Re: [KATALIST] olvasásfejlesztési tréning

[Laszlo Nagypal]

    Csak azt akartam mondani, hogy a gyarapításnál, egy adott
szakterületen a mű kritikai visszhangját (bár ez néha késik) szerintem
nyomatékosabban kell figyelembe venni mint a kiadói reklámokat.

    A helyesírás témaköréhez hozzátenném, hogy bizony az is sokat
változik. Jó annak, aki mindig rögtön tudja, hogy mi a helyes
nyelvhasználat.
    Aki viszont különböző korú és nyelvű szövegeket gyakorta olvas, az
önkéntelenül is többféle helyesírás hatása alá kerül.
(Egyébként meg nem tartom magam túlzottan értelmiséginek.)
NpL

Wéber Katalin <weber at mail.rakoczif.hu> írta, 2007.11.28.:
> Én szeretnék szuverén ember maradni, és az ízlésemnek megfelelő
> olvasmányokat válogatni. A tanult irodalomtörténészek és irodalomtanárok
> közítészek lennének, akiknek joguk lenne engem a választásom miatt
> kitaszítani az értelmiségiek világából? A tanult irodalomtörténészek és
> irodalomtanárok is emberek a maguk szubjektumával, előfordulhat, hogy
> tévednek egy-egy író/művész megítélésében. Az irodalomnál és általában a
> művészeteknél objektívabb dolgokban is tévedtek már a kor elismert
> szakemberei, miért kellene a könyvtár használójának vagy könyvtárosának
> szervilis módon elfogadni egy-egy befutott műítész véleményét?
>
> A helyesírásról: engem nagyon elszomorít, ha egy öt perc alatt megírt, röpke
> levél helyes leírásához egy könyvtárosnak hosszan kell morfondírozni. De ha
> egy könyvtáros, aki a nívós irodalom szolgáltatása mellett kardoskodik, nem
> tekinti kötelességének, hogy az anyanyelvét helyesen használja, komoly
> ellentmondásba bonyolódott önmagával. Felelősek vagyunk az olvasóinkért, a
> leveleink olvasóiért is.
>
> Wéber Kati