[KATALIST] beszélgetni jó

[Kardos András]

Kedves Kollégák!

Nekem tetszik, hogy a Mikulás-csomag kapcsán ilyen sokan és
sokféleképp megszólaltak a listán. A "csomag" tényleg rosz helyen,
rosszkor, satöbbi, de hogy ártó szándékkal, azt nem hinném. De nem is
ez a lényeg. Mint többen - Szabó G. Tibor [1], HSD - rámutattak, a
cikk csak az egyik kérdés, oké, szidjuk, satöbbi - de ettől
függetlenül érdemes elgondolkodni dolgokon. Az tehát csak az egyik
kérdés, hogy ez gáz volt, nem az egyetlen [2]. Többen, de leginkább
Ambrus Attila József csitítanak, szégyenkeznek, hogy mi folyik itt
[3]. Szerintem az utókor számára az ő levele lesz az egyik legcikibb
iromány itt, amiben mint egy apuka oktatja ki a a kollégáit (a
gyerekeket). Na nehogy már!

Néhány hozzászólás viszont üdítő, kezdeményező. "CRM" Niki és Takáts
Béla érdemben reagál, számokkal. Többen előre nézve kiutakat keresnek
és/vagy végre igazán őszinték. Surányi Adrienn [4], Szabó Mária [5] és
Hello Kitty. Végre! A NetLib-esek is, akiknek valaki rögtön
nekirohant, pedig szerintem ők az egyik legszimpatikusabb,
-ötletesebb, -nyiltabb fejlesztőcsapat, akivel az utóbbi idők során
beszélgettem a munkáim kapcsán (UTCA, Könyvtárportál). Nem lehetne így
folytatni egy kicsit a párbeszédet?

Mert beszélgetni jó, és tényleg lenne pár kérdés amit jó lenne végre
alaposan kitárgyalni. És nem úgy - átvitt értelemben is - , hogy mikor
kezd érdekes lenni a beszélgetés, épp lejár az idő, bezár a terem, és
mindenki elsiet. Mert ez nem éppen annak a bizonyítéka, hogy a
párbeszéd valós. Inkább olyan vidáman és lendületesen kéne mint a
Vándorgyűlés össztáncában. Én ilyeneket várok a mostani vitáktól.
Generációk között is. A fiatalok és a "régi motorosok" között is.
Többször is éreztem már, hogy vannak, akiknek - bármilyen okból is, de
nem akaródzik beszélgetni, pl. velem sem - habár a céljaink látszólag
azonosak. Pedig szerintem lenne miről. És ez nagyon vacak érzés. Mások
viszont, és ez nagyon bíztató, de hogy ne piruljanak az őket sem
említem - már-már várják, bizalommal, érdeklődéssel, hogy mi találnak
ki, vesznek észre "a fiatalok", hogyan próbálják a szakmájukat
megújítani. Mert ugye ők fogják folytatni mindezt, ha el nem ijednek.

Üdvözlettel,
Kardos András
(diák, az ELTE BTK optimista-könyvtáros szakán)

UI.: Elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért.



[1] Szabó G. Tibor: Számomra a legnagyobb kérdés: vajon a cikk, netán
Mikulás Gábor "szándékait" tematizáljuk-e, vagy beszélünk inkább
számokról és intézményekről, olvasókról és szükségletekről közösen és
egyenként is?

[2] Kokas Károly: Magyarán a kérdés így oda szűkül le: mekkorát ártott
ez a könyvtárügynek?

[3] Ambrus Attila Jozsef: Azt hiszem jo lenne, ha mindenki lenyugodna
most mar, es ujra fevenne a konyvtaroshoz
melto magatartast.... Az eddig elhangzottakat mindannyian ugy
konyveljuk el, hogy "hirtelen felindulasbol irodtak".

[4] Surányi Adrienn: A cél: hogy beépüljünk a köztudatba. Az az
igazság, hogy a használók nehezen veszik észre a változásokat.

[5] Szabó Mária: Én nem szeretném Mikulás Gábort védeni, de szerintem
érdemes lenne elgondolkozni a cikken, ahelyett, hogy élből visszatámad
mindenki. Az más kérdés, hogy Mikulás Gábornak mi volt ezzel a célja,
illetve az is, hogy még ha ez is a véleménye, akkor mindenképpen egy
országos napilapban kellett-e ezt kifejtenie.