Re: [KATALIST] CRM-vitához

2007. Nov. 14., Sze, 10:29:49 CET

Mar megint a nosztalgia. De jo lenne ujra az Europa Kiadora tombolni.
Uvolteni, hogy "Ha nem adod a szerelmet, en elveszem" Valtozik a
vilag. Tudom nagyon nehez ezt megemeszteni ott belul. Mert hideg
fejjel, erzelmek nelkul nem olyan nehez atlatni mi van 2007-ben. Jaj
de jo lenne ha Gyuri bacsi grilljeben meg mindig marha finom
csevapcsicsat lehetne enni. De nem lehet, mert jott egy másik
tulajdonos behozott új butorokat, olcsobban eloallíthato dragabb, igy
nagyobb haszonnal továbbadható kajakat keszít. Gyuri bacsi grillje
megszunt. nem toporzekolt, nem kuncsorgott meg plusz forrasert, nem
jatszotta a sertodottet, atlatta, hogy 2007-ben sajnos nem el meg a
piacon. Az ugyfelektol nem tud annyit kerni, amennyiert profittal tud
mukodni. Mert Gyuri bacsi kedves mosolya, és pult alatti hp-je mogott
uzlet volt. Penz penz penz.

regen elmentem a furedi konyvtarba es a szakdolgozatomhoz keresgettem
anyagokat a kedves konyvtarosom segitsegevel. Megbeszeltuk, hogy
anyukam Jnacsikanak megtanitotta z "s" betut, kimentunk elszivtunk
egyutt egy cigit, megdicsertem a nyaklancat, kicsit flortoltem, emberi
volt az egesz. Jo erzes volt konyvtarban kuksolva szakdolgozatot irni.

mi van most. otthon keresgetek a gugli segitsegevel a szakdolihoz, ha
megszorulok talan elnezek a konyvtari katalogusba. De. Nem tudok
rendelni maganak fenymasolatot, amit hazhoz hoznak. Nem tudok konyvet
kolcsonozni csak ha bemegyek a konyvtarba. Nem tudom 50 Ft/oldalert
pl. pdf-be lekerni masik szakdolgozatabol sajat felhasznalasra
oldalakat. Nem tudok abrakat illusztraciokat, kepeket
hazhozszallaitassal cd-n rendelni. Nem tudom kovetni, hogy a
kikolcsonzott konyvet mikor hozzak vissza, nem tudom megnezni hogy
lakohelyemhez legkozelebb hol tudom kikolcsonzni Makkait. Nem tudok
referensz kerdest foltenni a neten amire rogton valaszt kapok.
Esatobbi.

Nem hasznaljuk az Internetet. mert az a frusztrált hulyegyerekek
jatszotere, az olvaso igenis bejön a konyvtárba nev szerint ismerem
mind a szazat, es nekunk konyvatorosoknak olvasora van szuksegunk.
messzirol latjuk ki az ugyfel azt majd ugy is kezeljuk. Az ugyfelek
pedig lekopnak es nem zavarjak a szaz kedves olvasonkat, azokat
akikrol azt is tudjuk mikor mutottek oket aranyerrel.

Az Europa Kiado folepett vasarnap a godorben a Balatonnal. Vig Mihaly
nagyon reszegen osszevissza nyomta a dalokat. Szornyu volt.

udv dtp

Horvath Sandor Domonkos, dr. <hsdhsi at gevk.hu> írta, 2007.11.14.:
> Csak eszembe jut, hogy amikor gyermekkonyvtaros voltam, akkor mit
> huncutkodtak a gyerekek, amikor fiokkonyvtaros voltam, akkor hanyszor
> hallgattam vegig turelemmel X bacsi francia hadifogsagbol valo
> szokesenek tortenetet, a nyolcvan eves B. bacsi eletenek osszes nougyet
> (olasz szarmazasu volt a szerntem), a 15 eves kamasz iskolai problemait,
> a 16 eves bakfis lany fiu-problemait.
