[KATALIST] olaj nélküli könyvtár?

2011. Sze. 20., K, 17:23:40 CEST

Tisztelt Lista, sokat gondolkodom ezeken a dolgokon, amelyekről a vita
folyik itt a Katalisten. Hosszú a vita, én sem leszek rövid:( Ha valakit nem
érdekel a levél, kérem, legalább az utolsó mondatait olvassa el. (Viszont
aki az egészet elolvassa, annak talán nem kéne lelőni a poént;)
Lassan összeáll a fejemben egy írás. Egy olyan írás, amely már meg is volt,
csak közben az idő, meg a "fejlődés" (létezett-e valaha ennél elkoptatottabb
szó? - ja igen, a haladás - ezek ketten, a haladás és a fejlődés
iker-töltelékszavak a politikusok nagy-nagy örömére)  fölülírta a végét.
Csak, hogy a "fölülíródott írás" tartalmára mégis utaljak, ennyit elárulok:
Rekviem a könyvtárakért a "munkacíme" - eddig - "végtelen"
fogalmazványomnak. Majd, ha be tudom fejezni megfelelőképpen, akkor
"leteszem az asztalra" a munkámat. (Hogy a politikusi szlogennél maradjak:
"A könyvtáros elvtársak tegyenek le valami kézzelfoghatót az asztalra. És ne
az asztal dolgozzon, ne mindig új asztalt akarjanak, hanem dolgozzanak a
politikai munkatárs elvtársak." - szólt a verdikt 1973-ban a Szakszervezetek
Baranya Megyei Tanácsa Központi Könyvtárban - ahol a könyvtárosok "politikai
munkatársak" voltak. )
Addig pedig azt tudom mondani: áldatlan vita ez. Mert "félrevezetődött". El
kellene vágni a gordiuszi csomót: a vita Mikulás úrral van, nem a
"fejlődéssel". A digitális világnak nem lehet útját állni, nem lehet
föltartóztatni. Az ember a vonatnak sem áll elébe. Hanem pl. átjárókat,
sorompókat, felüljárókat csinál, hogy a vonat gyorsabban és zavartalanabbul
tudjon haladni. És ne pusztuljon bele se ember, se állat a gyors haladásba.
Azt hiszem, ezt mindenki tudja, így gondolja ezeken az oldalakon. Aminthogy
az is érezhető, Mikulás úr egyáltalán nem ilyen "építve haladó", hanem
egyszerűen egy minden régit félresöprő, agresszív egyéniség. Bróker. És
bróker nem egyenlő könyvtárossal. És a könyvtár informatikussal sem. Tehát
még egyszer mondom: válasszuk már széjjel: nem a digitális "haladással"
állunk vitában, akik "ezen az oldalon" vagyunk, hanem a mikulás gábori
mentalitással. És akkor amikor ezt tisztáztuk, máris léptünk egy jó nagyot
előre. Kedves Horváth Zoltánné, Mikulás Gábor nem akar jót sem a
könyvtáraknak, sem a könyvtárosoknak. Egyszerűen ellensége azoknak.
Valamiért. (Én sejtem az okát, miért.) Pedig jobban tenné, ha nem az lenne,
mert ismereteit, melyeket aztán pénzért ad tovább, javarészét könyvtárakból
nyeri, könyvtári adatbázisokból, melyeknek használatáért egy fillért sem
fizet. Csak a könyvtárak. Lépjünk már túl a Mikulás-szindrómán. Vele csak
azért kell vitázni, mert állandó ostorozása rosszat tesz a könyvtáraknak. A
fenntartó ugyanis örömmel olvassa a sorait - nem kétséges, vannak, akik
eljuttatják hozzájuk - a könyvtáros rossz, buta, tohonya, a könyvtár rossz
és fölösleges szervezet. Mert Mikulás Úr, mondjon bármit is, csak ezt éri el
kirohanásaival: még több támogatást elvesz a könyvtártól, árt a könyvtárnak.
Pedig, ha nem lesz könyvtáros és nem lesz könyvtár, akkor nem lesz mit
digitalizálni és nem lesz aki értelmes dolgot digitalizáljon. A magyar ember
mindig szeretett átesni a ló másik oldalára: ugye voltunk mi utolsó csatlós
(igaztalanul), voltunk egyetlen szocialista ország, amelyiknek nem volt
fontos a haza, csak az internacionalizmus, most rohantunk előre az állami
vagyon és az igazgatás fölszámolásában, a haza eladásában... ugyan nem
menjünk már előre a könyvtárak fölszámolásában is. Ne legyünk pápábbak a
