[KATALIST] Nyilt Tarsadalom Archivum tegnapi kerekasztalahoz

[Dániel Takács]

Kedves László!

Bár nem olvasom a Katalistet, így teljesen véletlenül jutott el hozzám a
kérdése (amelyre így a válaszlehetőséghez is csak véletlenül jutottam),
természetesen nagyon szívesen megindokolom, hogy miért nem végzek el
művészeti és jogi egyetemet. A kérdésében már félig benne is van a válasz,
hiszen hat év alatt két olyan helyen is volt szerencsém dolgozni, ahol a
szaktudás legalább(!) kétszer 5 év kemény egyetemet kíván. Nem szeretném
Önt fárasztani a teljes életrajzommal, így pusztán jóindulatát kérhetem
annak elfogadásához, hogy a munka mellett a heverészésen kívül mást is
szoktam csinálni, így nem volt alkalmam olyan diplomát szereznem, ahol
éppen dolgozom. És mivel nem gondolom úgy, hogy ott fogok megöregedni, ahol
vagyok, ezért ha az Ön feltevése szerint alakítom az életemet, akkor még
várna rám jó pár papír. Nagyon rokonszenvezem a Jó pap holtig tanul
szólás-mondással, de ezt kicsit túlzásnak érzem.

Az másik kérdés, hogy a szakmának mi az álláspontja arról, hogy ki
dolgozzon szakkönyvtárban, ki közkönyvtárban és ki iskolai könyvtárban. Ez
ott kezdődne, hogy a szakma vezetői elkezdenének egy párbeszédet erről, de
mivel már a Mikulásban sem hiszek, ebben sincs sok bizodalmam (elnézést a
durva áthallásért, visszaolvasva vettem észre, mit is jelenthet még, de már
csak azért sem javítom át a Nyuszira - de már belőle is ki). Pedig nem
ártana, l. vidéki, falusi könyvtárak vezetőinek végzettsége, illetve a
sokszor hallott egyetemi könyvtár, ahol könyvtáros szakemberből csak
mutatóba van egy-kettő. Ami egyáltalán nem baj, annál inkább, hogy ez nem
nyilvános vita tárgya érvekkel és ellenérvekkel.

A harmadik nagy kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a szakképzés mit gondol
válaszolni az Ön kérdésére, hiszen ezzel (az én értelmezésemben) azt is
kijelentette, hogy az ELTE BTK Könyvtárudományi Tanszékének egyetemi
diplomája alkalmatlan arra, hogy vele szakkönyvtárban dolgozzék az ember.
Erre megint nem az én tisztem válaszolni - és nem is tudnék, mert elég
ambivalensek az érzeseim -, remélem Sebestyén György professzor úr vagy
Kiszl Péter megfelelő választ tud adni.

A "trükközés" kifejezést köszönöm az olvasóim nevében is. Tudja, amikor jön
hozzám egy kérés, akkor mindig azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy én
minek örülnék, ha az ő helyében lennék. És tényleg, van olyan, amikor
tudom, hogy hiába küldenék el neki emailben mondjuk egy bírósági
határozatot, ő nyomtatva szeretné, és hajlandó ezért kétszer fél órát
bkv-zni. Neki természetesen fénymásolok, címjegyzéket küldök, előkészítem
az asztalára. De ha valaki nem akar/tud bejönni a könyvtárba, mert ne adj
Isten dolgozik, meghalt az anyukája, vagy bármi más indoka van (amihez
nekem semmi közöm, elbírálni meg mégkevésbé van jogom!!!), akkor - főleg
mivel a munkaadóimról beszélünk, és ez nem csak rám vonatkozik, hanem
mindenkire - kutya kötelességem (akár szóközökkel is írhatnám) úgy
teljesíteni a kérését, ahogy neki jó. Ezt olvasóként nagyon-nagyon-nagyon
nem érzem, ha elmegyek random nagy könyvtárba. Kutyát nem érdekli, hogy én
mit szeretnék, eszem, nem eszem, nem kapok mást. Olvasói oldalról sajnos
azt kell mondjam, amit Bodó Balázs, hogy így nem kell.

