cirka 400 ember végzi el évente. Ennek 15 %-a 55 fő. A magyarországi
könyvtárakban elég nehéz elhinnem, hogy nem szabadul fel évente ennyi
álláshely nyugdíjba menők, GYES-re menők, és hasonló eseteket figyelembe
véve. Vagyis felszabadul ugyan, de az intézmények megszorítások miatt
"lenyelik" az elmenők helyeit; a nyugdíjba menők helyére jó ideje nem
vesznek fel új alkalmazottat, azaz lassan ott vagyunk, hogy 1 ember 2 ember
munkáját végzi.* Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahonnan nincs tovább!*

A megszorítás megszorításának megszorítása van lassan napirenden...

"hogy az elmúlt 6 évben saját
elhatározásból, nagyrészt előre tervezetten, a munkatársakkal egyeztetve, *az
OIK létszáma már 12
fővel csökkent (nyugdíjba vonulók, prémium évesek, önként távozók, rossz
munkavégzés miatt felmentettek
helyére csak igen indokolt esetben jött új munkatárs)*, hogy a megmaradó
bérkeretből működtetni tudjuk az
intézményt."

"[...]*És itt jön a borzalmas helyzet, amikor aktív munkatársakat is el
kell küldeni!* (Még az ellenségemnek sem kívánom.)
Ki legyen az? *A létszám már így is alacsony, a nyitvatartási idő- és
szolgáltatás-csökkentés lefelé menő spirálba visz.*
Milyen szempontok szerint? Sok fiatal? Vagy a fele annyi idősebb kolléga?
Csak a 2 éve bevezetett munka-és teljesítményértékelés számítson? Vagy
szociális szempontok is?"

(Mender Ibolya Főigazgató levele: 2012 február 3. Kiemelés tőlem.)

Tavalyelőttről való (!) saját élmény, azóta talán még rosszabb a helyzet:
Az egyik k betűs, nem kocsma nevű törzshelyemen történt. Kollégával
beszéltünk pár szót, majd ránézett az órájára: "Figyeld meg, három óra.
Eltelik 10-15 perc, és elkezdenek az olvasók kettesével állni a pultnál."
Sietve otthagyott, mennie kellett.
És valóban! Szemem láttára történt mindez. Az emberek gyűltek.
Gyakorlatilag ugyanaz lett a helyzet kicsiben, mint amikor Csányi beszámolt
arról, hogy rekord nyereséget könyvelt el az OTP. Azt "elfelejtette"
hozzátenni, hogy 40%-os leépítés árán, és édesanyámnak többször 2 órát
kellett sorba állnia. Hatékonyság valóban... csak nem a felhasználó
szemszögéből.

Egyszer kétszer háromszor lehet váratni az olvasót (emberi erőforrás hiánya
miatt), de negyedszer már nem, mivel nem fog könyvtárba járni, leszokik
róla, Nem kötelező, ellentétben a bankba járással...

Én pedig sajnáltam a 2 ügyeletes - régebben 4 könyvtárost, szóltam a
kollégának, ha valamelyik olvasó könyvet vagy információt keres, és nem
kölcsönöz, akkor küldje oda az egyik olvasói géphez, szívesen leülök, és
segítek amiben tudok. Ha már én, mint felhasználó - de szakmai szemel -
ezt tapasztalom és érzem (a kevés könyvtáros miatt), akkor mi lehet a víz
alatt, hisz ez csak a jéghegy csúcsa...

"Az elbocsátásokról: azt hiszem, az is használói érdek, hogy a
könyvtárakban ne túlterhelt, ideggörcsös szakemberek várják." (Paszternák
Ádám levele: 2012 február 7.)

Valóban. Ez már régen bekövetkezett. A közszféra sosem volt az a
"lébecolós" munkahely. Kemény, egye inkább a versenyszférához hasonló
körülmények, töredéke bérért. Már a kilencvenes évek elején megkapta
jelenleg nyugdíjas (40 év nem könyvtáros, de közszolgálat után) édesanyám,
hogy "ha nem tetszik valami, nem muszáj itt dolgozni, van száz másik
jelentkező"... Igen, a dolgozói visszajelzéseket így kezelik a szerencsére
már volt munkahelyén mai napig. Nesze neked minőségbiztosítás... A végére
pedig már "túlterhelt, ideggörcsös szakember" lett, és alig várta a
nyugdíjazását. Azóta, mintha kicserélték volna.

Mind e mellett megkerülhetetlen, hogy ne ejtsek szót arról, hogy arról,
hogy mióta az eszemet tudom, a közszférában a dolgozók nem keresnek jól
(Vezetői beosztásban tudok olyanról közalkalmazottként, aki 3 diplomával
pontosan harmadannyit keres, mint a mérnök férje a versenyszférában).
E mellé régen volt némi  konszenzusos és hallgatólagos - megállapodás
szerinti pótlék: Ha nem kerestek jól, kipótoljuk... Utazási kedvezmény,
Ruhapénz, prémium, 13. havi... Ezek az elmúlt 10-15 évben szépen lekoptak,
kompenzáció nincs jelen állás szerint pedig egy diplomás közalkalmazott
annyit keres, mint egy utcaseprő. Közben meg örül, hogy egyáltalán van
munkahelye. Utalok a KATALIST-en is felbukkant cikkre:

http://www.kozszolga.hu/hirek/budapesti-utcasepr%C5%91k-b%C3%A9re-jobb-k%C3%B6zalkalmazot

Mindezek ellenére van, aki könyvtárosként, tágabb értelemben véve
közalkalmazottként kíván dolgozni,  dolgozik is, szembe nézve a napi
nehézségekkel. Puszta szakmaszeretetből, kvázi szerelemből mert hogy egyre
kevesebb olyant lehet mondani a közszférára, ami miatt puszta
racionalitásból megérné ott kikötni, vagy hosszabb távon ott tervezni. Első
sorban respekt nekik, és együttérzésemet fejezem ki az elbocsájtottakkal
szemben (de azért egy OSZK-s munkatapasztalattal rendelkező embert nem kell
annyira félteni, hatalmas előnnyel indul akár a szűkös munkaerőpiacon is -
szemben velünk), de remélhetőleg nem veszik sértésnek a hallgatótársak, ha
a nevükben nyilatkozom: mi lesz velünk, akik szintén erre tették fel az
életüket, az elmúlt 2-3-4-5 évet egy területnek szentelték az életükből? Az
ember agya nem átprogramozható - persze vannak itt is kivételek - ,  sokkal
inkább hasonlít egy kötött pályás járműre, ahol is lefektetik a síneket, és
azon az ember előre halad, de letérni nem tud róla. Csakhogy folytatva a
hasonlatot, a sín elfogyott. Sem munkatapasztalatunk, sem lehetőségünk,
esélyünk a megszerzésére, bizonyításra.

A fentiek miatt felvetődött bennem az az kérdés és  igény, hogy szükség
lenne (lenne-e?) a MKE-n belül külön hallgatói szervezetre, szekcióra, mely
esetleg segíthetne minket is. Amennyiben ilyen már létezik, szégyenkezve
kérek elnézést, de nem találtam még rá utaló nyomot sem a MKE weblapján.
Őszintén szólva az is felvetődött bennem, hogy én hova is csatlakozhatnék a
MKE-n belül?


Ha valaki azt mondja, hogy holnap után reggel 8-kor a hallgatói szekció
alakuló ülése lesz, biz' Isten ott teremnék...

Üdvözlettel
Eötvös P. Mátyás
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120207/fdf951d4/attachment.html>