[KATALIST] [IFLA-HUN] Összefogás a könyvtárakért AVAGY forog-e eléggé a könyvtári állomány?

[Horváth Zoltánné]

Tisztelt Könyvtárosok!

Haraszti Katalin írása nyomán (amely számomra lényegi dolgokról adott világos összefoglalót) az a kérdés merült fel bennem, hogy kinek van joga nyilatkozatot adni, határozott kijelentéseket tenni egy szakmáról egy lényegében politikai napilapban? Kik lehetnek a hiteles személyek erre? Vajon van-e rá szakmai etika, vagy szokásjog? 

Nyilvánvaló, hogy szakfolyóiratban bárki írhat elemzést, akinek írását a szerkesztőség elfogadja, esetleg kommentálja, sok esetben támogató, segítő véleményekkel. (Láthatatlan kollégium).

Az Interneten is szabadon lehet véleményt formálni, nincs "láthatatlan kollégium", általában nem is számít értékelt forrásnak, kivéve az egy-egy intézmény ... stb. köré csoportosuló szakértők, szakintézmények közléseit.

Kell-e arra vigyáznia az "Internet nemzedéknek", hogy hol, mikor, milyen vélemény helyezhető el, meg kell-e szólaltatni a másik oldalt, le kell-e ellenőrizni az állításokat, meg kell-e szólaltatni az adott szakma "terepen dolgozó" szakembereit, vagy ebben az új elektronikus kultúrában elszabadul(ha)t a malomkő?

Üdvözlettel

Horváth Zoltánné
Könyvtáros informatikus


-----Original Message-----
From: katalin.haraszti at parlament.hu [mailto:katalin.haraszti at parlament.hu] 
Sent: Monday, February 16, 2009 7:42 PM
To: IFLA-HUN
Subject: [IFLA-HUN] Összefogás a könyvtárakért AVAGY forog-e eléggé a könyvtári állomány?

Tisztelt Kollégák! 

A magyarországi könyvtáros szakmai közösséget az elmúlt 10 napban élénken 
foglalkoztatta egy jelenség, ill. ennek az utóhatása. 
Az alábbiak megírására és elküldésére az a megrendülés indított, amit egyes - sokunk 
által ténylegesen szakemberként tisztelt - reagálók szubjektív sorai váltottak ki 
belőlem. A cunami utórengése.

Lássuk akkor, mi történt? 

"Drága könyvek, szegény könyvtárak" címmel a Népszabadság c. országos napilap 2009. 
január 27-i számában egy írásmű, amelynek az alcíme és a "lead"-je a következő: 
"Az OSZK csak reklamálás árán kapta meg a köteles példányok ötödét.  -
Folyamatosan és drasztikusan csökken az az összeg, amelyet a könyvtárak új 
dokumentumok beszerzésére költhetnek, ráadásul pályázni is egyre nehezebb. Emitt 
minél nagyobb árkedvezmények kicsikarásával, amott támogatásokból próbálják tartani 
a színvonalat." Folytatás emitt: http://www.nol.hu/lap/kult/lap-20090127-20090127-18

Kisvártatva, egy olvasói véleményként jelentkező impass (bridzselők ismerik, mit 
jelent) nyomán, azonos szerzőtől, ugyane lap immár február 6-i számában "Polcon 
porosodó kötetek" címmel - mintegy előző állításaival is vitatkozó - cikket 
közöltek. A lead: "Egy felmérés szerint baj van a magyar könyvtárak 
állománygazdálkodásával: a kölcsönözhető könyvek fele nem forog. Milliárdok folynak 
el, pedig a könyvtárak kimutatható nyereséget is termelhetnek - állítja egy 
szakember." Folytatás emitt: http://www.nol.hu/kult/lap-20090206-20090206-8

Ennek az írásműnek a leközlése ellen közleményben tiltakozott a szerkesztőségnél a 
Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Információs Intézmények és Könyvtárak 
Szövetsége. 