pápánál. Tegyük a dolgunkat, de ésszel.
Leírtam sokszor: 1993-ban én "vetettem" az első 386-os számítógépet a Pécsi
Városi Könyvtárba. (Szerencsére nem nagyon kellett győzködni a
vezetőtársakat, sőt sokan támogattak is, csak azon volt kis vita: 2 avagy 4
Mbyte-os legyen-e a memória.:) Több tízezer leírást
készítettem-átvettem-átírtam a PTE Könyvtár adatbázisában, jelen voltam a
Corvina-rendszer - akkor még Voyager betanulásakor, azóta minden változáson
igyekeztem az elsők között túljutni, kollégáimnak megtanítottam a rendszer
használatát, az olvasóknak tanfolyamokat vezettem, az Internet minden
lehetőségét igyekeztem kihasználni, hobbim a digitalizálás: eddig a
könyvtárban szombatonként és esténként szkenneltem Csorba könyvtárát, most,
hogy nyugdíjas lettem, egy hete vettem meg az "itthoni" szkennert. Éppen
mérgelődök, mert  a hozzá kapott Abbyy FineReader 9.0 karakterfelismerő
programot nem tudom rendesen telepíteni a gépre.. Készítem Csorba Győző
emléklapját, magam is mérgelődök, hogy a szerzői jogok miatt még nem tudok
akadálytalanul mindent a világhálóra tenni a Csorba hagyatékból (ugyanakkor
pontosan értem a kisemmizett szerzők igyekezetét, mellyel jogaikat
védik...), 63 évesen most készülünk Horváth Ádám informatikus barátommal
valami "nagy dobásra", a honlap "korszerűsítésére" etc. etc. Mindezt csak
azért írom le, mert nem sokan ismernek itt Katalisten, nem szeretném, ha
valamiféle betokosodott öregembernek vélnének a fiatalok. Tehát, ismétlem:
nem a digitalizálással van bajom. Nem vagyok szövőgép-romboló takács. Csak
ésszel akarom használni a digitális világ áldásait. Nem a "haladással" és a
"fejlődéssel" szállok vitába, hanem az esztelen, oktalan rohanással. És úgy
gondolom, ha a könyvre még szükség van, és lesz is jó sokáig, akkor ne
dobjuk el se a könyvet, se a könyvtárost. SZÜKSÉG VAN RÁJUK -- is! És
főképpen: könyvtáros-informatikusokra. De együtt, a kettőre.
Ismerem és alkalmazom is a Voltaire-i mondást (még akkor is, ha hülyeség;))
"Nem értek egyet Önnel, de meghalnék azért, hogy elmondhassa, amit gondol.",
de a mikulás gábori mentalitásra -- szerintem, mert fönntartom a jogot arra,
hogy tévedhetek, szóval SZERINTEM -, a mikulságábori mentalitásra nincsen
szükség ezeken az oldalakon. Inkább Gondos Gáboréra. Ezért is írtam az ő
leveléhez csatlakozva.
Csak két példát engedjenek meg még, amiért szeretem a digitális világot és
bővítem, amennyire erőmből telik:
Ezt e-mailt ma kaptam. Nincsen engedélyem rá, hogy nyilvánosságra hozzam, ki
írta. Csak részleteket idézek belőle, lássák, én miért szeretem a
"digitáliát": "Kedves Pintér László! Mindenekelőtt, kérem, engedje meg, hogy
bemutatkozzam. [...] református lelkész vagyok, az [...] Református
Egyházmegyében szolgálok immáron hét éve, [...] községben.
[...].Zengővárkonyi református felmenőim még Fülep Lajost hallgatták
évtizedekkel ezelőtt, én már Pécsett születtem. 14 évesen elkerültem a
debreceni református gimnáziumba, ott érettségiztem és végeztem el a
teológiát is. Szilvásváradon kezdtem el a szolgálatot, szolgáltam a baranyai
Hidas község székelyei között is, majd, mint már írtam, hét éve itt [...]
megyében.
Engedje, meg hogy láthatatlanul most én is kezet fogjak önnel, érezve így is
Csorba Győző kézmelegét, gratulálva Önnek ehhez a rejtőzködő kincshez, ehhez
a Csorba Győző emlékét ápoló őrző oldalhoz itt az internet világán, ahol a
rengeteg töméntelen butaság, napi hiábavalóságok, politikai szennyek,
információrobbanás repeszei között, a legprimitívebb bulvárszemét és a