>
> Amikor olvasoszolgalati pultos voltam, akkor mar csak a fonokeimet
> hallgattam, mivel harman-negyen voltunk 3-400 olvasora, es igen jol
> viselkedtunk, mivel az akkori ruhataros neni (nyugodjek bekeben), masnap
> reggel mindig leadta a drotot az igazgatonak.
>
> Amiota igh, majd igazgato vagyok, az olvaso egyre absztraktabb, elmeleti
> leny szamomra, mondhatni: felhasznalo. Erdekes megfigyelni, ahogy
> tavolodik az ember a szemelyes kontaktustol, az olvaso egyre
> absztraktabb felhasznalo, mondhatni ugyfel.
>
> Az ugyfelrol a partner jut eszembe, a partnerrol pedig az a pelda, hogy
> a szexpartner kifejezeshez a talajtorna kepzete kapcsolodik, nem pedig a
> szereleme.
>
> Azonban - minden elmeleti buveszkedest megelozve -, megrogzott
> velemenyem, hogy az egesz minosegi szemlelet, elmelet, gyakorlat akkor
> er valamit, ha legalabb a kozvetlen kapcsolatban allo kollegaknak
> megmarad annak ami: olvasonak. Az olvasoszolgalat meg olvasoszolgalatnak.
>
> Az ugyfel olyan leveleket kap, hogy "...panaszat kivizsgaltuk, koszonjuk
> hogy jelezte a hibat, a felelosoket szoban eligazitottuk. Kerjuk fogadja
> el tolunk a mellekelt hamburger-utalvanyt..."
>
> Persze, lehet, hogy regimodi vagyok: a fodrasznal, autoszerelonel,
> uzletben jobban szeretem "kuncsaftnak" erezni magam, mint ugyfelnek.
> Ugyfelnek lenni mindig dragabb... es a mosoly is hidegebb. Mert azt
> eloirni lehet, de ha nem belulrol jon... azert az olvaso sem hulye.
> Udv.:
> HSD
>
>
> Mikulás Gábor írta:
> >
> > Kedves Zsolt,
> >
> > annó a gimnáziumi matekórán a szöveges feladat megoldásának kezdetén a
> > tanár elvárta, hogy definiáljuk, mit értünk x-en, vagy akármin. És
> > akkor tudjuk, hogy ebben a feladatban mit értünk ezen -- ami persze
> > nem befolyásolja azt, hogy egy másik feladatban egészen mást jelent.
> > (Neked, angolosnak: a néger kifejezés -- főleg korábban -- inkább
> > semleges volt idehaza, ellentétben angol „megfelelőjével", a
> > negro-val. „Amikor a néger Baker sztár lett Párizsban…" -- írta minden
> > további nélkül Zerkowitz Béla.)
> >
> > Szóval -- ahogyan leveledből kiveszem -- az „ügyfél" számodra a
> > könyvtárban nem megfelelő kifejezés. Számomra viszont nincs a
> > könyvtárban sem negatív töltése a kifejezésnek; sőt, figyelmeztet
> > arra, hogy ki van kiért. Szóval, ha Te azt írod, hogy „olvasó" --
> > magamban „ügyfél"-re fordítom és ezt javaslom Neked is visszairányban.
> > Ha ez megvan, feltehetően igen sok mindenben egyetértünk.
> >
> > Ennek alapján a CRM-et fordíthatod olvasókapcsolati menedzsmentnek.
