[KATALIST] A pofátlanságnak nincs határa?

[László Pintér]

Tisztelt Lista, Horváth Sándor Domonkos, Süttő G. Ildikó és mások
hozzászólásával, akik hozzájuk hasonló módon értékelték a  listán a
"porosodó könyvek" ügyét, a magam részéről teljes mértékben
egyetértek. A vitához ilyenképpen nem is szólok hozzá.
Viszont néhány példával megvilágítanám azt, mit gondolok a helyzetről.
Én Pécs város könyvtári ügyeit ismerem nagyjából. Miért gondolom ezt?
Közel negyven éve pécsi könyvtárakban dolgozom...
A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa Központi Könyvtárába kezdtem
a könyvtári pályafutásomat, 1972. június 1-én. Első feladataim közé a
könyvtár állományának ellenőrzése, selejtezése tartozott, olyan kiváló
munkatársakkal közösen, mint Móró Mária Anna, akitől a szakma
gyakorlatát tanultam, és aki most nagybeteg, sajnos. A Jóisten
gyógyítsa meg minél előbb...  Közel 100 ezer kötetet selejteztünk vele
és más kollégáimmal két és fél év alatt. (Ezeknek egy része eleve
hiány volt...) Sziszifuszi munka volt. Igaz, akkor még szombaton is
dolgoztunk (talán minden második szombaton?) Mikor dolgozóként
beléptem a Szakszervezeti Könyvtárba, 120-nál több letéti könyvtár
működött Baranyában. Mikor eljöttem onnan, valami 30 körüli számra
emlékszem. Ma talán egyetlen szakszervezeti könyvtár sincs Baranyában.
(Nem volt időm utána járni, bocsánat.)  Csak azt akarom mondani, hogy
már az "én időmben" is leginkább pl. a klasszikusok maradtak meg a
selejtezés után a szépirodalomból, a beszerzési keret pedig egyre
csökkent. Nyilvánvaló, hogy azután már nem 30-40 db Lenin összest
vásároltunk/tak, meg mittudomén, Lenin a könyvtárakról c. könyvet is
csak kettőt negyven helyett. Azután nyilván annyit sem. Nyilván
nincsen már sehol harmincöt-negyven példány a Szakszervezeti
könyvtáros munkája c. könyvből sem. Talán egy-kettő. Van még
egyáltalán önálló szakszervezeti vagy munkahelyi könyvtár? Az mit
selejtezhetne ki? A Pécsi Hőerőmű munkahelyi (szak)könyvtárának
épületére szemet vetett az új tulajdonos. Úgy megszüntették az 5 és
félezer kötetes könyvtárat, mint a sicc...  Ha létezik is még valahol
szakszervezeti könyvtár, onnan selejtezni való már nem nagyon lehet.
Annál is inkább, mert új könyveket, gondolom, alig-alig vehetnek már.
Szerintem a szakszervezeti könyvtárak fölösleges könyveit az idő
vasfogát is helyettesítő 1989-1990-es évek (ó, mi szép képzavar!)
megoldották, "porosodás ügyben" a szakszervezeti könyvtárakat el lehet
felejteni. (Bővebben pl. ld.
