[KATALIST] Cikkajánló

[Horvath Sandor Domonkos, dr.]

Eléggé vékonykának tűnik az elemzés, mondjuk inkább úgy, hogy a valóság
egy szeletének. Ennek ellenére úttörő munka, finom és intellektuális, a
záró megállapítása pedig kő keménységű. (Remélem alapkő, nem pedig emlékkő.)

Az elmúlt közel másfél évtizedet a magam részéről nem nevezném
"Skaliczki-korszaknak", bár az ágazat tekintetében roppant komoly
befolyással rendelkezett dr. Saklaiczki Judit. Rendkívül okos nő,
széleskörű szakmai ismerettel, nagy lobbi-erővel. Azonban sem a
környezete, sem a körülményei nem voltak homogének, és a teljesítménye
sem egyirányú, egyforma és változatlan.

Az időszakot egységes megítélés helyett inkább egy offenzív és a
defenzív részre bontanám. Az offenzív rész az 1990-es évek közepének
szemüvegével nézett modern könyvtárügy megvalósításának kísérlete,
egyfajta integratív-messianizmussal, idealizmussal, amely a teljes hazai
könyvtárügy felvirágoztatására törekedett, ide nem értve az iskolai
könyvtárügyet. Szubjektív vélekedésem szerint a hangsúly az elveken és a
tervezésen volt ebben az időszakban.
A második időszak túlnyomórészt defenzív-pragmatista-forrásallokációs
szemléletet tükröz számomra: az elsődleges a források megnyitása,
hátvédharc a konkurens költségvetési igényekkel szemben, az
összkönyvtári stratégia szerepe egyre inkább a költségvetési (majd
Uniós) források megszerzésének céljára rendelt alá.

A KSZR a két időszak határmezsgyéjén született, mindegyik időszak
legjobb tulajdonságaival felruházott "gyermek", és így sikertörténet. A
befejezés pedig a második korszak koronája: irgalmatlan pénzek
megszerzése a könyvtárügy részére, amelyek felhasználása kódoltan nem a
leghatékonyabb, kissé kauzalisztikus, nem igazán rendszerszerű,
átfogóságában fragmentált, mint egy leejtett zsebóra üvege.
Természetesen aranyóra, gyémánt berakással, amit nem szabad
elfelejtenünk, csak legyen zsebünk, éjjeliszekrényünk és fiókunk hozzá,
mondjuk három év múlva is...

Másfelől változtak az idők. Van olyan hazai nagy könyvtár, amelyet a
"korszak" elején adtak át mint felújítottat. Akkor tátott szájjal
csodáltam. Évtized múltán már nem tűnt annyira modernnek, sem
potenciális közösségi helyként, sem a legújabb egyetemi tudásközpontok
árnyékában.

A dolgok természetéből adódik, hogy túl sok minden változott, ill.
megváltozott a világban ahhoz, hogy a hazai könyvtárügyet alkalmi
ecsetelésekkel kezelni lehessen, akármilyen drága és kifejlesztett is a
felkent emulzió.. Ismét "ki kellene találni" a könyvtárügyet, de a
kapitány már nincs a hídon, és nem igazán vagyok biztos benne, hogy a
hajót a hajócsavar viszi-e előre, vagy csupán az áramlat sodorja...

Kellene egy "másik Skaliczki", vagy akárki, aki hasonló énerővel
rendelkezik, talpraesett, összefog, lobbizik és ágál napi tizenkét
órában, akit tíz-tizenöt év múlva megdicsérhetünk és/vagy bírálhatunk,
mert a nulla scenárió következményeibe jobb bele sem gondolni.

Ugyanez visszamenőlegesen is igaz, és ez az egyik fő ok, hogy miért
kelll dr. Skaliczki Juditot  eredményeivel és tévedéseivel, erényeivel
és hibáival együtt is mélyen megsüvegelnünk.

Üdv.:
HSD








2010.07.05. 8:44 keltezéssel, Somogyi József írta:
> Az érdeklődők számára ajánlom rövid írásomat Skaliczki Judit
> ágazatirányítási tevékenységének fő irányáról. A cikk közvetlenül
> Skaliczki Judit lemondása után keletkezett, de ismerve mai napig ható
> befolyását az ágazatra, fő megállapításomat időszerűnek tartom ma is.
>  
> http://konyvtaros.mindenkilapja.hu/html/18622732/render/skaliczki-juditrol
>  
> Somogyi József
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>   

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100705/db7a99df/attachment.html>