[KATALIST] Reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

2010. Júl. 12., H, 11:52:09 CEST

Igen találó.

Nekem még az is eszembe jutott, hogy nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy
meg tudjuk ítélni : jó-e a rántotta. :-)

Bátori József

  _____  

From: katalist-bounces at listserv.niif.hu
[mailto:katalist-bounces at listserv.niif.hu] On Behalf Of Horváth Sándor
Domonkos
Sent: Friday, July 09, 2010 7:07 PM
To: katalist at listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] Reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

Kedves Éva, Tisztelt Kollégák!

Amikor a mesebeli kisfiú elkiáltotta magát, hogy a király meztelen, az
nagyon katartikus élmény volt, gyermekfejjel olvasva is. Aztán felnőttként
az átdolgozatlan verziót is elolvastam, és jót derültem azon, ahogy abban a
változatban a király végignézett magán, rájött, hogy tényleg mezítelen,
aztán - mit volt mit tenni -, kihúzta magát, és még peckesebben lépkedett.

Nyilvánvaló, hogy a topic-ot generáló írásban szóba sem került, hogy a
király levegőbe öltözött volna, csupán szabásmintáról és fazonról történt
említés, nem lábjegyzetelve, hogy a ruhatár bővebb   repertoárt is
tartalmazott.

A mese csapnivaló lett volna, ha a kisfiú már az uralkodó leköszönte után
mondta volna, hogy "annak idején a királyon nem volt ruha" -- másfelől az is
érthető lett volna, hiszen mégiscsak számolnia kellett főbenjáró
egzisztenciális szempontokkal, mivel akkoriban olcsó volt az emberi élet,
nem úgy mint manapság, ahol legfeljebb csörömpölő telefonnal, harapós
e-mail-lel, ad abszurdum költségvetési okkal magyarázható
létszámgazdálkodással szembesülhetne a renitens, no persze, nem a
könyvtárügyben, hiszen minket ettől megkímélt a sors.... soha ilyet nem
láttunk... hallottunk... olvastunk..... 

Szóval, a visszamenőleges fazon-kritika nem túl gusztusos, másfelől ki sem
kerülhető, hacsak úgy nem gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben volt,
van, és ugyanúgy kell folytatnunk is....

Másfelől ne becsüljük alá a "végeken" robotoló beosztott könyvtárost, lehet,
hogy nem látja a boszorkánykonyha fűszereit, de a végin mégis csak kap egy
kanállal a kondérból, és ha kémiailag hiteles analízist nem is ad róla,
szakmai tapasztalatai és a mindennapi rutinja alapján egészen pontosan meg
tudja mondani, hogy milyen az íze az adott matériának, mondjuk a
könyvtárpolitikai output lecsapódásának. 
Talán nem tudja, hogy miért és hogyan alakult úgy egy pályázati kiírás,
ahogyan az megjelent, ám azt pontosan tudja, hogy arra van-e szüksége, arra
van-e a legnagyobb szüksége, sőt azt is, hogy igazából mire lenne szüksége.
Így attól se féltsük őt, hogy Somogyi kolléga írásából kivett idézetekkel
(valakik) "megzavarják" a fejét, majd aztán ettől kap gellert a szépívű
szakmai szárnyalás.  

Azt írod az ágazati irányításban résztvevőkről, hogy "ők is mi vagyunk" -
amit akként tudok interpretálni, hogy szakmabeliek, ahogyan mi is. Ez nagyon
szép gondolat, csak az vele a baj, hogy ebből az következik, hogy az ő
felelősségük a mi felelősségünk, és az ő érdemeik a mi érdemeink -- és be
kell látni, hogy ez így már nem méltányos senkire nézve sem, de ezt az ideát
el sem lehetett volna várni, pont az előbbiek miatt. (Szóval, vegyük már
tudomásul, hogy bármilyen gusztustalan szó is a "hatalom" -- az a
politológia definíciója szerint a döntések birtoklását jelenti. Az ágazati
irányítás pedig a döntések meghozatalában csúcsosodik ki, jelenjen ez meg
pénzosztási koncepcióban, jogszabályban, személyi döntésekben, vagy
akármiben. Ekként erőteljesen vitatható az a gondolatmenet, hogy "ők mi
vagyunk". A hatalom szakmai legitimációját a szakmával való folyamatos
kommunikáció, a szakmai és tudományos megalapozottság jelenti. Ez a
kommunikáció partnerséget céloz, azonban a partnerség sajátos árnyalatot kap
az érdekek és függőségek rendszerében, annak ellenére, hogy mindkét félnek
elemi érdeke ennek tagadása.)

