[KATALIST] Stiegrad

[Válas György]

   A szívembe markolt, hogy milyen száraz hangon szólt a hír Stiegrád Gábor távoztáról.  
Szárazon, ahogy csak főnökök tudnak fogalmazni.  A hivatalos nekrológ hangján.  Ezen 
a fórumon ő többet érdemelt volna, barátibb hangot.
   Alig néhány emberen múlott, hogy az egykori OMKDK, majd OMIKK élharcosává 
válhatott a magyar könyvtárak modernizálásának, a magyar könyvtárak kitörésének a 
szellemi börtönné vált klasszikus könyvtári létből.  Ennek az alig néhány embernek volt 
az egyike, egyik legfontosabbika Gábor.  Nem az egykori, régen szétvert OMKDK, 
OMIKK, majd  (jókora késésel)  az OGyK köszönheti neki az informatikai fejlesztéseket, 
hanem az egész magyar könyvtárügy köszönheti, hogy követni tudta a kor szavát, hogy 
nem maradt meg a száz évvel ezelőtti dohos könyvtári szinten.  Az OMIKK húzóerején 
keresztül az egész magyar könyvtárügyet hozta át néhány társával Gábor a mai korba.
   Gábor nem volt könnyű ember.  Tüskés ember volt.  Csak annak nyílt meg, akiben 
értéket látott.  Munkába, erőfeszítésbe került, hogy az ember meg tudja kedvelni.  
Munkába, erőfeszítésbe került, de megérte.  A nagyon értékes emberek közé tartozott.  
Akik erre az erőfeszítésre nem voltak képesek, azok, persze, csak a tüskéire 
emlékeznek, és ők aztán szárazon tudnak róla beszélni.  Hivatalosan.
   Informatikusként azok közé tartozott, akik tudnak hibát keresni.  Programozni mindenki 
meg tud tanulni.  Rendszert építeni sokan meg tudnak tanulni.  Hibát keresni nem lehet 
megtanulni.  Arra születni kell.  Gábor azok közé tartozott, akik születtek rá.  Ha hibáról 
hall, száz informatikus közül kilencvenkilenc elhárítja a panaszt.  Gábor abba az egy 
százalékba tartozott, akik megkeresik és kijavítják.  Azok közé, akiknek nem csak 
egyetlen vágányon képes járni az agyuk.
   Nem felhőtlen az örömöm afelett, hogy a BME Könyvtár Gábort saját halottjának 
tekinti.  Úgy érzem, ez nem igazán Gábornak szól.  Inkább annak, hogy a BME Könyvtár 
meg akarja játszani, hogy ő maga az OMIKK.  Ha Gábornak szólna, már életében is 
törődtek volna vele.  Életében azonban ugyanúgy nem törődtek vele se, mint ahogy a 
többiekkel se abból a néhány emberből, akik az OMIKK fejlődésének a motorjai voltak, 
és akik egyike se követte a főnököket a "jogutódhoz".  Most már késő felvállalni őt.  
Viszont most már kockázatmentes.

    Válas György