[KATALIST] A Wikipédia hitelessége

[Dr- Horváth Sándor Domonkos]

  Kedves Kollégák,

jó a "van" mert akkor van mit bírálni. :-) Szeretem a Wikipédiát, néha 
találok benne hibákat, csóválom a fejem. Ennek ellenére használom, mivel 
kéznél van, nem kell felállnom az asztaltól, elballagnom a polcokig, 
ahol a tisztelt, nagy becsben tartott, ám hibajavításaira csak az 
esetleges újabb kiadás (esetleg újra vásárolt) kötetei esélyesek.
Nyilvánvaló, hogy várat nem építhetünk rá. Jelezzük vissza a hibákat, ha 
pedig hiába keresünk valamit, akkor azt írjuk meg mi, hiszen úgyis 
kikutatjuk.

Nem kell rádöntenünk az akadémia falait, ha már egyszer nem akadémikus 
igénnyel készül. A baj ott kezdődik, ha a kutatásmódszertan is annyiban 
merül majd ki, hogy leülök a gép elé, és...

Más: Mikulás Gábor a könyvtárral kapcsolatos elavult elméletként említi, 
hogy monopol versenyző egy monopol piacon. És ő ezt úgy elemzi, hogy a 
könyvtár és a felhasználók a piaci szereplők.

Valójában a hivatkozott eszmefuttatás más szereplőkben gondolkodik, 
tehát a piaci környezet szereplői nem a felhasználó és a könyvtár, hanem

a) a könyvtár fenntartója (aki könyvtári szolgáltatást vásárol),
b) a könyvtár (akitől a könyvtári szolgáltatást vásárolja a fenntartó)

Példa erre egy önkormányzat, amelynek kötelező feladata a nyilvános 
könyvtári ellátás biztosítása. A piacon ő lép fel egyedüli vásárlóként, 
és a szolgáltatást rendszerint a saját maga által létrehozott 
intézménytől "vásárolja meg" az éves költségvetés biztosításával.
De a KSZR-rendszerben ez már tisztultabb: a települési könyvtárak egy 
nyilvános könyvtártól vásárolják meg a nyilvános könyvtári ellátást 
(mozgó könyvtár). Ez általában a megyei könyvtár, vagy egy városi 
könyvtár. Elméletileg itt a szolgáltató könyvtárak már versenyhelyzetben 
is lehetnének, de nincsenek, egyrészt logisztikai okok, másrészt 
diplomáciai okok miatt.

A fenti képletben tehát a felhasználó nincs benne, hiszen részére a 
fenntartó biztosítja a könyvtári ellátást, amíg az a kultúrpolitika 
törvényben rögzített akarata szerint kötelező feladat. A felhasználó 
"hiánya" az egyik fő oka a rendszer viszonylagos merevségének, de 
stabilitásának is. A felhasználó magatartása relatíve hosszabb távon 
lecsapódik a kultúrpolitika alakítóinál, és visszahat a rendszerre. A 
visszahatás módját gazdasági és értékpreferencia szempontok is 
meghatározzák.

Az azonban ismerethiányt feltételezne, ha azt gondolnánk, hogy a 
könyvtári szolgáltatás jelenleg teljes egészében kiváltható lenne 
alternatív lehetőségekkel, és ez nem vezetne a társadalom elbutulásának 
felgyorsulásáig, ami alighanem az alternatív szolgáltatókat is maga alá 
temetné.

(A fentiek elméleti játszadozások, más megközelítések bőséggel 
elképzelhetők.)

Üdv.:
HSD