> > Példád kiváló. Ha jól számoltam, 42 nevet soroltál fel, és szerintem
> > többet is tudtál volna J. Ám egy nagyobb könyvtárnak ennél jóval több
> > olvasója (nekem: ügyfele J ) lehet, akiket már a legjobb akaratunk
> > ellenére sem tudunk néven szólítani, egyénileg kezelni, segíteni --
> > bár jó lenne. S arról még nem is beszéltünk, hogy ez az olvasóismeret
> > sokévnyi munka eredménye, tehát nyilván volt, hogy nem voltál e tudás
> > birtokában. Vagy mi a helyzet betegség, áthelyezés esetén -- hogy
> > rosszabbról szó se essék. Nos, ebben (is) segíthet a CRM: olyan
> > olvasót (nekem: ügyfelet) is ki tudunk szolgálni, akivel -- mi
> > legalábbis -- most találkoztunk először. Tehát eddig is volt CRM, ha
> > nem is nevezték így, vagy nem is tudatosult ilyen módon.
> >
> > Az Általad is kedvelt Amazon.com régóta alkalmazza természetesen a
> > módszert: tudja, hogy milyen könyveket komálok, azokra felhívja
> > emailben a figyelmemet, kedvezményeket kínál stb. Az Amazontól
> > ügyfélként (értsd: olvasóként) 4 éve kaptam az első ilyen levelet;
> > azóta ketyeg a stopperem… Mert lehet, hogy előbb-utóbb hazai
> > könyvártól is kapok majd ilyen emaileket. J
> >
> > Osztom és átérzem aggodalmaidat a személyiségi jogokkal kapcsolatban.
> > Volt pl., hogy a helyi megyei könyvtár alkalmazottja jogtalanul
> > közzétette kölcsönzési adataimat!… Szóval szükség van az etikai elvek
> > könyvtárosok általi tiszteletben tartására is és megalkotandó spéci
> > szabályokra is. (Egyelőre nem látok ebben a mozgolódás, felülről
> > kinevezett bizottságot sem ezügyben, miközben odakint régóta
> > közzéteszik már a honlapon a könyvtári privacy policy-t is.)
> >
> > Egy 60-as években kiadott lapban úgy próbálta felhívni a figyelmet egy
> > buzgó pártkatona az imperialisták aktuális mételyére, hogy „A
> > mértéktelen tvisztelés ízületi gyulladást okozhat." Nos, mennyire
> > igaza volt!
> >
>
>
>
> > Ha mértéktelen, akkor csakugyan ez az eredménye. (Azt nem tette hozzá,
> > hogy a mértéktelen szénlapátolás, vagy a 8 órás megszakítás nélküli
> > szövőmunka szintúgy veszélyes J) Szóval a CRM is felvet személyiségi
> > jogi aggályokat. Ahogyan írod: „a magánéletben való vájkálássá
> > torzul(hat)". Ezért tegyük úgy, hogy kiküszöböljük, vagy legalábbis
> > minimalizáljuk ezt a veszélyt. Ennek módját a könyvtári adatbányászat
> > vonatkozó irodalma taglalja. (Bár kissé bizonytalan vagyok: a
> > könyvtári adatbányászat kifejezése nem lesz-e a következő felzúdulást
> > keltő bomba a listán. :-) Ha kedved van hozzá, röviden pl.:
> > http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/207/index.php
> >
> > A CRM tehát nem teszi kockára a könyvtáros--olvasó (ügyfél) viszonyt.
> > Ha viszont tönkremegy, akkor abban a könyvtáros a ludas.
> >
> > Üdv,
> >
> > Gábor
> >
> > ------------------------------------------------------------------------
> >
> > *From:* katalist-bounces at listserv.iif.hu
> > [mailto:katalist-bounces at listserv.iif.hu] *On Behalf Of *Bánhegyi Zsolt
> > *Sent:* Tuesday, November 13, 2007 4:06 PM
> > *To:* KATALIST at LISTSERV.IIF.HU
> > *Subject:* Re: [KATALIST] CRM-vitához
> >
> > Válasz Mikulás Gábor CRM-vitához c., 2007. Nov. 12., H, 23:49-kor irt
> > levelére.
> >
> > Kedves Gábor!