Miután becsomagoltam három réteg selyempapírba, kénytelen vagyok konkrétan
is leírni: szerintem nem elfogadható szakmai vita adekvát elemeként egy
olyanféle érvelés, hogy "neki is beleszólása lehetett volna (vagy
beleszólása volt)" a szakmapolitika kialakításába.

Nem elfogadható szakmai érvelésként az sem, hogy egy kifejezetten szakmai
publicisztika "veszélyes lehet" azért, mert majd (ráadásul
szövegkörnyezetéből kiragadva) idézgetik megállapításait.

Hatalmas a veszélye az efféle megközelítésnek, mivel elbizonytalaníthatja a
szakembereket, de nem tudásukban, hanem abban, hogy véleményüket közölni
merjék. A téves vélemény is jobb a hallgatásnál, mivel a téves véleményt a
helyére lehet tenni.

Az egyetlen igazi veszély annak feltételezése, hogy létezik egy adott
szakmában (bármelyikben, bármilyenben) egy fél tucat olyan személy, aki
világosan lát, és megmondja a "tutit", és aki másként látja a dolgokat (mert
bizony nem matematika minden, ahol kétszer kettő négy), az veszélyes,
eliminálni kell, kommunikációs furkósbottal jól fejbe csapni. 

Persze nyilvánvaló, hogy az egészet én értem félre, ill. tévesen
interpretálom, hiszen más magyarázata nem lehetne annak, hogy ilyeneket írok
az általam igen nagyra becsült és szeretett Bartos Éva levelére.

Kiváló tisztelettel:
Domonkos

2010.07.09. 16:57 keltezéssel, Bartos Éva írta: 

Méltatlan méltatás - avagy reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

Amint azt a katalisten olvashattuk, Somogyi József nem kisebb feladatra,
mint az általa "Skaliczki Érá"-nak nevezett korszak elemzésére vállalkozott.
A néhány hónappal ezelőtt megírt cikk nézőpontját, szakmai igazságtartalmát
egy négyszemközti szakmai beszélgetés keretében  akkor és ott megvitattuk.
Ehhez képest mégis változatlan formában, váratlanul közzétette írását. Így
tehát nekem is a nyilvánosság előtt kell megismételnem az akkor
megfogalmazott fenntartásaimat. 

1. A szabad véleménynyilvánítás keretei között, természetesen, mindenki
mindenről, mindenkiről kifejtheti a véleményét. Egy közel másfél évtizedes,
legmagasabb szintű ágazati szakmai vezetést, vezetőt is lehet minősíteni,
dicsérni vagy kritizálni. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, megtették már
mindkettőt sokan, közszereplőként hozzá szokott már ehhez  Skaliczki Judit.
A kérdés inkább az, hogy a fent említett szakmai teljesítménnyel arányos-e,
vagy ahhoz méltó-e az, ha egy szubjektív, a szakmai oeuvre-ből találomra
kiragadott egyetlen részkérdést egyetlen nézőpontból tárgyaló értékelés
vállalkozik annak megítélésére.

2. Ha mégis ezt teszi, akkor elfogadhatatlan a cikkből sugárzó attitűd.
Ugyanis ha valaki a "végeken", beosztott könyvtárosként, érdemi
információktól és döntéshozóktól távol, tájékozatlanul netán úgy érezné,
hogy a feje fölött zúg el a könyvtári történelem, amit képtelen bármilyen
módon befolyásolni, azt még megértem, és  legfeljebb szomorúan állapítom
meg, hogy még van mit tenni a szakmai nyilvánosság területén. Szakmai
véleményt a Könyvtári Intézet munkatársaként így megfogalmazni azonban több,
mint komolytalan!  

