[KATALIST] Az OSzK-beli elbocsájtásról

[m n]

Hát akkor fogalmazzunk végre egyszer nyíltan...
1. Az MKE-nek és az érdekvédelemnek annyi köze lehetett ebben az esetben
egymáshoz, hogy az MKE-s alkalmazottak és az iroda megmeneküljenek.
Elmagyarázhatná azért valaki, hogy az ilyen áron való megmaradásnak vajon
mi az értelme, de a magyarországi belterjes viszonyok között ez is édes
mindegy lenne, amúgy pedig  apró részletkérdés csupán.
2. Az OSZK-ban a főigazgató és a hozzá hű közvetlen munkatársai mostanában
a szakmaiság szinte teljes figyelmen kívül hagyásával végzik a klasszikus
totalitárius logikán alapuló szakmai tisztogató tevékenységüket. Ami a
nemzeti könyvtárban történt és történhet (az eddigiken túl a
könyvtártudományi szakkönyvtár ellehetetlenítése a különgyűjtemények
megszüntetése illetve széthordása újabb elbocsátási hullámmal karöltve
bizony valós veszély, nem a fantázia birodalmának terméke) potenciális
hatását tekintve sokkal veszélyesebb például a médiában zajló
folyamatoknál. Itt arról van szó, hogy akinek szakmai súlya, véleménye van,
önálló szakmai hitellel identitással , arcéllel bír, illetve potenciálisan
bármilyen fajta veszélyt jelenthet a főigazgatóra és körére nézve az a
totalitárius logika szabályai szerint vagy már repül, vagy hamarosan
repülni fog. Szakmailag gyors ütemben íródik nullára az intézmény. A
nemzetközi kapcsolatok összezúzva, az összes hosszútávú szakmai koncepció
és projekt elvágva a folytatás bármiféle reménye nélkül. A szakkönyvtárat
például a minisztérium megmenthette volna, még sem tett senki semmit az ügy
érdekében...  Tombol a középszer és a szolgalelkűség, senkinek fogalma
sincs arról, hogy egyáltalán az alapfeladatait ilyen körülmények között
megtizedelve, félelemben élő és lelkileg folyamatosan megalázott és
terrorizált munkatársakkal, értelmes és hatékony szakmai irányítás és
tervezés teljes hiányában, hogyan látja majd el a továbbiakban ez az
intézmény...  A szisztematikus szakmai munka ilyesféle összezúzása egészen
páratlan a magyar könyvtári históriában, s a későbbi helyreállítás esélye
és költségei egyelőre felmérhetetlenek... A nemzeti könyvtárral szembeni
alázat és megbecsülés ilyenfajta totális hiánya bizony még az 1950-es
években sem volt megtapasztalható...
3.Minisztériumi szinten könyvtári szakpolitika gyakorlatilag nem létezik. A
központi kormányzati leépítési akarat végrehajtásának is vannak különféle
módozatai, bizony valahogy az OSZK-ban sikerült ez a leginkább
szakmaiatlanul és a legembertelenebbül. A szakmapolitikai kontroll hiánya,
s az intézményben történtek között egyenesnek látszik az összefüggés. A
szakmát nincs aki megvédje, különösebb szolidaritás és figyelem sincs
kívülről az irányába. Érdemes lenne majd azokat az okokat is megvizsgálni,
hogy ennek a teljesen kiszolgáltatott helyzetnek a külső tényezőkön kívül
vajon milyen belső eredői vannak a  könyvtáros társadalom részéről.
4.S akkor talán nem olyan viccnek is rossz agyrém fejlesztési koncepciók
fognak formálódni a szakma néhány úgymond nagyjának tevékeny
közreműködésével hivatalosan állami részről a szakma jövőjét tekintve,
amelyeken nem most, hanem 5-10 éve lépett túl az élet..... Szűk körű
intézményi és lobbiérdekek bebeotonozására történik újabb kísérlet
ahelyett, hogy végre megalkotnák a magyar könyvtárügy rendszerszintű
koncepcióját s újrapozícionálnák illetve megteremtenék azokat a hálózatos
központi szolgáltatásokat melyek a talpkövei lehetnének e koncepciónak, s
ezek után lehetne az egyes intézmények helyét és szerepét megtalálni a
hálózatban. Ezt a nézőpont és mentalitásváltást gyakorlatilag már mindenki
elvégezte Európai Unióban, Magyarországot kivéve... Rémisztő kívülről nézve
az összkép, de bizony csak annyit tudok mondani, hogy minden bizonnyal
sajnos lesz ez még rosszabb is...

Németh Márton



>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120201/c483cc04/attachment.html>