> >
> > Dicséretes a buzgalmad, hogy értetlenkedve és hosszasan, de dicsérö
> > szavakkal
> >
> > igyekszel beterelni a CRM és hivei táborába. Ismét azt kell mondjam,
> > hogy 'read
> >
> > my lips', ahogy az angol mondja, és olvasd le a számról, hogy idevágó
> > nézeteidet
> >
> > nem osztom. Customer Relations? Ügyfél kapcsolat? Na ne. Az ügyfél,
> > akárhogy
> >
> > is próbálják palástolni, vagy talán nem is? -- az üzleti világ
> > szereplöje, aki jól
> >
> > mutat az autókereskedésben, vagy a Tesco végtelen országútjain, de nem
> > egy
> >
> > könyvtárban.
> >
> > AZ OLVASÓ NEM ÜGYFÉL!!
> >
> > Szégyellheti nyugodtan magát az a kolléga, akinek az...Nem veszi
> > észre, hogy
> >
> > paradox módon milyen elidegenitést kivánnak meg töle, s ha ez neki
> > passzol és a
> >
> > valódi bensöséges könyvtáros-olvasó viszonyt képtelen elsajátitani,
> > akkor valóban
> >
> > maradjon olyan helyen, ahol ez a más hullámhosszon realizálódó
> > kapcsolat nem
> >
> > tartozik a munkakörhöz.
> >
> > Budai László kérdésére, hogy - idézem: "Lehet, hogy az iskolában is
> > szükséges
> >
> > egyfajta CRM?" Gábor habozás nélkül rávágja:
> >
> > -- Természetesen! :-)
> >
> > És ott vajon ki az ügyfél? A gyerek? vagy a tanár? Megáll az ész és
> > trombitál. Ezek
> >
> > után nem lennék meglepve, ha a Mikulás családban már otthon be is
> > vezették a
> >
> > CRM-et, a gyerekek bizonyára jó ügyfelek.
> >
> > A blog az egy személyes, söt túlszemélyes közeg, ahol a kitárulkozás
> > esetenként
> >
> > szakmai haszonnal jár. A CRM pedig, épp ellenkezőleg egy korrekt,
> > becsületes és
> >
> > olajozott, de jéghideg kapcsolatrendszer. De mire is megy ki a játék?
> > Hogy minél
> >
> > többet, lehetőleg egyre személyesebbet tudjunk meg mondjuk az
> > ügyfélröl, itt az
> >
> > olvasóról, belső szokásairól, hogy célzottan egészen kusztomizálva
> > kiszolgáljuk.
> >
> > Igy lesz a korrekt és hüvös ügyféli kapcsolatból egyszerre épp az
> > ellenkezője, a
> >
> > személyes én inváziója, de ez a tudás már visszájára fordul és a
> > magánéletben való
> >
> > vájkálássá torzul(hat).
> >
> > Barátom, nem kell nékem lecke ebböl a müfajból. Mielött a
> > Számitóközpont vezetöje
> >
> > lettem, húsz éven át az Akadémiai Könyvtár Folyóiratolvasóját
> > irányitottam. Magam
> >
> > szerveztem a szabadpolcos rendszert, katalogizáltam, szakoztam a
> > folyóiratokat és
> >
> > napi 8 órában az olvasókat szolgáltam ki. Más világ volt, bizonyára,
> > de cseppet sem
> >
> > könnyebb, mint ma az olvasóknak megfelelni. És milyen olvasóknak! Ott
> > aztán volt
> >
> > igény és tekintély, mást se csináltunk, csak kusztomizáltunk, hogy melyik
> >
> > professzor vagy akadémikus vagy kutató mit keres, mi a heppje meg
> > egyebek.