Somogyi József ugyanis évtizedek óta a magyar könyvtárügyben dolgozik,
legalább nyolc éve a Könyvtári Intézet önálló feladatkörrel megbízott
munkatársa, akinek munkakörénél fogva országos adatokra, nemzetközi
trendekre van rálátása. Ebben a pozícióban, utólag, azzal  áll a
nyilvánosság elé , hogy talán nem is jó felé vezettek bennünket?! Szeretném
hangsúlyozni, hogy a cikkben foglaltakkal szemben nincs semmiféle "Skaliczki
stratégia", amit kívülállóként, utólag megkérdőjelezünk. Somogyi Józsefnek
intézeti státuszában joga és kötelessége volt részt venni - a könyvtáros
szakma és az ágazati irányítás közötti közvetítő helyzetben - a könyvtári
stratégiai célkitűzések kialakításában, a megvalósulás, az elért eredmények,
netán  tévedések elemzésében és értékelésében. Lehet, hogy elkerülte a
figyelmét, de az ágazati irányítók már hosszú ideje nem politikai
komisszárok, akik az ideológia tisztasága felett őrködnek, hanem ők is mi
vagyunk, a szakmából felkért  szakemberek, akik a szakma egészével, velünk
együtt alakítják a szakmapolitikát és hogy az jól vagy rosszul alakul-e, az
mindannyiunk közös felelőssége. 

3. Fenntartásaim vannak a cikkben szereplő szakmai állítások tartalmával
kapcsolatban is. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Az olyan sommás
megállapítások, mint hogy az Európai Uniónak nincs könyvtárpolitikája, vagy
hogy sehol Európában nem tartják célnak a könyvtári intézményrendszer
önállóságát, mint nálunk,  szerintem nem állják meg a helyüket. Ugyan nincs
az Unióban uniformizált könyvtárpolitika, de szerencsére figyelembe veszik a
nemzeti kulturális örökségek különbözőségeit, sajátosságait, azok
tartalmával és intézményrendszerével együtt. Azok  a tények, miszerint a
könyvtárakra Európa-szerte  egyre több közösségi feladatot rónak, hogy a
könyvtárakat közös európai projektek százaival arra ösztönzik, hogy sajátos
eszközeikkel és lehetőségeikkel  vállaljanak mind nagyobb részt a társadalmi
egyenlőtlenségek csökkentésében, a tudásbázis kiterjesztésében, járuljanak
hozzá az országaik és ezen keresztül egész Európa versenyképességének
növeléséhez, és e feladatokkal kapcsolatban alakítsanak ki közös
eszközrendszert, terjesszék el a jó gyakorlatokat , fejlesszék könyvtári
szakembereiket - szerintem  mégis csak közös cél- és feladatrendszerre
utalnak. A könyvtárak pedig, legjobb tudomásom szerint, mindig a
társadalmat, esetenként annak egyes kiemelt célcsoportjait segítették,
támogatták, jobbították - szakembereik elkötelezettsége, a felhalmozott és
növelt értékek révén, a mindenkor legkorszerűbb információs technológia
felhasználásával.  A mi korábbi és jelenlegi stratégiai céljaink
ugyanezekről a feladatokról szólnak. Egy hullámhosszon vagyunk, egy nyelvet
beszélünk az európai könyvtárüggyel.

4. Sajnálatosnak és veszélyesnek tartom, hogy Somogyi József bizonyos
sommásan megfogalmazott mondatait - ráadásul környezetükből kiragadva -
fogják majd hivatkozni, terjeszteni,  s ezáltal kétszeresen is félrevezető
szakmai értelmezést tulajdonítani az írásnak.

Bartos Éva

_______________________________________________
Katalist mailing list
Katalist at listserv.niif.hu
https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist

No virus found in this incoming message.
Checked by AVG - www.avg.com
Version: 9.0.830 / Virus Database: 271.1.1/2997 - Release Date: 07/11/10
20:36:00

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100712/3b39dc54/attachment.html>