felsorolhatatlan lényegtelenség közepette nekem ez az oldal, amit maga
gondoz, a nyitólap, a nyugalom, az örök harmónia, Csorba Győző csendes,
melankólikus, mégis vigasztaló költészetének forrása. Már a gimnáziumban, de
már gyermekoromban éreztem, hogy a könyvek,az irodalom az én, magányt,
csendet, idillit és örök elmélkedést szerető lelkem világa. Papok között ma
is irodalmárnak számítok, gyakran hívnak gyülekezetek, könyvtárak, civil
körök előadást tartani, folyóiratokba tanulmányt írni. Igazából nem jellemző
rám a dogmák vasabroncsa a fejen, sokkal tágasabb a szellemi horizontom,
semmint hogy tantételek beszűkítsék azt, s már kamaszkoromban, olyan Tonio
Kröger-es hangulatban járva  DRÁGA VÁROSOM, PÉCS utcáit, tereit,
parkjait,éreztem, hogy nekem ez A VÁROS:MINDÖRÖKRE. Kultúrája, a sűrített
pannonság, az itt alkotó írók, művészek, a római műveltség, a mediterrán
genius loci, Csorba Győzőtől, Várkonyi Nándoron, Kodolányi Jánoson, Weöres
Sándoron át,és Fodor András, Fülep Lajos,és tágabban az egész dunántúli
irodalom, szobrászat, festészet, Takáts Gyula. Borsos Miklós, Egry
József....Tüskés Tiborral haláláig leveleztem, évente néhányszor írtunk
egymásnak, Bertók Lászlóval hét éve írunk egymásnak,évente többször is.
Igazából el sem tudom magyarázni itt a billentyűkön, hogy Csorba Győző
írásai, életéről vallomásai, összegyűjtött visszaemlékezései, mennyire
mennyire megérintenek, mintha elmenekülnék hozzá ebből a tébolyból amiben
élünk, szenvedünk ma. A finom melankóliája, a gyermekkorától szívében égő
örök kérdések, végső problémák, halál-viaskodások, mintha lelkemből szólna
minden sora. Most a SZAVAK BOLYHAI van a fejem mellett, az ágyon, Kodolányi
életrajzzal, Várkonyi Nándor Elveszett Paradicsomával, Bertók kötettel,néha
úgy érzem, nem is vágyom más kultúrára, csak erre  a pécsi dunántúli
művészetre, irodalomra, mert ebben minden megvan, ami lelkemnek fontos.
Sajnos, Pécs sem az a város már, mint a régi, akár 60-as, 70-es években
volt, amiről Tüskés Tibor annyi szeretettel írt. Amikor Martyn Ferenc volt a
város egyik nagy alkotója. Minden sivárabb, kulturálatlanabb lett, nincs már
Takács Gyula megyei tanács vezető kultúra szerető irányítása. A temetőben
első utam mindig Csorba Győzőhöz és  Várkonyi Nándorhoz vezet, sétáimban
mindig elmegyek az örök helyekre, Kürt utca,Vilmos, Damjanich utca, a
Sétatér, ahol Weöressel nézte az egyetemista lányokat Győző bácsi. Egy
ember, ha széthordják a könyvtárát, másodszor is meghal. Milyen megható az a
gondos szolgálat, amivel maga őrzi Csorba Győző szellemi  és valóságos
könyvtárát. Örömmel olvastam a megemlékezést az új Csorba Győző könyvtárban
a 16.halál évfordulóról. Én,ugyanígy hajlamos vagyok a mélabúra,ahogy László
fogalmazott, hogy évmilliók tengerében minden nevetséges, ha a halálra
gondolok!! Győző bácsi református volt, de ahogy ő, úgy én sem kapok a
vallásban végleges megnyugvást, választ örök kérdéseimre, talán egyedül a
művészet az ,ami segít élni. Hála a PRO PANNONIA kiadónak sok-sok levelezés,
irodalmi kincs olvasható Csorba Győzőről és Fodor, Tüskés, Takáts Gyula és a
többi kedves költő író tollából. És a ha otthon vagyok,a Jókai téri
antikváriumban is sokszor lelek egy egy régi Csorba kötetre. Köszönöm, hogy
végigolvasott, ha megengedi, néha jelentkezek, küldök egy-egy eseményünkről
írást, szöveget, talán képet is. ÁLDÁS, BÉKESSÉG, szeretettel írta mindezt
[...] ...ról."
(Kérem, feledjék el, hogy a levélíró személy szerint engem dicsér  és az én
általam szerkesztett oldalt: vegyék úgy, "A" könyvtárosokat dicséri...)

