[KATALIST] RE: kérdés a szabad szoftverekről

[Peter Kiraly]

Szerencsére a szoftverpiacon nagyon kevés területen
van klasszikus monopólium. A magyar világban kialakult
kvázi monopóliumok (legalábbis azok az esetek, amiket
én ismerek), kizárólag állami, vagy más közösségi
(pl. egyetemi szintű döntés) közreműködéssel jöttek
létre, azon az alapon, hogy "nagyban" és "egyben"
megvásárolni egy terméket vagy szolgáltatáscsomagot
olcsóbban lehet, mint ha egyenként vennék meg a
végfelhasználók (lásd Microsoftos oktatási licensz,
amit az index.hu szerint épp most akarnak a teljes
közigazgatásra kiterjeszteni).
Maga az elv szerintem nem az ördögtől való, Brazilia
most leköszönő kultúrális miniszterétől, a nagyszerű
Gilberto Giltől egy két évvel ezelőtti interjúban
olvastam hasonlót, ahol ezen az alapon érték el,
hogy bizonyos gyógyszergyárak jelentősen csökkentsék
egyes termékek árát.
http://arts.guardian.co.uk/features/story/0,11710,1592188,00.html
Gond ott van, hogy sokszor egyetlen szállítót tüntetnek
ki egy ilyen lehetőséggel és nem mérlegelik
körültekintően az alternatívákat. Ugyanakkor jó hír,
hogy egyre több EU-s pályázatban, közbeszerzésben
szinte előírás (de legalábbis plusz ponttal jár) az
OS modell követése. Lehet, hogy ez előbb-utóbb
a K-medencébe is begyűrűzik.

A felelősségvállalás kérdésének egyik felét HSD
tökéletesen megvilágította, a másik fele, pedig a
Nagy Elemér Károly-Gyüre Péter csörtéből derül ki,
vagyis azon múlik, hogy a szerződő felek tudnak-e
jó szerződést kötni. Az előbbi vitázó érveiből és
példáiból egyértelműen az derül ki, hogy nem, és
a szállító jogosan, bár rosszindulatúan
és erkölcstelenül hagyta/hagyja cserben a könyvtárat
(ha egyáltalán meg lehet ezt állapítani a konkrét
példák ismerete nélkül).

Tehát azt javaslom, hogy a továbbiakban inkább arról
vitatkozzunk, hogy ki tudunk-e alakítani egy olyan
keretszerződés-félét, ami közös alapot képez
mindkét fél számára és amit esetleg minden könyvtár-
szftverbeszállító szerződéskötés esetén mintaként
lehetne alkalmazni.

Végül: nem először és vélhetően nem utoljára esik szó
a szoftverfejlesztőkről ezen a listán, mint kapitalista
vállalkozókról, meglehetősen negatív szinben tüntetve
fel őket. Az általam személyesen ismert, magyar
közgyűjteményeknek beszállító fejlesztők nem ezt a
80-as évek lángossütős karikatúrái modorában felvázolt
mintát képviselik. Egyik sem jár Mercédesszel és a
típus egyéb attribútumait sem viselik. Messze nem arról
van szó, hogy a szabad tőkéjüket befektették volna,
hanem éppúgy mint a könyvtárosok, a szellemi kapacitásukat
próbálják kihasználni, többségében - tudom, hogy hihetetlen
- de ügyszeretetből IS. Meglehet, az én ismeretségem nem
tekinthető statisztikailag releváns mintának.

király péter