Ha nem csal az emlékezetem, akkor a "Halott az állomány fele?" kérdéssel a KATALIST-
en (https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2008-September/034135.html)
2008. őszén tette közzé először az elméletét a porosodó kötetekről sokat gondolkodó, 
aki - mily véletlen - azonos a most februári cikkben megszólaltatottal. 
S bár provokatív őszi levelében színleg cáfolatot kért, valójában 
állítással és forráshivatkozással indított (KIT Hírlevél - önhivatkozás), ill. 
(Sonnevend, 3K, 2008. augusztus). 
Születtek ugyan válaszok, de nem vettük mi elég komolyan a jelenséget, ezért lett 
belőle hamisságokat sugalló, silány álinterjú, "szakértői vélemény", majd szó- és  
véleménycsata. 
A vitát provokáló e hét végén magába szállhatott, mert elnézést kért a KATALIST-re 
küldött mai levelében. Tételeit nem vonja vissza (meg is égethetik ....), de saját 
jövője érdekében a nem szándékolt sértésért megkövetett minden érintettet.


De mi a könyvtárak és a könyvtárosok érdeke? 

Érdekünk-e az, hogy egy hamisságot árasztó írás, amely igen nagy példányszámú, helyi 
és országos döntéshozók által olvasott, azok véleményét befolyásolni tudó lap cikke 
cáfolat nélkül maradjon? 

Az MKE és az IKSZ elnöke gyorsan és célzottan reagált, visszautasított. A szakma sok 
hangja megszólalt a KATALIST-en, és a Népszabadság honlapján blogbejegyzések is 
mutatják, hogy az ingerküszöböt tényleg átlépte a február 6-i cikk. 

Mi lesz mégis a cikk utóélete, ha nem reagálunk rá cáfolattal? 

Megjelenése után az első a "befogadás", a percepció szakasza. Az ezt tükröző 
reakciók szakaszát nagyjából lezártnak tekinthetjük - itt tartunk ma. 
Ámde mint minden fennmaradó írásnak, ennek a szerencsétlen cikknek is lesz utóélete. 
A cikk silánysága és torzításai csak részben az írástudó újságíró bűnei, mert ki nem 
hagyható az ő felelőssége sem. 
Gondoljunk bele, hogy már 3-5 év múlva, egy keresés eredményeként valaki előveszi 
ezt a "porosodó" cikket. Sem a KATALIST-levelek, sem a NOL-bejegyzések nem jönnek 
elő a keresésnél! Kipróbáltam! Tehát egyedül a ferdítések maradnak meg. S amint 
múlik az idő, majd csak a ragadható meg, hogy egy "korabeli szakember" így és így 
nyilatkozott. Micsoda pazarlás volt akkoriban .... pedig pénzügyi-gazdasági válság 
volt ....


Kellene tehát a cáfolat, de nem Mondolat! A Népszabadság szerkesztőségénél el 
kellene érni az érdekvédő szervezeteknek, hogy jelenhessen meg egy szakcikk a 
témáról ugyanabban a lapba, a kulturális rovatban: a (sokféle)könyvtár állomány-
hasznosulásáról - mert e téren is csúsztatás volt! 
(Az egész oldalas hirdetés lenne a legjobb, de annak a színes listaára 3.150.000 Ft 
+ áfa/megjelenés, a fekete-fehér pedig 2.340.000 ft + áfa/megjelenés ... ennyire nem 
lesznek gálánsak a szerkesztőségnél.) 

Ha elég informált lennék, nem sürgetnék mást az írásra. A személyes tapasztalat 
kevés, bár adalékként: a mi könyvtárunkban a retrospektív konverzió révén feldúsult 
OPAC-kal számos régi (de nem porosodó) mű is újra életre kelt. 

Össze kellene fogni a könyvtárakért! Jelenjen meg akár több szerző tollából is az az 
írásmű, ami hiteles képet fest a 21. század elejének magyarországi könyvtárairól, 
azok tevékenységének erről a szeletéről!

A levelezőlistán olvasott szakmai megszólalók közül a Könyvtári Intézet szakemberei 
tudnak a legbiztosabb adatbázisra, a könyvtári statisztikákra támaszkodni. 
Az inkriminált cikkben leginkább érintett városi könyvtáraktól is érkeztek konkrét 
érvek, objektív válaszok adatokkal, amelyek cáfolják a cikkbeli hamis állításokat.

Ugye, lesz összefogás? 

Ha pedig nyitott kapukat döngetnék botondi hevülettel, akkor vállalom a spatreakciót.


Kollegiális üdvözlettel:

Haraszti Pálné