Vagy egy másik történet, szintén a honlapról, a digitális világ nagyobb
dicséretére: http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1834

Engedjék meg, hogy egy gondolatot, kissé "kicsavarva", kiemeljek a lelkész
leveléből:

"A kultúra, ha széthordják a könyvtárakat, meghal. Milyen megható az a
gondos szolgálat, amivel a könyvtárosok őrzik és gondozzák a valóságos  és
virtuális könyvtárakat és könyveket az örökkévalóságnak."

A fentiek fényében kérem szépen, ne "hallaggyunk annyirán" (katonai és
mozgalmi szleng, 70-es évek): adjunk még egy kis időt a könyveknek.
Mert az idézett történetek nem eshettek volna meg az internet nélkül ... de
a könyvek nélkül sem. Ugye?

Köszönöm türelmüket, baráti és halladó:)) üdvözlettel: Pintér L.

P. s. És most - eszembe jut Krúdy Gyula, Berda József, Galsai Pongrác és a
többi életszerető művészember akikkel az olvasmányaimban vagy az életben
találkoztam, - eszek egy jó sűrű füstölt csülkös bablevest, iszok rá egy
sört, mert a testnek is meg kell adni, ami annak jár... Ja, és a kutyusnak
is adok. (Nem sört;) Aztán digitalizálok tovább;))

