[KATALIST] Szelle Béla után

["Szabó G. Tibor"]

Mivel már a formai és tárgyi feltárást, valamint a katalógust - sőt, 
lassan a szakmát - tárgyaljuk, mint "hagyatékot", Gábor reflexiójához 
hozzáfűzném: mikor a használóink elégedettségét mérjük, sajnos nem 
kérdezzük meg, hogy ezt egyáltalán muszájból teszik-e. Csak azt tudjuk, 
hogy amit tesznek, azt milyen mértékű elégedettséggel teszik. Tehát a mi 
muszájból leülőink kb. 70 %-a inkább, vagy teljesen elégedett (176 
vizsgált válaszadóból) a webes katalógusunk használhatóságával.
A másik 30 % közepes vagy rosszabb elégedettségű olvasó a nagy kérdés.

Lehetséges, hogy nem a katalógus minőségfejlesztésével kellene 
foglalkoznunk?
Nem jobb (kezelhetőbb, értelmezhetőbb  stb.)  katalógusokat  kellene 
alkalmaznunk, hanem megkérdeznünk:
"Mit szeretnél, jóember, a katalógusok helyett?"

Nem tudom, milyen válaszokat kapnánk. Ettől függetlenül a "közösségi 
feltárást" még nem nevezném egy olyan tevékenységnek, ami épp letapossa 
a professzionális könyvtári katalógusokat, bár kétségkívül érzem a 
"veszélyt". A LibraryThing-ben (továbbiakban: LT) van egy ütős 
felszólító mondat: "Légy a saját könyvtárosod." No igen, aki képes erre, 
annak mi esetleg már nem kellünk.
Nem kellünk? Az "önmaga könyvtárosa" zömmel csak néhány polcot csinál az 
érdeklődési körébe tartozó művekből, főképp nem is "autopsziával", hanem 
a rekordokat innen-onnan átemelve. Tehát nem árukészletet vagy 
gyűjteményt tár fel, szemben az Amazonnal vagy egy könyvtárral - ezek 
olyan dokumentumokkal dolgoznak, amik nem "szívből", hanem hivatásból 
érdeklik (= eladhatóság, kölcsönözhetőség). Az önkönyvtáros karbantartja 
LT-s polcait, ha van kedve, de alapjában véve a könyvkereskedelem és pár 
száz könyvtár információira épít. Miért? Egy könyvkereskedésben és 
könyvtárban több is kell a feltáráshoz és karbantartáshoz, mint kedv és 
idő, nemde?  :-)
Hányan és milyen szinten "dolgoznak fel" az LT-ben? Nem tudom. Ezzel 
persze nem feledkeztem meg olyan "felhasználói előnyökről", amit az 
olvasói értékelés nyújthat. Jó könyvismertetéseket bármelyik könyvtár 
átvehetne az LT-től vagy linkelhetné, de csinálhatna is.

Az LT a kedvtelők terepe (összejönnek a bibliofilek, hobbikönyvtárosok, 
az "olvasó nép": barátságok kötődnek, szerelmek szövődnek...), hogy 
kinőhet-e ebből egy szuperkatalógus, kérdés. Engem a Wikire emlékeztet: 
közösségi szuperlexikon, amit már egyre inkább próbálnak 
"minőségszabályozni", professzionalizálni, a mennyiséget átcsapni 
minőségbe. A LT lehetne szuperkatalógus, de bármi lehetne az, amibe 
bevonják kiadók, kereskedések és könyvtárak százainak-ezreinek 
katalógusait. De mi is a hatékony bevonhatóság alapja? Nem a 
szabványosság (Dublin Core, ...MARC stb.)? A tárgyi 
feltárás/visszakeresés kérdése még bonyolultabb, a fulltext nem bölcsek 
köve.
Az LT-vel ne temessük a könyvtárakat és a könyvtárosságot, ólálkodnak 
itt jóval fajsúlyosabb sírásók is!

Kikötnék a professzionalistáknál, meg a Végső Kérdésnél - ti. van-e elég 
felhasználói ok, hogy megmaradjanak a könyvtárak és könyvtárosok? 
Véleményem erről:

1. A könyvtár, mint intézmény
Nem vagyok túl top szociológiából, de úgy tudom, a csoportos cselekvés 
is intézménynek tekinthető (pl. a YouTube), mert vannak közös értékei, 
céljai, normái stb.: van struktúrája.  A társadalmilag hasznos funkciók 
feltétlenül intézményesülnek.
A webes közösségi cselekvést ezért nem tekintem valami 
"posztinstitucionális" állapotnak, ahol a könyvtár véget ér. Nekem a 
közösségi cselekvés előtérbe kerülése azt jelenti, hogy az érett 
demokráciákban (tanultabb emberfőkkel!) "lentebbről"  alakítják a 
civilizációt, így azt a szeletkéjét is, amit most épp könyvtárnak nevezünk.
Az autonóm, valós hatalmának - szaktudás, empíria, szavazatok stb. - 
tudatában lévő közösség könnyedén megszülheti valamely szükséglete 
adekvát intézményét, amit a "szolgáló kormányzás" hivatott kanonizáli. 
Ha pedig a közösségnek már nem úgy kell, átalakul vagy eltűnik. 
Kihullhat a könyvtár a rostán? Igen, de kell valami helyette, ami a 
társadalmilag (még) szükséges funkcióit ellátja.
A "babilon2-es" Marduk-papok dokumentációs kezdeményezéséből kinőtt a 
könyvtár és jól elvolt négy-öt évezredig. Ennek vége, vége, vége. 
Begyorsultak a dolgok :-)

2. A könyvtárosság, mint szakma
A professzionalistákat (valaminek az avatott szakértőit) nem 
nélkülözheti a társadalom. Azt sem, hogy a professzionalizmust 
kanonizálja (képzés és szintjei), verifikálja (végzettség megszerzése) - 
egyszerűen, mert ez hatékony megközelítés.
Ami bennünket illet, terelni a birkát kell, de hasonszőrűekkel csak 
kooperálni és facilitálni lehet. A szakmai pozícó megőrzésének 
intézményesült technikái  (pl. kapaszkodás az íróasztalba) átalakulnak, 
előtérbe kerülnek a papírokon túli, "a többiek" által elismert 
képességek. A professzionalista minősítést nem megszerezni, hanem 
megőrizni (lesz) nehéz :-)
Hogy kikkel kell versenyeznünk az információkezelés pozícióiért egy 
nyílt társadalomban - no, ezt tényleg, alaposan végiggondolhatnánk!

Üdv.:

Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar
8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941
-----------------------------------------------------------------



Mikulás Gábor írta:
> [...]
> Úgy feltárni egy könyvet, hogy hagyományos értelemben véve bele sem
> olvassunk?! Vagy bárki az utcáról is beszállhat katalogizálni!? -- Pedig
> szemmel láthatóan mindkettő működik... 
> A használók is egyértelműen döntenek OPAC és webkereső között -- ha csak
> tehetik. Muszájból persze, 25%-uk még leül a számítógépes katalógus mellé.
>
> E változásokat lehet figyelmen kívül hagyni és a könyvtáros szakma alapjain
> el nem gondolkodni. De saját jövőnk érdekében az ellenkezője javallott.
>
> Mikulás Gábor
>