http://epa.oszk.hu/00100/00143/00010/skaliczki_h.html )
2006. január 15-től a Pécsi Városi Könyvtárban dolgoztam. Akkor 160
ezer kötet volt a Pécsi Városi Könyvtár leltárkönyveiben, 35 vagy 36
letéti könyvtárban és a Könyvtár Központja mellett működő ún. Ifjúsági
Könyvtárban. Mikor onnan elmentem, 1993-ban, már csak 14-15 letéti
könyvtár maradt és a bibliobusz. Amíg ott a feldolgozó osztályt
vezettem kb. 320 ezer körülire ugrott a leltári szám (folyamatos
számozású volt a leltárkönyv!) a csoportos leltár meg 160 ezer körüli
kötetszámot mutatott. Mit jelent ez? Az eltelt idő alatt ugyanannyi
kötetet töröltünk, mint amennyit beszereztünk. Ez a könyvtári
álmoskönyvek szerint is megfelelő arány. (160 ezer kötet! Mindig nagy
volt az aggódás, mikor koppintanak a fejünkre, hogy ennyi könyvet
selejtezünk. Szerencsére nem lett baj belőle.) Amióta eljöttem,
nincsen adatom. Azt azonban tudom, hogy a beszerzési keret ott is
csökkent, gondolom, jó év, amelyikben stagnál. Arról már ne is
beszéljünk, hogy ugyanannyi pénzért mennyivel kevesebb kötetet lehet
venni, folyóiratot lehet előfizetni a következő évben... Tudom azt is,
azóta is folyamatosan gondozzák az állományt, selejteznek. Pl. új
raktárba költöztek, költözés előtt a régi raktár állományát
"átszűrték", fölösleges könyvük biztos nem maradt. Költözés előtt
állnak, most is állandóan figyelik az állományt, most is selejteznek,
a leendő Tudásközpontba nem fognak elvinni egyetlen "fölösleges",
"porosodó" könyvet sem. A városi könyvtárak általában összeolvadtak a
megyei könyvtárakkal (éppen most Baranyában is), az összevonás előtt
vajon mit tettek az állományukkal? Nem tehermentesítették vajon a
fölösleges kötetek kivonásával a létrejövő új könyvtárakat?  Ráadásul
a megyei és a városi könyvtárak beszerzési kerete is általában
csökkent, ami maradt abból is inkább új adathordozón megjelenő
dokumentumokat (hogy ne mondjam információt, mondjuk pl.
adatbázisokat) vesznek. Akkor milyen porosodó könyvekről beszélünk a
városi és a megyei könyvtárak állományát tekintve?
Pécsett dolgoztam még az Egyetemi Könyvtár Központi Könyvtárában, most
a Pollack Műszaki Könyvtárban dolgozom. Mindkét helyen tízezrekre
tehető az ott eltöltött időmben kiselejtezett könyvek száma. A Pécsi
Egyetemi Könyvtár Központi Könyvtára másik könyvtárakkal együtt a
Tudásközpontba költözik. A költözés előtt, tudom, intenzív
állományellenőrző és selejtezési munkálatok folynak: ki akar
fölösleges könyvekkel új helyre költözni? Az új helyre költözött más
nagy egyetemi könyvtárakkal (pl. Szeged), a megszűnt-összevont
(OMIKK-BME) könyvtárak állományával mi van? Ott - vélem én - inkább
attól kellett-kell félni, nehogy értékes könyveket is kidobjanak.
Szakkönyvtáraknak, egyetemi könyvtáraknak ráadásul klf.
archiválási-megőrzési feladata is van.Vagy dobjuk ki a Klimo-könyvtár
könyveit, mert porosodnak és minden évben sokat kell dolgozni azért,
nehogy tönkremenjenek?  Aztán meg az egyetemi könyvtárak sem kapnak ám
egyre több pénzt a beszerzésre, kérdezzék meg azokat, akik a helyzetet
ismerve felelősen tudnak nyilatkozni... A kötelespéldány is egyre
fogy... Akkor miről beszélünk az egyetemi és szakkönyvtárak esetében?
Milyen porosodó könyvekről?
Egyetlen épkézláb ötletnek a "fölösleges" könyvek számának
csökkentésére (én inkább "többespéldánynak", duplimnak", párhuzamos
beszerzésnek nevezném) valami országos tárolókönyvtár látszik. De
onnan mikor kap könyvet, aki kéri? Hány ember használ ma Internetet
Magyarországon. Mikor lesz az az állapot, amikor mindenki Internetet
használ otthon is? (Gondoljunk csak a "vidék Magyarországra és egyes
rétegekre, csoportokra - nem tudom, a mostani szociológia szerint mi a
pontos meghatározás, mert osztály ugye, ma már nem létezik...) Mikor
lesz minden irodalom (szép- és szak) digitalizálva, hogy mindenki
hozzájuthasson? (A nem létező internetjén...) És addig mit olvasson,
aki olvasni akar? Dobjunk ki minden klasszikust? Vigyük a könyvet
elérhetetlen messzeségbe az olvasótól? Hát miről beszélünk, az ég
áldjon már meg bennünket?