2011/9/20 <ggondos at oszk.hu>

> Kedves Vitázó Kollégák!
>
> A könyvtár/digitális információszolgáltatás az egész társadalmi rendszeren
> belül értelmezve csak egy olyan terület, amely egyre nagyobb
> energiafelhasználást igényel.
> Az egész világ arra halad, hogy egyre profibb készülékek egyre távolabb és
> egyre gyorsabban tudjanak szolgáltatni a pillanatban, a "később" mintha
> kevésbé lenne szempont.
> A legkedvesebb agyon szeretgetett mítoszunk szerint - ez mintha egyfajta
> technokrata gondviselés elképzelés torzó lenne- az egész anyagi/természeti
> valóság azért van/lett, hogy a mi kis (és nagyobb, 1000 km képátlójú)
> kütyüinket működtesse, ahhoz nyersanyagot szolgáltasson. Ez egy szép mese,
> ami annyira tetszik legtöbbünknek, hogy nem akarjuk tudomásul venni, hogy
> annyira valós, mint a Mikulás. Ezzel szemben sokan jelzik, hogy ennek a
> gazdag nyugati világnak, amibe mi is (!) tartozunk drasztikusan
> csökkenteni kellene az energia és anyag felhasználását. Ennek sok oka van:
> a javak elosztása a világban jelenleg nagyon egyenlőtlen, ha mi még tovább
> "fejlődünk" a szegény országoknak kevesebb lehetősége lesz rá, a jövő
> generációinak (az Ön öregkori énje, gyermeke és unokája) kevesebb esélye
> lesz rá, a természetnek is kéne hagyni némi helyet.
> A gazdaság bele van ragadva saját, meghaladott paradigmájába, csak úgy
> képes fennmaradni, ha folyton növekszik. Egyelőre az ebben érdekelteknek
> nagyon sok energiájuk van arra, hogy erről sokakat meggyőzzenek. Nem kell
> összeesküdni hozzá, a rendszer logikája kényszeríti őket (minket) erre.
> Közben a gazdasági jó rég levált a társadalmi jóról, de a mese szerint-
> amit minden este meghallgatunk- ezeknek továbbra is van közük egymáshoz.
> Pl. a GDP természeti és egyéni katasztrófáktól is, háborúktól is nő, semmi
> köze egy társadalom jóllétéhez. Pl. hogy nem tartós eszközöket gyártunk,
> hanem olyanokat, amelyeket időről időre le kell cserélni- ez a gazdaságnak
> jó, annak akinek meg kell keresnie rá a pénzt kevésbé.
> Igazából a vita arról is (kellene, hogy) szól(jon), hogy a könyvtár úgy
> határozza meg magát, mint ami egy már meghaladott, leváltásra váró
> gazdasági paradigmához kíván alkalmazkodni (ami lehet, hogy nekünk csak
> azért tűnik oly romlatlannak, mert még nem ocsúdtunk fel a
> Rendszerváltozásból), vagy az új paradigma (?) kidolgozásában találja meg
> saját helyét?
> Az olvasói, fogyasztói igények nagyon durván alakítva vannak a gazdasági
> szereplők által, így ha reflexió nélkül alkalmazkodunk ehhez, akkor nagy a
> kockázata, hogy egy rossz rendszert szolgálunk ki. Sarkítva: a ma
> felhasználója kiszolgáltatottan rohan a pénze után, túlfeszített versenyre
> van kényszerítve, hogy megőrizze munkahelyét, ezért sem ér oda a
> könyvtárba, nincs ideje egy egész könyvet elolvasni, ezért szeretne
> gyorsan és azonnal egy digitális kivonatot az okos telefonjára, amit
> munkába/ZH-ra menet elolvashat. Kérdés, hogy akkor vagyunk jó fejek, ha
> egy ilyen világban küzdő embert segítünk, vagy ha gondolkodunk a kiúton,
> az azutánon is? Szerintem sajnos valahogy mind két lovat meg kellene ülni,
> sietve beszkennelni, átküldeni az anyagot, de nem feledve, hogy a kőolajra
> alapozott gazdaságnak vége van (az, hogy az USA-t leminősítették pl. ezt
> jelenti), egyre drágább és kevesebb lesz az olaj és így egyre inkább a
> kevés energiát igénylő információhordozók, elektromosság nélkül is működő
> információhordozók lesznek majd újra fontosak. Ez csak akkor lesz kőkor,
> ha meg akarjuk akadályozni.
> Persze talán sikerül majd megoldani, hogy jusson elég energia a digitális
> információhordozók, szolgáltatások, az internet fenntartására, ha a
> fogyasztói döntés ezt választja mondjuk a mobilitás helyett. Kb. ilyen
> jelentőségű döntések előtt állunk, még akkor is ha időben elkezdünk
> átállni napenergiára (amit szintén kőolaj segítségével kell legyártani).
> De ne feledjék, ez nem csak energiaféleség kérdése, mert a gazdaságnak az
> az érdeke, hogy folyton növekedjék, és ha ezt az emberi tényező (munkaerő,
> egészség) és/vagy a Bioszféra további vékonyításával érheti el, akkor is
> ragaszkodik hozzá. Sajnos ilyenné alakították, holott lelkes elődeink
> eredetileg valahogy így tervezték: "Adam Smith és John Stuart Mill
> világosan leírta, hogy növekedni kell, mert nagy a szegénység, és mindenki
> anyagi szükségleteit ki kell elégíteni egy jó társadalomban. De eljön a
> pillanat, amikor ezt elérjük, és mindenki anyagi szükségletei megfelelő
> szinten ki lesznek elégítve. Ekkor nem kell tovább növekedni. Mill ezt
> hívta stacioner gazdaságnak. Ami mennyiségileg már nem nő, hanem
> minőségileg fejlődik. Az emberek a tudományoknak, művészeteknek
> szentelhetik idejüket, s nem az anyagi javak halmozásának, hanem a
> szellemiekének." Önök szerint még meddig érdemes erre várni, amikor azt
> látjuk, hogy a különbség gazdag és szegény ország/ember között egyre
> nagyobb? Hiszik, hogy már nincs messze, hogy leszünk elég gazdagok ehhez
> ebben a rendszerben?
> Lennének kiutak, sokan gondolkodnak más gazdasági modelleken, kidolgoztak
> más mérőszámokat, igazságosabb társadalmi berendezkedések szempontjait,
> pl. az is lehetne egy könyvtári feladat, hogy - kicsit nem csak az elmúlt
> XX évtől, hanem a jelen reklámvalóságától is eltávolodva - ezekről többet
> tudjunk. Hisz sokan emlékeznek a beszélgetésre, hogy a Halálcsillagon
> dolgozó villanyszerelők vajon ártatlanok voltak-e... :-)
>
> Ártatlan üdvözlettel
> Gondos Gábor (1972)
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>

-- 
Pintér László
nyugdíjas főkönyvtáros
7635 Pécs, Csóka dűlő 8.
Tel.: 72/226-151
Mobil: +36 30 981-88-45
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20110920/28b2ce0c/attachment.html>