> >
> > Elárulok egy titkot, bár nem is titok, hiszen az akadémiai szférából
> > sokan és sokszor
> >
> > még ma is felemlegetik nekem, elnézést kérek érte, de annyi szó esik az
> >
> > odafigyelésröl - nos, én többezer folyórat raktári jelzetét tudtam,
> > valahogy rámragadt,
> >
> > megtanultam, nagyrészt még ma is tudom...,tudtam kivülröl az
> > állományokat, hol volt
> >
> > esetleg hiányzó kötet meg ilyesmi, s ha egy olvasó bejött, sokszor meg
> > se kellett
> >
> > néznie a katalógust, mert diktáltam neki az adatokat. CRM nélkül is
> > tudni illett
> >
> > mindent mondjuk Gáldi professzorról, Németh Gyula bácsiról, Ligetiröl,
> > vagy saját
> >
> > profjaimról az egyetemről, Országh tanár úrról, Szenczi Miklósról,
> > Kéry Lászlóról,
> >
> > vagy fönökeim kutatási szokásairól, Szentágothairól, Láng Istvánról
> > vagy Hadrovicsról,
> >
> > Telegdi Zsigmondról, Lakó Györgyről, Czine Mihályról, Donáth
> > Ferencről, Kákosy
> >
> > Lászlóról, Borzsákról és Ritoók Zsigmondról - nem akartam
> > névsorolvasást, de mégis
> >
> > az lett belöle, ott volt mindenki, állandó látogató volt az egész
> > kutatói közösség a
> >
> > humán tudományokból éppúgy mint a természettudományokból. De mindennapos
> >
> > vendég volt a következő tudós generáció is, Róna Tas András, Géher
> > István, Horányi
> >
> > Mátyás, Nyomárkay István, Heller, Márkus György, aztán meg Altrichter,
> > Ludassy,
> >
> > Vidrányi, Kis János, Kis Gy. Csaba, Bibó István, Spiró és Granasztói
> > György,
> >
> > Maróth Miklós és Jeremiás Éva, Fehér Márta és Fodor Géza, Vargyas
> > Péter és
> >
> > Gábor, Hoppál Mihály, Bárdosi Vilmos, Scholtz László, Nagy Gáspár,
> > Szathmári
> >
> > Eörs --- belölük is mind-mind fölkészült a könyvtáros. Országh tanár
> > úrral például
> >
> > hetente egyeztettem az anglisztikai/amerikanisztikai cédulákat,
> > deziderátákat, s az
> >
> > ő "ügyfélkedése" folytán vált páratlanná az MTA Könyvtára angolszász
> > gyüjteménye.
> >
> > De még csak nem is ez az érdekes, nincs szükség tekintélyek
> > megidézésére se,
> >
> > hanem a névtelen kutatók és látogatók, akik felfedezték a régi
> > olvasóteremben, még
> >
> > az MTA székházban, ahol ma büfé üzemel, a szabadpolcon az esetleg
> > hivatalosan
> >
> > szigorúan tiltott dolgokat, egy Mozgó Világ számot, vagy egy betiltott
> > Tiszatájat, ez
> >
> > volt ám az igazi kommunikáció az olvasóval, szinte arkánus tudás,
> > amiért élni
> >
> > érdemes volt.
> >
> > Más volt tehát ez a viszony, rémületemre mást akarnak ma sugallni.
> > Semmiképp
> >
> > nem kivánok senkit elriasztani a friss okosságoktól, müveljék-müveljük
> > csak, talán
> >
> > több empátiát, müvészi szemléletet és kevesebb manipulativ
> > nekibuzdulást, mert
> >
> > lehet, hogy a menedzseri szemlélet rövid távon eredményes, de a 'long
> > tail'-t, a
> >
> > hosszú távú felülkerekedést mégiscsak a müvészet, az empátia és a belső
> >
> > odafigyelés, a megnyilatkozó szeretet hordozza. Mindenféle
> > szentimentalitás nélkül
> >
> > a könyvtárosság azért a legszebb szakmák egyike, mert nem csupán
> > intellektuális,
> >
> > kognitiv tevékenység, hanem érzelmi dinamika, beleérzöképesség is, ars
> > és techné
> >
> > egysége, polcológia és SDI, raktárszolgálat és irodalomfigyelés, a
> > szellem
> >
> > köztársasága. A könyvtáros élete egy folytonos dialógus a valóságosan
> > vagy
> >
> > virtuálisan jelenlévö olvasóval, ma ugyanúgy, mint régen. Egy Én-Te
> > viszony a la Buber.
