[KATALIST] Hi'rlapdigitaliza'la's

[Takáts Béla]

T. List!

A városi/megyei könyvtárak helytörténeti/helyismerti tájékoztatása, az oda
bejáró kutatók egyik legtöbbször használt forrása a XIX-XX. században
megjelent helyi hírlap- és folyóiratgyűjtemény.

E dokumentumok a könyvtárakban döntő többségükben mikrofilmeken érhetők el,
melyek használatával kapcsolatban egyre több problémát jeleznek a kollégák:

1. egyre gyakrabban mennek javíthatatlanul tönkre a hetvenes években
beszerzett (NDK) mikrofilmolvasó-berendezések;
2. az olvasók egyre kevésbé hajlandóak sötét, esetenként szellőzetlen
helyiségekben kutatást végezni, ill.
3. jogosan és egyre többször igényelnek a releváns cikkekről másolatot.

A megoldást - természetesen - e források digitalizálása jelentheti, aminek
módjával és lehetőségeivel kapcsolatban is egyre többször merül fel kérdés,
különösen intézményeink pályázatírástól telített korszakaiban:

1. Mi legyen a digitalizálás "alapanyaga"? Másolatról készítsünk másolatot?

E megoldás mellett az szól, hogy

1.1.1. a másolatok (mikrofilmek) több helyen is elérhetők (OSZK - megyei
könyvtár - települési könyvtár),
1.1.2. gyors (100-150 nyers kép elkészíthető egy óra alatt),
1.1.3. ha egy adott intézmény rendelkezik a megfelelő berendezéssel, akkor a
felmerült igények szerinti sorrendben végezheti a digitalizálást;

ellene viszont az, hogy:

1.2.1. a másolat másolata nyilvánvalóan rosszabb minődégű produktumot
eredményez, mintha az eredeti, papíralapú dokumentumot digitalizálnánk,
1.2.2. s ebből következően fennáll egy későbbi, bőséggel megáldott korban az
újradigitalizálás lehetősége.

Az eredeti dokumentumokról - vélhetően - nem lehet egységesen kimondani,
hogy alkalmasak a digitalizálásra, ezek minősége, állaga csak az OSZK-ban
ismert.

A digitalizálás iránt megnyilvánuló igények nagysága (az eddigi
tapasztalatok szerint) arra hajlamosít bennünket, hogy vágjunk bele a
mikrofilmek digitalizálásába. Ez is felvet azonban kérdéseket:

2. Álljon neki minden intézmény a saját mikrofilmjei digitalizálásának?

Mellette szól:
2.1.1. az igény szerinti ütemű digitalizálás lehetősége, a gyorsaság, a
digitalizálás halaszthatatlansága, viszonylagos olcsósága,
2.1.2. a megyei és települési könyvtárak együttműködésének lehetősége,
2.1.3. a nemzeti könyvtár tehermentesítése;

ellene viszont:
2.2.1. hogy a megyei/települési gyűjteményekben megtalálható mikrofilmek
használtak, karcosak, ami további minőségromlást eredményez és (indokolt)
okot ad az OSZK általi majdani újradigitalizálásra,
2.2.2. a digitalizált képek kereshetővé tétele - vélhetően - különböző
módszerekkel fog megtörténni az egyes megyék eltérő lehetőségei, eszközei,
ismeretei miatt.

E hátrányok persze enyhíthetőek, ha a digitalizáláshoz új mikrofilmeket
szereznének be a települési/megyei könyvtárak, ez azonban - a szükséges
eszközök beszerzésén túl - újabb anyagi terheket jelent.
És persze meg lehet egyezni (...) a kereshetővé tétel egységesítésében is...
(talán)...

Vagy:

3. Bízza ezt a munkát az OSZK-ra, esetleg profi vállalkozóra?

Némi mikrofilm-digitalizálási gyakorlat e felé a megoldás felé hajt, mert e
munkát nem lehet egy "utcáról bejövő" munkatársra bízni. Az elvégzett munka
ellenőrzése majd annyi ideig tart, mint a digitalizálás maga. Százból egy
elrontott kép esetén biztosan!

Ugyanakkor - a magánlevélben beérkezett vélemények szerint - ez a megoldás
(érthetően) időigényes (megmagyarázandóan) drága és (olykor-olykor) a
minősége is érthetetlen (megengedem, lehet, hogy az "alapanyag" miatt.

Kedves Kolléga!

Ha vetted magadnak a fáradtságot, követted (a hétfő reggel állapotát
bizonyára tükröző :-) érvelésem és tudsz megoldást arra, hogy e - szerintem
- fontos kérdés széles körű összefogással, belátható határidővel, mindenki
megelégedésére oldódjon meg, tedd közzé.
A hírlapok digitalizálásának elkezdésével egy-egy intézmény kétségkívül
elérhet látványos sikereket.
Hátha meg lehet úgy is csinálni, hogy mindannyian gyarapodjunk!

Üdvözlettel:

Takáts Béla
könyvtáros,
az MKE HKSZ elnöke