[KATALIST] vándorgyűlés 2007

[aniko at oszk.hu]

Vándorgyűlési utózönge

Kedves kollégák!
A vándorgyűlésről (amelynek záró plenárisán is elhangzottak a
köszönetnyilvánítások a fantasztikus szervezésért, a házigazdák áldozatos
munkájáért, kedvességükért) ki-ki elhozott magával valamilyen személyes
élményt is. Jót is, kevésbé jót is, hiszen emberek vagyunk...

Emlékezzünk a szépre.
Nekem az első sorban ülve a SZTE TIK kongresszusi termében, feltűntek a
díszítő tablók (nagyok, ízlésesek, ötletesek, igazi szellemi értéket
mutatók). Különösen az egyik, amelyről minden második oszlopban, felülről
lefelé haladva a következő szép szavakat lehet olvasni:

én zavarnám a fele varjat
s bármi efféle volna munkád
velem azt soha meg nem unnád
ha nevetnél én is örülnék
vacsora után melléd ülnék

Tudtam, hogy olvastam már valaha fiatal koromban, s éreztem, hogy József
Attila írta(az egyetem korábbi nevéből ki is találhattam volna...)
Most egy kis leltárt csinálva a vándorgyűlésről, megkerestem a hálón ezt
az idézetet. Több helyen is megtaláltam, két forrás azoknak, akik
szeretnék gyorsan elolvasni az Istenem című verset:
http://www.szepi.hu/irodalom/vers/jozsef/ja_1925.html
http://hup.hu/node/41811

Ezt hoztam pluszként magammal, s köszönöm a szép élményt.
Nagy Anikó