> >
> > Kell-e ennél még felhasználóbarátabb könyvtáros? Ez a hivatás azért
> > ejt rabul és tart
> >
> > fogva, hogy nehéz kitörni belöle, mert teljes embert kiván, mondhatni
> > a könyvtáros
> >
> > kiforrása - mint most a boré - csak teljes alámerüléssel lehetséges.
> >
> > Nincs királyi út, az alvatanulás meg effélék csak porhintés. A
> > könyvtáros nem születik,
> >
> > hanem azzá válik, s ez nem lehetséges holmi receptkönyvvel, hanem
> > bizony el kell
> >
> > sajátitani, kinokkal és szenvedéssel, hasonlóan a kultúra
> > 'interiorizálásához'. Ahogy a
> >
> > nálunk a Vasarely-teremben még a héten látható Kodály-kiállitás egyik
> > idézete mondja:
> >
> > "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elödök kultúrája egykettöre
> > elpárolog, ha minden
> >
> > nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a miénk igazán,
> > amiért
> >
> > megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk." Félre ne értsenek, nem
> > szivesen látnék
> >
> > flagelláns könyvtárosokat a flaszteron, nem vagyok én új Savonarola,
> > csak olyan
> >
> > elemi dolgokat ismétlek, hogy szinte már röstellem.
> >
> > Végezetül hadd idézzem fel Bence Györgyöt, Isten nyugosztalja, aki a
> > Világosság
> >
> > 1989. évi különszámában egy interjúban a következőket mondta:
> >
> > "És még volt valami ebben az egész idöszakban, ami azért egy halvány,
> > pislákoló
> >
> > reménysugárként szolgálhat...Hogy voltak olyanok is, és tulajdonképpen
> > ez a
> >
> > legszebb, akik nem nyújtottak különösebbet, nagy gesztust nem tettek,
> > nem is voltak
> >
> > abban a helyzetben, hanem egyszerüen nem vettek tudomást a dologról,
> > és úgy
> >
> > kezeltek minket, mintha normálisak lennénk, és mintha ők is normálisak
> > lennének.
> >
> > egy normális világban. Az egyik legszebb ilyen...nem is élmény ez,
> > mert folyamatos
> >
> > történet, hogy minket kirugtak az Akadémiáról, minden mértékben és
> > minden módon,
> >
> > és ennek ellenére ugyanazon a helyen ültünk tizenöt éven keresztül. Az
> > Akadémiai
> >
> > Könyvtár egyszerüen nem vett erről tudomást. Ami nem akármilyen
> > gesztus volt,
> >
> > illetve nem is gesztus. Sok kockázattal is járt talán, de legföképpen
> > nagyon finom és
> >
> > emberi dolog volt, és óriási gyakorlati jelentöséggel birt számunkra.
> > Például azzal,
> >
> > hogy a kölcsönzési jogunkat nem veszitettük el, ami az ilyenfajta
> > könyvmolyoknak,
> >
> > mint én is vagyok életkérdés.."
> >
> > Igy emlékezett Bence György törzsolvasó, a 11-es asztal örökös
> > tulajdonosa.
> >
> > Bánhegyi Zsolt
> >
> > ------------------------------------------------------------------------
> >
> > _______________________________________________
> > Katalist mailing list
> > Katalist at listserv.iif.hu
> > http://listserv.niif.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/katalist
> >
>
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.iif.hu
> http://listserv.niif.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/katalist
>
>

-- 
Darvas Tóth Péter
70-9401791
blog: http://www.darvastoth.hu
mail: darvastoth at gmail.com