[KATALIST] HUMANUS_MANCI_MAKSZAB

[László Pintér]

T. Lista! én azt hiszem, az lenne a jó, ha a számítógépnek élőszóval
elmondanám... de nem is! - ha gondolatátvitellel közölném a gépemmel,
hogy mi a dolgozatom (tanulmányom, kötetem, cikkem) stb. témája és
kattintás nélkül, csupán a gondolataimban történt olvasás után,
mondjuk 10, de inkább öt perc múlva, "fel(le?)töltődne" a fejembe a
kész tanulmány, kötet, dolgozat, cikk stb. irodalomjegyzékkel,
bibliográfiával, tartalomjegyzékkel, képekkel, képjegyzékkel, stb.
együtt, közlésre, kiadásra kész formában. Esetleg a számból már kész
köteteket tudnék "kiejetni", szavak helyett.
És akkor már csak két kérdésem van:
1. ki és hol alkalmazná a "tsuda" könyvtárost és informatikust (mert
nyilván egy-egy főnél több nem lehetne egyik "tudományágból" sem,
hiszen az pazarlás!), aki ezt az adatbázist vagy micsodát működtetné.
Mert valamit azért csak bele kellene táplálni a gépbe, nem? Sőt előbb
a gépet meg kellene építeni, hacsak nem a gép építené magát, emberi
beavatkozás nélkül!! (És akkor még a szoftverről - valószínű Microsoft
gondola (tolvasó- program) lenne a neve - nem is beszéltem...)
2. Kinek, minek írnám a tanulmányt, ha a gép úgyis tudja már, amit
abban leírtam?
3. Nem-e lehet-e az, hogyha mindent megoldana helyettem a gép, akkor
ugyanolyan hüjje marannék, ugye, mind mostann-e?
No, lám, a kettő az nálam három... Lehet, hogy már kezdődik a butulás?

Valóban. Kattintsuk egyet- és fő, hogy ne gondolkodjunk! Én azért
figyelmünkbe ajánlanám Hauser Arnold mondatát, aforizmáját:
„Gazdagok vagyunk a kifejezés technikáiban, de szegények a közlésre
érdemes eszmékben." Talán egy kattintásnyi önálló munkát még
elvégezhet a "kutató", nem?
Kiáló tisztelettel:

Pintér L.