Dobjuk ki a könyvtárosokat, szüntessük meg a könyvtárakt, oszt kész?
Ez volna jó? Erre törekedjünk? Én nem az állásomért sírok. Nekem már
úgyis annyi, nagyon közel vagyok a nyugdíjhoz. Mehetek a "hagyományos"
könyvtárosságommal ahova akarok... De mi lesz azokkal, akik olyan
romlottak, hogy még olvasni szeretnének? Mi lesz a könyvtárakkal és
állományukkal, ha mi magunk számoljuk fel őket? Ugyan, kérek
mindenkit, aki érti még a szavamat: gondolkodjon már, mielőtt a
könyvtárakról a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozik.. .
Írjon itt mindenki, amit akar, de a Népszabadságot ebből talán mégsem
ártana kihagyni.
Nagy kérés ez?
Kiváló tisztelettel: Pintér László
És igaza van Tüske Zsófiának is...


2009/2/12  <Ildiko.Sutto-G at sanofi-aventis.com>:
> Tisztelt Főtanácsos Úr Tisztelt Korodi Judit !
>
>
>  Gondolom nem vagyok egyedül amikor a jószándékot, a  valódi értelemben vett
> "érted haragszom nem ellened" attitüdöt hiányolom Mikulás Gábor
> megnyilvánulásaiban.Ezzel a cikkel csak feltette a koronát a műre. Számtalan
> olyan szakmai példát tudok én is, gondolom más is felhozni amely pontól -
> pontra hiteltelenítené el az általa ellenünk felhozott "vádakat" . Ma amikor
> alig van már könyvtár amelyben nem található Internet hozzáférés
> elektronikus katalógus, saját honlap stb. amikor számos jól működő
> konzorcium, integrált könyvtárirendszer segíti a könyvtárosokat és
> olvasókat, számomra anakronisztikusnak tűnik azt ajánlgatni a
> könyvtárosoknak, hogy ugyan térjenek már át az elektronikus
> információszolgáltatásra és selejtezzék ki a könyvtáruk állományának
> felét. Talán nem mondok újat, ha megjegyzem hogy a minőségi információ piaci
> áru amelynek bizony meg is kérik az árát nem is keveset. Ez található meg az
> internet láthatatlan 95 %-nyi területén.  Itt találhatók meg u.i a
> professzionális adatbázisok, az intranet site-ok valamint olyan webhelyek
> amelyeket még nem is azonosítottak. Ehhez jön még az a kellemetlen
> meglepetés, hogy némelykor a fizetett e-folyóiratok kiadóinak
> üzletpolitikája szerint egy időn túl az archiválás csak a cikk kivonatokra,
> némelykor csak a biblográfiai adatokra korlátozódik. Számtalan esetben
> előfordult, hogy egy könyvtárközi kérést úgy teljesítettünk, hogy a
> nyomtatott kötetből küldtük el a másolatot az igénylőnek annak ellenére,
> hogy volt az e-folyóiratra előfizetésünk. Ezek szakmai gyakorlati példák és
> csak néhány a sok közül. Ahol a nagyobb bajt látom az az etikátlan
> viselkedés. Ha a gyerekem valami nekem nemtetszőt cselekszik, pro primo nem
> rohanok a szomszédba és kürtölöm világgá az esetet miközben földbe döngölöm
> a "bűnöst", főleg akkor nem teszek ilyet ha közben fennen hangoztatom hogy
> segíteni akarok neki kijavítani a hibát. Pro secundo kutya kötelességemnek
> tartom meghallgatni az érveit mielőtt pálcát törnék felette. Egyszerűen
> nevetséges a könyvtárakon számonkérni nemlétező kidobott milliárdokat a mai
> Magyarországon.
>
> üdvözlettel
>
> Süttő G. Ildikó
>
>