Re: [KATALIST] olvasásfejlesztési tréning

[Laszlo Nagypal]

     Amiről utóbb derül ki, hogy maradandó, azt ki fogják adni később
is. (Persze tudom, hogy a tömregkultúra egy-egy szeletét is archiválni
kell mint a korszak lenyomatát.)

    És azt is meg kell venni, amivel negatív értelemben sokat
foglalkozik a szaksajtó.
(Viszont pl. egy asztronautikai gyűjtőkörű könyvtárban nem lehet
elsődleges feladat, hogy a tömegmédiából közismert UFO-kutató minden
egyes sikerelméletét feltétlenül dokumentálják, holott tényleg sokan
ismerhetik.)

     A második bekezdéssel teljesen egyetértek.
(NpL)

Nóra Szalkai <szalkainora at gmail.com> írta, 2007.11.28.:
> Szerintem ez a kanonizált irodalom. A kortárs irodalomban mindig vannak,
> lesznek olyan könyvek, amiket az adott korszak szakértői nem ismernek el
> értékes műként, de a későbbiekben mégis a kánon részéve válnak. És ez
> fordítva is igaz. Gondolom, mindannyian olvastunk már olyan könyvet, amit a
> saját értékítéletünk szerint a szépirodalomhoz soroltunk, de esetleg egy
> irodalomtörténész nem tartotta annak.
>
> Én egyébként úgy gondolom, hogyha az olvasó egy úgymond nem a "magas
> irodalom" kategórájába sorolt könyvet kölcsönöz ki, akkor jobb esetben még
> mindig többet nyer vele, mintha a Mónika showt nézné. Elvileg (ez sajnos ma
> már egyre kevésbé igaz, a szépirodalomnál sem) az a könyv korrektúrázva,
> szerkesztve, lektorálva van, így az olvasó legalább egy helyesírásilag és
> mondattanilag kifogástalan könyvet tart a kezében, ami például a
> szövegértési készségét csiszolja. Tehát egy ilyen könyvnek is lehet jótékony
> hatása, amellett, hogy szórakoztatja, kikapcsolja az illetőt.
>