A másik pedig, és ebben Mikulás Gábornak nagyon igaza van, hiába fáj Önnek
és a szakmának, hogy el kell kezdeni feszegetni a szerzői jog határait,
mert ha ezt csináljuk tovább, akkor az a minősített öngyilkossággal ér fel,
és az meg erkölcsileg bűn, ráadásul még szentelt földbe sem kerülhet a
szakma, amit pedig megérdemelne, ha már egyszer. Fel lehet háborodni, csak
az a baj, hogy az elmúlt időszak, az olvasási szokások és a technológiai
fejlődés nem Önt igazolja. Gondolom az sem tetszik sokaknak, hogy állandóan
a technológiával jövünk, csak ilyenkor hirtelen azt felejtik el, hogy maga
a könyv is egy technológiai termék, amelyet ugyanakkor szívesen
hangoztatnak, ha műveltség- vagy könyvtörténeti kontextusban beszélünk.

Őszintén érdekelne úgy egyébként, hogy mi az oka annak, hogy ennyire
dühösen támadnak a még oly értelmes emberek is bármi olyan kérdés hallatán,
amelyhez némi önmagunkkal való szembenézésre és őszinte válaszokra lenne
szükség. Még HSD is képes - mondjuk, hogy - izgalmas dolgokat leírni, de
általában az artikulálatlan fröcsögés szokott elindulni, hogyha az
egzisztenciánkat érintő problémákról van szó. Tényleg ennyire nehéz
elgondolkozni dolgokon, felvállalni a jövő érdekében rázós helyzeteket? Ez
valami ösztönös önvédelmi mechanizmus? Ennyire erős az omertá, ennyire
képtelenek vagyunk magunkon és a saját nehézségeinken felülemelkedni? És
ennyire nehéz fölfogni, hogy a saját sírunkat ássuk ezzel a mentalitással?
Ha igen, akkor sajnos igaza van mindazoknak, akik a szakma halálat
jósolják, és ők sokan vannak, csak befogott füllel és hangosan LÁLÁLÁLÁ-zva
nehéz meghallani. Mint ahogy szerintem ebből a levélből is sokaknak jó, ha
minden második sor fog megmaradni...

Végül, de nem utolsó sorban, gondolom Ön mint felsőfokú végzettséggel
rendelkező, művelt ember aposztrofálja önmagát, aki belement egy vitába.
Arra szeretném kérni, hogy tiszteljük meg egymást, és ne mindenféle
jelzőkkel illessük a másikat, hanem néven szólítva (az "informatikus
blogger" kifejezés pl. karakterben is több, mint a "Takács Dániel", így
fáradtságtól is megkíméli önmagát, azon kívül még valótlanságot sem fog
állítani, mert nem vagyok informatikus, és a blogomra is olyan ritkán írok
mostanában, hogy nyugodt szívvel tudok lemondani a címről  - egyébként a
blogger kifejezést nagyon szépen köszönöm, megtisztel vele, bár sértő vagy
lebecslő szándékot vélek kiérezni belőle, és nyilván jobban örültem volna,
ha a beosztásomnak és hivatásomnak megfelelően könyvtárosnak hív, de hát ez
van), minimális tiszteletet tanusítva egy ráadásul idegen emberrel szemben,
akine annyi bűne volt, hogy elmerte mondani a véleményét, amely éppen nem
felelt meg az Ön világképének (most itt konkrétan Bodó Balázsra gondolok, a
többiekkel való viszonyát nem ismerem, de még pl. mi sem ismerjük annyira
egymást, hogy ne igyekezzem magam udvariasságra szorítani).

Tisztelettel,
-- 
Takács Dániel
http://ek.klog.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120414/1a9fe371/attachment.html>